Az elmúlt évek egyik legfelkapottabb kutatási témája a mikrobiom volt, ennek ellenére meglepően kevesen és keveset foglalkoztak a finggal – márpedig a Marylandi Egyetem kutatói szerint ez a legalkalmasabb a bélügyi helyzet valós időben történő megfigyelésére. Az egyetem kutatói ezért egy olyan okosgatyát fejlesztettek, ami a bélgázzal távozó hidrogén mennyiségét méri, egyúttal fingszámlálóként is működik. Az eszközt egy héten át tesztelték, a kísérletben 38 önkéntes vett részt, de ez még csak a kezdet: a kutatók egész Amerikából várják a vállalkozó kedvű önkéntesek jelentkezését.

A nagymintás kutatás alapján felrajzolt fingatlaszból a kutatók reményei szerint nemcsak az derül majd ki, hogy naponta hány fingás számít normálisnak, hanem az is, hogy mi okozhatja az átlagtól történő jelentős eltérést, vagyis azt, ha valaki álló nap babot eszik, mégsem tapasztal extrém tüneteket, vagy épp ellenkezőleg, különösebb ok nélkül durrogtat, mint a Kalasnyikov (az előbbieket a tanulmányban Zen-emésztőknek, az utóbbiakat hidrogén-hipertermelőknek hívják).

4-59

A már lezajlott kísérletben a Zen-emésztők 12 óra alatt mindössze négyszer, a hipertermelők 59 alkalommal szellentettek. Megjegyzendő, hogy a csodanadrág csak kvantitatív méréseket végez, a fing hangjáról vagy szagáról nem árul el semmit. A 38 önkéntes között ez volt a két szélső érték, a napi 32 fing számított átlagosnak – ami már csak azért is figyelemre méltó, mert az orvosi szakirodalom korábban ezt a mennyiséget napi 10 és 14 alkalom közé becsülte.

Nem is csoda: ezek a kutatások többnyire önbevallásos alapon működtek, ezért, ahogy az egyetem közleménye is felhívja rá a figyelmet, nem voltak elég alaposak, és nem szerepeltek bennük az észrevétlenül kicsusszanó vagy alvás közben történő fingok, illetve a pontosságot fenyegette az is, hogy a válaszadók akár tévedhettek is adatközléskor.

A kutatók azt feltételezték, hogy a rostfogyasztás megemeli a hidrogénkibocsátást is, ezért egy másik kísérletben az önkénteseket rostszegény diétára fogták négy napra, majd rosttartalmú étrendkiegészítőket adtak nekik. Igazuk is volt: az okosgatya mérései megnövekedett mikrobiom-aktivitásról árulkodtak, így a gatya Brantley Hall bioinformatikus, a kutatás vezetője szerint egyedülálló eszköz a mikrobiom pillanatnyi állapotának nyomon követésére. A pontos mérések segíthetnek abban is, hogy végre megállapítsák, hogy mekkora kibocsátás számít normálisnak, mert míg a koleszterinszintnek, a vércukornak és még egy sor más mutatónak van referenciatartománya, a fingásnak nincs – ha pedig lesz, az is kiderül majd, hogy pontosan mennyi is az a túl sok.

Forrás