Egy hétnyi virtuális repülés elegendő ahhoz, hogy az agy megtanulja sajátjaként kezelni a szárnyakat – derül ki egy friss, a Cell Reports folyóiratban megjelent kínai kutatásból. A kísérletben 25 önkéntes vett részt, akik VR-szemüveget és mozgásérzékelő szenzorokat viseltek, és négy ülésben tanulták meg, hogyan kell virtuális szárnyaikkal repülni: hogyan kell csapkodni a felhajtóerő érdekében, szárnyat behúzni a légellenállás csökkentésére, és különféle feladatokat végrehajtani a virtuális térben.

A kutatók funkcionális MRI-vizsgálatokkal mérték fel, hogy az egyhetes tréning milyen változásokat idézett elő az agyban, konkrétan az okcipitotemporális kéregben (OTC), amely a vizuális feldolgozásban, köztük a testrészek felismerésében játszik kulcsszerepet. Egy hét elteltével az OTC megváltozott reakciókat mutatott, amikor az alanyok szárnyak képeit látták: az idegi aktivitási mintázatok feltűnően hasonlóvá váltak ahhoz, ahogyan az agy a karok és kezek látványát dolgozza fel. Emellett erősödött a kapcsolat az agy vizuális testreprezentációs területei és a mozgásért, illetve érzékelésért felelős régiók között is.

Ez azt jelenti, hogy az agy képes volt egy evolúciósan teljesen idegen, soha nem létező testrészt, vagyis a szárnyat beilleszteni saját testképébe, pusztán a szenzomotoros tapasztalat alapján. A kutatók szerint ez az eredmény alapvetően kiterjeszti az úgynevezett megtestesülés (embodiment) folyamatáról alkotott képünket, és rámutat arra, hogy az agy testreprezentációs rendszere sokkal rugalmasabb, mint korábban gondolták.

A felfedezésnek komoly gyakorlati jelentősége lehet a protézisek területén, hiszen ha az agy ilyen hatékonyan képes integrálni egy teljesen mesterséges végtagot, az utat nyithat fejlettebb robotprotézisek fejlesztéséhez, amelyeket az emberek az eddigieknél természetesebben és zökkenőmentesebben tudnának irányítani és érzékelni, akár a saját végtagjaikhoz hasonló módon.

Kapcsolódó cikkek:

Forrás