A Fővárosi Ítélőtábla jogerősen 5 évre súlyosította a kispesti Gy. B. börtönbüntetését, aki 2020. december 13-án hajnalban egy vödör vízzel öntötte le a házuk előtt alvó hajléktalan nőt, aki reggelre meghalt. Egyben 5 évre a közügyektől is eltiltották.

A korábbi ítélet szerint a férfi a kispesti lakásának egyik ablaka egy térre nézett, ahol a fizikailag legyengült állapotban lévő nő életvitelszerűen tartózkodott. A férfit egyre jobban zavarta, hogy a nő ivott, gyakran kiabált és ordítozott. A férfi felszólította, hogy távozzon onnan, vagy legalább próbáljon meg halkabb lenni, valamint többször bejelentést tett a nő miatt a segélyhívó vonalon is, azonban a hatóságok intézkedését nem találta megfelelőnek, ezért saját elhatározásból több alkalommal leöntötte a sértettet egy vödör vízzel.

Ezek után a nő egy időre eltűnt a térről, de aztán újra visszatért oda. 2020. december 13-án hajnalban, amikor a férfi meglátta a téren alvó nőt, felmerült benne, hogy értesíti a mentőket, azonban úgy döntött, hogy inkább ismét leönti egy vödör vízzel. A nő később kihűlés következtében meghalt.

A külső hőmérséklet alacsony volt, a nő enyhe fokú alkoholos befolyásoltság alatt állt, a mintegy 5 liter hideg víz pedig felgyorsította a kihűlését. A bíróság korábbi ítélete szerint a férfi a bűncselekmény előtti időszakban őt, családját és környezetét ért sérelmek miatt kialakult átmeneti tudatszűkült állapota miatt a vádbeli időpontban enyhe fokban korlátozott volt cselekménye társadalomra veszélyességének felismerésében, és e felismerésnek megfelelő cselekvésben.

Eljárása végén a bíróság arra jutott, hogy „a haragos, elkeseredett és a zavaró helyzet megoldásával kapcsolatban önmagát tehetetlennek érző férfi eshetőleges szándékkal követte el a cselekményt”, az elkövetés után pedig igyekezett a ráutaló nyomokat és eszközöket eltüntetni. A férfi tudatában volt annak, hogy a nő alszik, tisztában volt rossz fizikai és egészségügyi állapotával, ismerte az alkoholfogyasztás és a kihűlés összefüggéseit, „tehát ok-okozati összefüggés volt a vádlott cselekvősége és a sértett halála között”.

A büntetéskiszabás során a bíróság enyhítő körülményként értékelte a férfi büntetlen előéletét, azt, hogy a vádlott a vádbeli időpontban enyhe fokban korlátozott volt cselekménye társadalomra veszélyességének felismerésében és az ennek megfelelő cselekvésben, továbbá a ténybeli beismerést, a megbánást, a sértetti közrehatást.

Az elsőfokú ítélet ellen az ügyész a büntetése súlyosítása, a vádlott és védője eltérő jogi minősítés és a büntetés enyhítése céljából jelentettek be fellebbezést. Az ítélőtábla megállapította, hogy az elsőfokú bíróság perrendszerűen folytatta le az eljárást. A bizonyítékokat is túlnyomórészt helyesen értékelte, a tényállás kisebb megalapozatlansági hibái, hiányosságai az ügyiratok tartalma alapján kiküszöbölhetőek voltak.

A lefolytatott bizonyítási eljárás eredményeként aggálytalanul megállapítható volt, hogy a hosszú ideje hajléktalanként élő, számos betegséggel is küzdő sértett halálát nem természetes betegségei, hanem a kihűlés okozta, amihez a vádlott magatartása, a 3-4 fokos hidegben az utcán alvó sértettnek a rá öntött mintegy 5 liter hideg víz nagy mértékben hozzájárult.

A fagypont közeli hőmérsékleten az éjszakát egyedül az utcán töltő, járásban korlátozott, száraz ruhával nem rendelkező, az elalvása és leöntése előtt rövid idővel is már zavartan viselkedő áldozat esetében a vádlottnak számolnia kellett azzal, hogy cselekménye a nő kihűlését és a halálát okozhatja. Nem volt feltárható olyan körülmény, amire figyelemmel a férfi akár könnyelműen bizakodhatott volna abban, hogy a kihűlés nem fog bekövetkezni, vagy a sértett akár az önmentésre (meleg helyre húzódásra, ruházata lecserélésére) képes lesz, hiszen az említett körülményekkel maga is tisztában volt,

de észlelnie kellett azt is, hogy a nő leöntésre sem reagált, ennek ellenére elhagyta a helyszínt, a halál esetleges bekövetésével szemben közömbös volt, abba legalábbis belenyugodott.

Az elsőfokú bíróság okszerűen következtetett a vádlott bűnösségére, és a cselekményét is törvényesen minősítette.

A bíróság szerint enyhítő körülményként kellett értékelni a vádlott elkövetéskori pszichés állapotát, ami korlátozta abban, hogy cselekménye társadalomra veszélyes következményeit felismerje, illetve, hogy ennek megfelelően cselekedjen. Ugyanígy értékelték a bűncselekmény elkövetése óta eltelt időt, aminek nyomatékát azonban csökkentette a bűncselekmény tárgyi súlya. Ugyancsak enyhítő körülmény volt, hogy a férfi beismerte és megbánta tettét. Az enyhítő körülmények nyomatéka miatt az ítélőtábla egyetértett a törvényszék azon álláspontjával, hogy az enyhítő szakasz alkalmazása indokolt, azonban a kiszabott fő- és mellékbüntetés tartama enyhe, nem igazodik a befejezett, élet elleni bűncselekmény tárgyi súlyához, és nem szolgálja megfelelően az általános megelőzési célokat, ezért a szabadságvesztés és a közügyektől eltiltás tartamát egyaránt 5-5 évre súlyosította. A másodfokú bíróság azonban lehetőséget látott a szabadságvesztés büntetés eggyel enyhébb végrehajtási fokozatának meghatározására a vádlott egészségi állapotára figyelemmel. A vádlottat a feltételes szabadság lehetőségéből kizáró, kötelező törvényi előíráson alapuló rendelkezésen nem változtatott. (Bíróság)

Forrás