-- Olvasási idő kb.: 2 perc és 4 másodperc

–Nem!

Már elmúlt egy hete, hogy Ruszin-Szendi Romolusz tábornok tiszai hajóskén és nem a FIDESZ kormány magasrangú tábornokaként állt ki a közvélemény elé. A mai sajtó meglepetesként hozza a hírt, hogy a tábornokot eltávolították a Nemzeti Közszolgálati Egyetemtől, ahol eddig a jövő tisztjeinek képzésében vett részt. Nem értem, mi volt ezen a meglepő? Várható, sőt törvényszerű következmény volt. Ami meglepő az az indoklás.

Mint sok tízezren, én is meghallgattam a beszédét, ami bennem, magyar állampolgárban megnyugvást keltő és néha büszkeségbe áthajló érzéseket keltett. A volt tábornok, akitől ismereteim szerint semmilyen bíróság nem vonta meg katonai rendfokozatát, olyan kijelentéseket tett, ami a magyar hadászati szakértelmet, mind a közelmúlt és a jelen időszakra is kitérve, nemzetközileg felkészült, megbízható és sikeres katonák és katonai vezetők szervezeteként mutatta be. Beszéde szakértelmet és tiszteletet sugárzott.

Tiszteletet, a mai magyar egyenruhás testületek minden tagja felé. Beszéde közérthetően hívta fel a figyelmet arra, hogy:

Aki egyenruhát választ, az hivatást választ és nem egyenruhás közalkalmazott.

Beszéde megnyugvást is indukálhatott. (Számomra azt tette), rávilágított, hogy bár van min javítani, de a magyar polgárnak nincs oka kétséget táplálnia a mai és vélhetően a jövőbeli honvédelem magas szinvonala felől. Fogalmazott meg kritikát, politikai és ideológiai hovatartozás nélkül is látható volt, hogy építő szándék és szakértelem vezérli.

Ezzel szemben eltávolításának hivatalos indoka:

“Az NKE kutatójaként, kiemelten magas rangú és beosztású volt katonaként olyan kijelentéseket tett nyilvánosan, amelyek hátrányosan érinthetik az NKE egyik meghatározó feladatát, a honvéd tisztképzés hatékonyságát, s csökkenthetik a kedvet a katonai, illetve egyéb más hivatásos pálya iránt”

Érthetetlen. Hacsak nem ott tartunk, hogy a politikai vélemény, amennyiben az nem 250%-ban a kormányzó pártok narratíváját tükrüzi, kizáró ok lett. A kicsit idősebbek már éltek ilyen korban. Lehet, hogy a mai fiatalok is abban élnek?

Az azonban számomra bizonyos, ezzel olyan döntést hoztak (hozott valaki), ami a Tiszára helyezett egyre több hajókra nem egy kapitányt, hanem egy tapasztalt tengernagyot akreditált. Végérvényesen!

Volt a napokban már egy lejáratási kísérlet, amit ma ismét amplifikál a kormányzati média. Megtudhattuk, hogy a volt tábornok micsoda luxusvillát és luxus körülményeket építetett magának. Nehéz lenne — he kell — tagadni. Azonban az is kiderült, hogy mindezt nem magának, bár személyes használatra, a Magyar Állam húzta fel neki. A villa soha nem volt sem az Ő, sem a veje, de még a barátja tulajdonában. A Magyar Állam hozta létre, a Magyar Államnak. Megérzésem az, hogy ez annyit szemléltet csupán, bár azt nagyon, hogy a mai kormányzat micsoda luxust biztosít a hozzá hű és a tábornok esetét tekintve szinvonalas munkát végző vezetőinek.

Azt az építkezést, azt a luxust valaki, valakik jováhagyták, engedélyezték és forrást biztosítottak hozzá. Vakok voltak?

Nem vették észtre, hogy egy “méltatlan” embert egy “méltatlan” tisztviselőt kényeztetnek. De az is lehet, hogy a méltatlanság nem kiérdemelt állapot, hanem kiosztott szerep.