„Csak úgy leszek képes gyógyulni, ha megtudom, mi történt. Ezért próbálom összerakni az eseményeket… tudod, annyira össze vagyok zavarodva”

– ezt mondta telefonon az amerikai Cornell Egyetem diákja, miután tömeges nemi erőszak áldozata lett egy egyetemi buli után. A vonal másik végén diáktársa, Matthew Ingalls volt, akit most hat másik férfival együtt azzal vádolnak, hogy kihasználták az alkoholos befolyásoltság alatt lévő nőt, bedrogozták, és megerőszakolták.

A neve elhallgatását kérő áldozat, akire a sajtóban Jane Doe-ként hivatkoznak, egy nappal azelőtt beszélt Ingallsszel 2024 novemberében, hogy feljelentést tett volna az ügyben az egyetemre kihelyezett rendőrőrsön. Az azév októberében történt eset miatt ekkor nem történt vádemelés. A Tomkins megyei kerületi ügyész, Matthew Van Houten elolvasta a 120 oldalas rendőrségi jelentés hat oldalra rövidített verzióját, és úgy döntött, hogy nem viszi tovább az ügyet. A Cornell végül saját hatáskörben járt el: két diákot kicsaptak az egyetemről, bezáratták az erőszak helyszínéül szolgáló Chi Phi férfi diáktestvériség székhelyét, a többi erőszakoló pedig megúszta egyetemi próbaidővel, időszakos felfüggesztéssel, no meg azzal, hogy a Cornellnek beadott esszékben reflektálhattak arra, milyen csúnya dolgot is tettek.

Az egész történet valószínűleg véget is ért volna itt, ha Jane Doe nem nyújt be egy polgári peres keresetet idén szeptemberben, amelyben meg is nevezte hét bántalmazóját. Ennek következtében robbanásszerűen nőtt meg a köz érdeklődése az üggyel kapcsolatban. New York állam kormányzója, Kathy Hochul az állam főügyészét, Letitia Jamest nevezte ki az esettel foglalkozó különleges ügyésznek, aki jelenleg azt nyomozza, hogy helyesen járt-e el az egyetem az ügyben.

A helyi diákságnak viszont már meg is van a válasza erre a kérdésre: nem. A kampuszon széleskörű tiltakozások indultak az egyetem eljárásmódja miatt, miután a diáklap, a Cornell Daily Sun szerkesztőségi állásfoglalást publikált a csoportos erőszakról. Ebben megnevezték mind a hét férfit, akitet Jane Doe erőszakkal vádolt a polgári keresetében. Kiemelték, hogy az eset óta az egyetem saját tanulmánya szerint is nőtt a „nem konszenzuális szexuális kapcsolatok” száma a kampuszon. Azt írták a 2024-es esetről:

„Ez nem csupán egy sötét fejezet a Cornell történetében, hanem egy morbid minta, amelyet csak az egyetemtől független bűnügyi nyomozások tudnak kijavítani. (…) Az egyetem vezetősége engedi, hogy a kétértelműségek, az egymásnak ellentmondó visszaemlékezések, a családi kapcsolatok, valamint a pénz miatt a tettesek szabadon megússzák.”

Hétfőn már ezernél is több diák vonult fel, hogy az egyetem vezetősége ellen tüntessenek, a fakultás pedig előkészített egy bizalmatlansági indítványt is ellenük. A közbeszédben pedig ismét komoly vita indult az erőszakkultúráról az amerikai egyetemi és diáktestvériségi életen belül, ahol nemcsak aktív bántalmazók, de az efféle eseteket eltussoló, vagy hallgatólagosan jóváhagyó felek is rendszeresen hozzájárulnak ahhoz, hogy következmények nélkül maradjanak a Jane Doe-éhoz hasonló esetek.

Forrás