
Cikkünk frissül.
Ahogy várható volt, Keir Starmer brit miniszterelnök bejelentette lemondását, miután Starmerre nehezedő nyomás az utóbbi napokban tovább erősödött. Utódja valószínűleg riválisa, Andy Burnham lesz, egy évtizeden belül ő lehet a tizedik brit miniszterelnök.
Starmer 2024-ben lett brit miniszterelnök, miután pártja földcsuszamlásszerű választási győzelmet aratott. A 63 éves politikus rendkívül nehéz helyzetben vette át az ország vezetését, és összességében kevés eszköz volt a kezében a problémák kezelésére.

Starmer úgy fogalmazott a Downing Streeten tartott beszédében, hogy
„A kérdés, amelyet most a pártom feltesz, az, hogy én vagyok-e a legalkalmasabb arra, hogy elvezessem a pártot a következő parlamenti választásokig. Meghallottam pártom válaszát erre a kérdésre, és azt jóindulattal elfogadom. Minden döntésem arról szólt, hogy az általam szeretett ország érdekeit helyezzem előtérbe. Ezért lemondok a Munkáspárt vezetői tisztségéről.”
Starmer azt is mondta, hivatalban marad, amíg a Munkáspárt vezetőválasztása le nem zárul. Azt ígérte, mindent megtesz azért, hogy rendezett hatalomátadás történjen, és utódját teljes mértékben támogatni fogja.
Beszédét úgy zárta, hogy amikor távozik a brit politika legfontosabb posztjáról, az idejét a számára legfontosabb feladatnak szenteli: annak, hogy a legjobb férj és a legjobb apa legyen.
A váltás forgatókönyve
Starmer felvázolta távozásának menetrendjét: az új miniszterelnök július közepén léphet hivatalba, ha Burnham ellen nem indul kihívó, vagy augusztus végére, ha lesz vezetőválasztás.
Starmer felkéri a Munkáspárt országos végrehajtó bizottságát, hogy határozza meg az ütemezést: a jelölések július 9-én nyílnak meg, és a parlament nyári szünetéig lezárulnak, ez biztosítja, hogy az új pártvezető még szeptemberben, a parlament visszatérése előtt hivatalba léphessen.

Starmer közölte, hogy miniszterelnökként addig marad hivatalban, amíg a vezetőválasztás le nem zárul, és mindent megtesz a rendezett hatalomátadás érdekében.
A legvalószínűbb jelöltnek tartott Burnhamhez közel álló befolyásos szereplők többsége a júliusi átmenetet preferálja, amennyiben nincs más jelölt a vezetői versenyben. Ők attól tartanak ugyanis, hogy egy elhúzódó átmeneti időszak lehetőséget adna Burnham ellenfeleinek arra, hogy már hivatalba lépése előtt aláássák a pozícióját. A Guardian elemzése szerint Burnham csapatának fő célja az volt, hogy a pártvezető már a szeptemberi Munkáspárt-konferencián megtarthassa vezetői beszédét, és legyen ideje felkészülni a kormányzásra.
Szakértők szerint Starmer nehezen tudta meghatározni politikai programját, miközben a gazdasági stagnálás, az Epstein-botrány következményei, valamint a Donald Trumppal való feszült kapcsolat korlátozta a mozgásterét. Nehézségeit súlyosbította az úgynevezett „különleges kapcsolat” az Egyesült Királyság és az Egyesült Államok között. Starmer hiába próbálkozott, hogy Trump visszatérése után jó kapcsolatot alakítson ki vele, még III. Károlyhoz is meghívatta Trumpot, de ez sem óvta meg az Egyesült Királyságot a Trump által bevezetett magas vámoktól, sem az amerikai elnök folyamatos sértegetéseitől.







