Hiánypótló ismeretterjesztő honlap indult a WWF Magyarország közreműködésével. Az Európai Unió (EU) LIFE programjának támogatásával, és az impresszum tanúsága szerint a magyar állam társfinanszírozásával készült Víztükör a Magyarország területén bevethető kis léptékű, helyi és „háztáji” vízmegtartási, illetve -visszatartási megoldások közérthetően tudományos bemutatása mellett térképre vitte a már működő projekteket is, amelyek az elsők között próbálják helyi szinten helyre billenteni a durván negatív magyarországi vízmérleget.

A Mura–Dráva–Duna Bioszféra-rezervátum területén zajló, több ország határain átnyúló nagyszabású élőhely-helyreállítások helyett a honlap készítői a kisebb, de annál fontosabb kezdeményezéseket gyűjtötték össze, közérthető infografikákkal szemléltetve a vízmegtartás, vagyis a víz helyben tartásának „környezetbarát, fenntartható, alacsony költségvetésű” megoldásait.

Esőkertek és rönkgátak

Az interaktív térképen megtalálhatók a több tucat önkormányzat bevonásával zajló LIFE LOGOS 4 WATERS projekt síkvidéki és dombvidéki mintaterületein alkalmazott, a Vízválasztó Mozgalom koncepciójában is felsorolt természetes vízmegtartó megoldások – esőkertek, vízáteresztő burkolatok, zöldtetők, rönkgátak.

A Vízgazdálkodj okosan! játékban szemléltetett módszerek egytől-egyig a valóságban is alkalmazott megoldások, amelyek plasztikusan mutatják be a síkvidék és a dombvidék eltérő, de bizonyos szempontokból mégis hasonló vízmegtartási problémáit.

A környezeti nevelési tananyagként is használható oldalról szabadon letölthető dokumentumanyag feladatlapokat, óravázlatokat és tanári segédanyagokat tartalmaz, amelyek segítenek az iskolai és óvodai környezeti nevelés kiegészítésében, gyakorlatorientált megközelítésében.

Kis léptékben nagyot

A LIFE LOGOS 4 WATERS projektben a hivatásos természetvédelmet képviselő Duna-Ipoly Nemzeti Park Igazgatóság (DINPI) az ismeretterjesztő honlap indulásával egy időben tette elérhetővé azt az esettanulmány-gyűjteményt, amely a területén megvalósított élőhely-rehabilitációkat mutatja be.

A jó példák között szerepel a Cserhátban található Püspökszilágy, amely az országban elsőként épített ki egy, a belterület árvízi védelmét szolgáló, természetes anyagokból álló lefolyáslassító gátrendszert. „A településen átfolyó Szilágyi-patak több mellékvizén összesen nyolc hordalékfogó és lefolyáslassító rönkgát épült. Kiemelten érdekesek azok a gátak, melyet egy állandó vizű, égerfákkal kísért, szűk völgyben folyó mellékvizen kerültek telepítésre. A gátak alsó rönkjeit úgy helyezték el, hogy alatta a patak kisvízi és középvízi hozama még akadály nélkül átfolyhat, míg a nagyobb hozamokat a gát fokozatosan felduzzasztja, visszatartja a völgyben. A hozam csökkenésekor a tározódott vízmennyiség automatikusan leürül”.

A rendszer már a 2018-as villámárvizek alatt is jól vizsgázott, azóta pedig a DINPI szerint „nem volt kiöntésből, hordaléklerakódásból származó vis maior esemény” a településen.

A Monortól északra Bénye és Tápióság érintésével Tápióbicskénél az Alsó-Tápióba torkoló Gombai-patakból zsilipekkel, mederlépcsőkkel történt vízkivezetések révén több hektáron kialakult, illetve tartósabbá vált vízállásos mocsárrét az egyik eklatáns példája a tavaly nyár óta EU-s direktívában is szorgalmazott természetes élőhely-helyreállításnak.

De hasonló srófra jár a Jászberény határában megvalósított mocsárrehabilitáció is, amelyet a nemzeti park a Hajta-patakon épített zsilip segítségével, a víz kivezetésével valósított meg.

Forrás