A magyar büntetés-végrehajtási és igazságszolgáltatási rendszer elsiklik a testi és értelmi fogyatékossággal, illetve mentális problémákkal élő fogvatartottak pszichiátriai és orvosi szükségletei felett. Ezeknek az érintetteknek a társadalomba történő visszailleszkedését nem a bezártság és a kontrollált börtönközeg, hanem egy átfogó és speciális büntetés-végrehajtási szisztéma segítené, de a magyarországi rendszer nem ilyen: gyakorlatilag elvesznek benne a fogyatékkal élők. Külföldön viszont akadnak jó példák arra, hogyan segítheti a büntetés-végrehajtás a pszichésen zavart elítélteket. Külföldi országokban működnek olyan intézmények, amelyek nem a tiltáson és az autoriter büntetés-végrehajtási gyakorlatokon alapulnak, hanem képzett szakemberekkel dolgoznak a fogvatartottak önállóságának megerősítésén. Magyarországon ez gyakran egyáltalán nem valósul meg a gyakorlatban; a hazai börtönök túlterheltsége olyan szociális problémákat eredményezett, amelyeket még férőhelybővítéssel is csak részben lehetne orvosolni.

Enyhültek a szabályok, de nincs elég szakember

A magyar büntetés-végrehajtásban három fokozat létezik a büntetés letöltésére: szigorúság szerinti sorrendben a fogház, a börtön és a fegyház. Kérdésünkre egy neve elhallgatását kérő szakértő elmondta, hogy az elmúlt évtizedekben finomították az elkülönítési rendszabályokat az olyan jogi intézményekben, mint a hosszú ideig fogvatartott emberek felkészítésére kialakított átmeneti részleg, és az alacsony visszaesési kockázatú fogvatartottakat felkészítő enyhébb végrehajtási szabályok (EVSZ). Ráadásul a szellemi fejlődésben visszamaradott vagy személyiségzavarral élő fogvatartottaknak létrehozott gyógyító-terápiás részlegek speciális intézményeinek szabályai is enyhültek.

A nagyobb börtönökben működnek gyógyító-terápiás részlegek, ahol azoknak a nem kóros elmeállapotú fogvatartottaknak egy részét kezelik, akiknek a büntethetősége nem kizárható. Ezekben a szekciókban az eredeti szándék szerint speciális programokkal próbálnák kezelni a fogvatartottakat, ugyanakkor „ezeknek a terápiás jellege és intenzitása nem feltétlenül biztosítja a kitűzött célok elérést” – mondta a megkérdezett börtönszakértő. A másik intézmény, ami a kóros elmeállapotú és mentális zavarokkal élő elkövetők elhelyezésére szolgál, az Igazságügyi Megfigyelő és Elmegyógyító Intézet (IMEI). Az intézet a Budapesti Fegyház és Börtön területén belül működik; itt alapvetően a kóros elmeállapotú és a más mentális zavarokkal élő fogvatartottakat azonosítják és látják el. Szükséges esetben jön a kényszergyógykezelés: ez a procedúra a bírói ítélet után következik akkor, ha az elkövetőt egy évnél hosszabb szabadságvesztésre ítélnék, de kóros elmeállapota miatt azt nem tudná letölteni. Ez a gyakorlat nem börtönbüntetésnek minősül, ezért nem is meghatározott időre szól.

A Magyar Helsinki Bizottság a Büntetés-Végrehajtás Országos Parancsnokságától (BVOP) kikért adatai alapján az IMEI-ben idén májusban 217 érzékszervi, kommunikációs, mozgásszervi, értelmi, pszichoszociális problémával élő embert tartottak fogva. Az intézet hivatalos oldalán közzétett információk szerint a létesítményben összesen 311 embert tudnak elhelyezni: az első részlegen a férfi és női betegek kényszergyógykezelése, az előzetes kényszergyógykezelés, illetve a kóros elmeállapotúak gyógyszeres kezelése történik. A második osztály a büntetés-végrehajtásból idekerült emberek pszichológiai és neurológiai megfigyelésével foglalkozik, míg a harmadik részlegen csak a kényszer-gyógyszerkezelésre utalt érintetteket helyezik el.

Hiába az orvosi szakvélemény, ha azt a bíróság figyelmen kívül hagyja

A pszichés problémákkal és értelmi fogyatékossággal élők állapotfelmérésére ugyanakkor sok esetben nem kerül sor , holott szükség lenne rá a megfelelő büntetés kiszabásához. „Tapasztalataink szerint a bekerülésnél a kevésbé egyértelmű, „középkategóriás” vagy enyhe eseteknél az orvosi és pszichológiai felmérés nem valósul meg kellő körültekintéssel, és ezután sincs megfelelő pszichés ellátás, támogatás” – mondta kérdésünkre Ivány Borbála, a Helsinki ügyvédje.

Az állapotfelmérés és a megfelelő szakértői megfigyelés abban az esetben is elmaradt, amiről egy vezetékneve elhallgatását kérő Somogy megyei nő, Eszter mesélt a Qubitnek. Eszter szellemi és fizikai fogyatékkal élő testvérét, Olivért 2020-ban, a covidjárvány alatt börtönbe zárták szabálysértés miatt. A férfi egy 27 évvel ezelőtti súlyos autóbaleset után lett tartósan beteg, és bár képes volt ellátni magát, meglehetősen befolyásolható volt, és a hivatalos ügyeket sem tudta segítség nélkül elintézni. Eszter elmondta, hogy a járvány ideje alatt Olivért a rendőrök többször is felszólították maszk viselésére, amit az akkor Pécsen élő férfi állapota miatt nem tudott betartani. Miután a felszólítások felhalmozódtak, a férfit szabálysértés miatt pénzbírságra ítélte a bíróság, de a hivatalos levelekben megfogalmazott feltételeknek nem tudott egyedül eleget tenni, a bírságot nem tudta kifizetni, ezért elzárásra ítélték.

Forrás