A magyar nők közel fele élt át élete során valamilyen fajta erőszakot, és a tendenciák továbbra sem mutatnak javulást. Az európai uniós tagállamokban sem kimagaslóan jó a helyzet; az EU olyan nemzetközi irányelvekkel próbál javítani a helyzeten, mint a 2011-ben útnak indított isztambuli egyezmény. A magyar kormány viszont csak látszólag foglalkozik „nőügyekkel”: a legutóbb hozott családpolitikai intézkedésekben nincs szó kifejezetten a nők elleni erőszak megállításáról, míg az isztambuli egyezmény ratifikációját öt évvel ezelőtt elutasította Magyarország parlamentje. Az ENSZ közgyűlése 2000 februárjában nyilvánította hivatalosan a nők elleni erőszak megszüntetésének nemzetközi napjává november 25-ét.

Az ENSZ 2025. novemberi adati szerint globálisan közel minden harmadik nő ellen követtek már el erőszakot életében, ami összesen mintegy 840 millió áldozatot jelent. Ugyanakkor a statisztikák szerint a kapcsolaton belüli erőszak – az erőszaknak az a formája, amit volt vagy aktuális intim partner vagy közeli hozzátartozó követ el – előfordulásának csökkentése nagyon lassan halad: az elmúlt két évtizedben mindössze 0,2 százalékos visszaesés tapasztalható a partner által elkövetett erőszakos cselekmények számában. A kapcsolaton belüli nemi erőszakra vonatkozó adatok szintén riasztó képet festenek: a 15 éves vagy annál idősebb nők ellen elkövetett ilyenfajta tett a nők 8 százalékát, azaz világszerte 263 millió nőt érintett legalább egyszer életében. Ráadásul 2024-ben mintegy 50 ezer nőt és lányt öltek meg partnereik, vagy közvetlen családtagjaik, ami azt jelenti, hogy naponta körülbelül 137 ilyen eset történik.

Európában sem könnyű nőnek lenni

A globális adatokhoz hasonlóan Európában is aggasztóan magas arányban fenyegeti a nőket a családon belüli erőszak. Az Eurostat 2021-es felmérése szerint az Európai Unióban átlagosan a nők 19 százaléka élt át fizikai (fenyegetéseket is beleértve), vagy szexuális bántalmazást élete során. A statisztika szerint a családon belül elkövetett erőszakos cselekmények aránya Magyarországon a legmagasabb: az EU-s átlagnak több mint kétszerese azoknak a nőknek az aránya, akik fizikai vagy nemi erőszakot éltek át, és a pszichológiai, fizikai és szexuális bántalmazáson átesettek aránya is meglehetősen magas a többi EU-s tagállam statisztikáihoz képest. A nők ellen elkövetett családon belüli erőszakot felmérő statisztikákban Magyarország után Finnország, Szlovákia és Románia teljesít a legrosszabbul.

A nem partner által lekövetett erőszakos cselekmények statisztikáját a finnek vezetik: itt a legmagasabb a nők ellen irányuló degradáló és megalázó cselekmények aránya. A rangsorban a finneket Svédország követi, ahol a kapcsolaton kívüli nemi vagy fizikai erőszakot elszenvedő nők aránya a legmagasabb Európában. A nem kapcsolatban történt erőszakos cselekmények aránya Bulgáriában, Lengyelországban és Csehországban a legalacsonyabbak, és ezen a listán Magyarország is az uniós átlaghoz közeli arányokat ért el.

A magyar nők még az európai átlagnál is nehezebb helyzetben vannak

Ugyanakkor Magyarországon a nők ellen elkövetett erőszakos cselekmények száma továbbra is riasztó arányokat mutat. A 18-74 év közötti magyar nők majdnem fele, 49,1 százalék átélt élete során valamilyen fajta erőszakot – idézi A Nők a Nőkért Együtt az Erőszak Ellen Egyesület (NANE) a Nemek Közötti Egyenlőség Európai Intézete és az EU Alapjogi Ügynöksége 2023 augusztus és 2024 január között készített reprezentatív felmérését. A Lakmusz februári cikke szerint Magyarországon a 2019 és 2021 közötti időszakban a kapcsolati erőszak aránya közel kétszeresére nőtt. Ezt két év minimális csökkenés követte, azonban tavaly az elmúlt öt év adatait felülmúló esetszámot mértek, és idén is csak csekély javulás látható. A lap a felméréshez a Belügyminisztérium adatait használta fel, ami azt jelenti, hogy a statisztika közel sem tartalmazza az összes kapcsolati erőszakra vonatkozó adatot, ugyanis ez csak a büntetőjogilag értelmezhető eseteket összesíti.

A NANE szerint a nők elleni erőszak csökkentésére az lenne az életszerű megoldás, ha a nőjogi szervezetek, segítő központok – ilyen a NANE, a Patent Egyesület vagy a Családsegítő Szolgálatok – magasabb fokú tudatosságra nevelhetnék a társadalmat, és az erőszakkal szembeni zéró toleranciát népszerűsíthetnék. A legsúlyosabb probléma, ami miatt nem halad Magyarországon a társadalmi érzékenyítés, az az intézményekbe vetett hit meglazulása: bár a bántalmazott magyar nők megosztják az őket ért abúzusok történeteit másokkal, ez kevésszer jelent jogvédő vagy szociális szervezeteket vagy a rendőrséget.

A magyar Büntető Törvénykönyv 2012 óta kezeli és bünteti önálló tényállásként a kapcsolati erőszakot, de a Fidesz-KDNP 2020-ban meglepő gyorsasággal fogadta el azt a kereszténydemokraták által előterjesztett javaslatot, ami az isztambuli egyezmény elutasítását szorgalmazta. Bár a kormánypárt 2014-ben aláírta a nők elleni erőszak felszámolásáról és esélyegyenlőségről szóló dokumentumot, azóta sem ratifikálta azt. Ez azt jelenti, hogy a benne foglaltak jogilag nem alkalmazhatók, és nincsenek érvényben a magyar büntetőjogban.

Az isztambuli egyezményhez való csatlakozás lehetőségét az Európai Tanács 2011-ben nyitotta meg, és a deklarációt 2019-ig 45 ország írta alá, ami még önmagában nem jelenti azt, hogy mindegyik hatályba is léptette volna. A dokumentum szerint a nők elleni erőszak az emberiség történetével egyidős, és arra a patriarchális megközelítésre épül, hogy a nők a férfiakhoz képest másodrendű tagjai a társadalomnak. Bár férfiak is lehetnek kapcsolati erőszak áldozatai, a lányok és felnőtt nők jóval nagyobb eséllyel élnek át zaklatást, diszkriminációt és erőszakos cselekményeket. Az egyezmény célja, hogy ezeket a fajta megkülönböztetéseket megszüntesse, és kialakítsa a nemek közötti egyenlőséget. A gyakorlatban az uniós tagállamoknak ezeket az irányelveket olyan szakpolitikákba kellene foglalniuk, amelyek intézményes szinten, hatékonyan működnek a nőkkel szembeni erőszak megszüntetése érdekében.

Mit tesz a politika, és mit tehetnek az áldozatok?

Magyarország ezt az uniós kezdeményezést tette mellékvágányra: Nacsa Lőrinc, a KDNP képviselője, az Európa Tanács Parlamenti Közgyűlésének tagja a kormánypárt döntését azzal indokolta, hogy az egyezmény „romboló genderszemléletet” akar a tagállamokra erőltetni. Ez az állítás már csak azért sem állja meg a helyét, mert a dokumentum csupán a fogalommeghatározások részeként magyarázza a „nem”, azaz gender fogalmát: „azok a társadalmilag kialakult szerepek, viselkedési formák, tevékenységek és jellegzetes tulajdonságok, amelyeket egy adott társadalom a nőkre és a férfiakra nézve megfelelőnek tekint”. A Fidesz-KDNP nők elleni erőszakkal kapcsolatos apátiáját Varga Judit bukott igazságügyi miniszter, korábban európai parlamenti politikai tanácsadó is hirdette, amikor 2019-ben az isztambuli egyezményt „politikai hisztinek” nevezte.

A jogi és ideológiai viták közepette nap mint nap élnek át nők valamilyen fajta erőszakot, ami nemcsak a fizikai épségüket veszélyeztetni, hanem mentálisan is megterhelő, traumatikus esemény számukra. A legfrissebb,nyilvánosságot kapott ügy a Képzőművészeti Egyetemen három évvel ezelőtt történt eset. Az egyetem kollégiumában, egy félálomban lévő egyetemista lányt erőszakolt meg egy másik hallgató, akit az ügyészség november 20-án felmentett.

Mérő Vera író és jogvédő aktivista beszámolója szerint az áldozatot kinevették a rendőrök, amikor közvetlenül az eset után bizonyítékokkal a hatóságokhoz fordult, és az egyetem vezetése még a kollégiumból sem távolította el az erőszaktevő férfit, így az áldozatnak kellett albérletbe költöznie. Az ügyész csak szexuális kényszerítés miatt emelt vádat, erőszak miatt nem, ráadásul a bírónő szerint a lány nem mutatott elegendő ellenállást azzal, hogy sírt és könyörgött. A Mérő blogján megjelent beszámoló szerint az ügyben érintett áldozat az ítéletre úgy reagált, hogy „minden létező intézmény által elárulva érzem magam”.

Forrás