Ki Vitt Először Magyar Zászlót A Világűrbe?

„Nagyon könnyű az űrállomás fedélzetén elveszteni valamit” – mondta Kapu Tibor december 2-án kedden, az űrben járt magyar lobogók átadó ünnepségén a Magyar Nemzeti Múzeumban. Ez szöget ütött a fejembe: én aztán bárhol képes vagyok elveszíteni bármit, de azt hittem, hogy az űrállomás egy biztonságos hely, ha valamit nem talál az ember, az holtbiztos, hogy ott van valahol. Hát ott is van, de hogy hol, az rejtély: amit az űrállomáson leejtesz, az nem leejtve lesz, hanem elvándorol valahova, aztán ki tudja, mikor kerül elő.

Jó példa erre az, amit Kapu szintén említett: az állomáson kiakasztott zászlók közül az űrhajósok véletlenül leverték az oroszt, majd elkezdték keresni, hogy ha legközelebb bejelentkeznek, nehogy diplomáciai kalamajkát okozzanak. Az orosz zászló nem lett meg azonnal, meglett viszont a svéd, amiről azt sem tudták korábban, hogy leesett valamikor.

A SUMIMANT

Kapu nem véletlenül beszélt arról, hogy milyen könnyű elveszíteni valamit a fedélzeten: az esemény legfőbb attrakciója az a tíz magyar lobogó volt, amit magával vitt az űrbe, és amiket vissza is hozott, hogy ünnepélyesen átadja azoknak, akik Magyarországon segítették az Axiom-4 misszió sikerét. Mint a fenti példa is mutatja, egy zászlót is el lehet veszíteni az űrben, de az űrhajós jobban aggódott amiatt a MicroSD-kártya miatt, amin az erre jelentkezők fényképe és neve szerepelt, ezért ezt elő sem vette odafönn, nehogy baj történjen.

A memóriakártyán a SUMIMANT programra jelentkezők „beszállókártyái” vannak: az ismeretterjesztő és az űrtudományok iránti érdeklődést felkelteni kívánó programban az emberek beküldhették a képüket és a nevüket, amit Kapu felvitt az űrbe.

Ez annyiban újítás a NASA meglévő programjaihoz képest, ahol hasonló élményekben részesülhetnek azok, akik jelentkeznek rájuk, hogy itt képet is lehetett küldeni, ráadásul a név is egy magyar lelemény: a program félig-meddig titokban Schuminszky Nándor, az egyik ötletgazda, űrrelikvia-gyűjtő, űrhajózástörténet-kutató nevét viseli. A másik ötletgazda, Vincze Miklós erről azt mondta, hogy a SUMIMANT név egyszerre betűszó, és egyszerre Schuminszky becenevének (Schumi) felhasználása, bár igazából inkább az utóbbi: Vincze később ötlötte ki hozzá a Send Up My Image feloldást a MANT, vagyis a Magyar Asztronautikai Társaság rövidítése elé.

Bár Kapu Tibor némileg ellopta a show-t, az eseményen többen is felszólaltak. Zsigmond Gábor, a Magyar Nemzeti Múzeum elnök-főigazgatója nyitóbeszédében a gyűjteményben található lobogókról beszélt, ezek szerint a múzeumnak adott zászló a mellékelt SD-kártyával olyan illusztris társaságba kerül, mint a Rákóczi-szabadságharc zászlaja, vagy a Széna téri ’56-os zászló, ez az igazgató szerint pedig nem a múltba, hanem a jövőbe mutató tárgy: az űrprogram eddigi része csak a kezdet. Ezt hangsúlyozta Ferencz Orsolya űrkutatásért felelős miniszteri biztos is, aki szerint Orbán Viktor miniszterelnök és Szijjártó Péter külgazdasági és külügyminiszter kiemelt figyelmet fordítanak a magyar űrprogramra, ami bebizonyította, hogy egy kis vagy közepes európai ország is labdába rúghat ezen a területen.

Az első lobogók

Schuminszky egy trükkös kérdéssel nyitotta meg az előadását: mikor járt először magyar lobogó az űrben? A legtöbben természetesen Farkas Bertalanra tippeltek volna, ha mert volna bárki tippelni. Aki erre tippelt volna, rosszul tippelt volna: bár a magyar trikolor a szovjet Szaljut–6-on is megfordult, ott csak a PILLE nevű magyar fejlesztésű műszer borításán volt látható. Sőt, már 1969-ben is járt magyar lobogó az űrben: az Apollo–11 küldetés keretében Richard Nixon kérésére 136 ország 10×15 centiméteres zászlaját helyezték el gesztusként az űrhajó Columbia parancsnoki moduljában, amely Hold körüli pályán maradt, miközben Neil Armstrongék leszálltak a felszínre. A zászlót később egy kis holdkőzettel együtt minden ország, így Magyarország is megkapta ajándékba.

Charles Simonyi űrturistaként a második, 2009-es utazása során viszont már élesben is felvitt magával három rendes magyar lobogót is, méghozzá címereset, ezzel pedig övé az elsőség (a zászlók sorsáról további információk nem elérhetők azon túl, hogy Simonyi az egyiket Sólyom László akkori köztársasági elnöknek adományozta), de az ezüst is szépen csillog – és különben is, Kapu Tibor nem is egyet, hanem tízet vitt magával, amiket most itt ünnepélyesen ki is osztottak.

A zászlókat egy nagy méretű keretbe foglalták, amin az Axiom Space hitelesítése is látható, ami szerint ezek nem akármilyen lobogók, hanem űrben jártak (Kapu mutatott egy képet is, amin a kezében van a lobogó – szóval a történet nem áll olyan gyenge lábakon, mint egyesek szerint az amerikaiak Holdra szállása). Az első zászlót Schuminszky kapta meg, majd jöttek a többiek: Vincze Miklós az ELTE Fizika Tanszékéről, Budapest 16. kerülete, Kistarcsa, a Magyari Béla Emlékkiállításnak is otthont adó Kiskun Múzeum, a Magyar Asztronautikai Társaság, a Magyar Nemzeti Múzeum, maga Kapu Tibor, Farkas Bertalan és Cserényi Gyula – utóbbiak viszont nem tudtak eljönni az ünnepségre, a lobogót majd később kapják meg.

Kapavágások

Ahogy azt Ferencz is elmondta, ezek még csak az első lépések: a kormány elkötelezett az űrprogram folytatásában, Kapu szerint pedig az űrben folytatott 25 kísérlet is csak a jéghegy csúcsa; mióta visszatért a Földre, az űrállomáson magyar vonalon is folyik a munka, azok a kutatók pedig, akikkel korábban együttműködtek, további kutatásokat szorgalmaznak, vannak ötleteik. Ezeket persze meg kell még nézni, mielőtt ígéreteket tennének: Kapu szerint a mostani kísérleteket is ugyanúgy megrostálták, mint az űrhajósjelölteket, csak több kör után juthatnak el odáig, hogy valóban az űrben lehessen kipróbálni őket.

Az űrhajós szerint tehát nemcsak politikai, hanem tudományos igény is lenne a HUNOR folytatására, de hogy pontosan mire, az a nagyjából tíz perces előadásból nem derült ki – nem is lett volna erre se idő, se igény, itt most a lobogók voltak műsoron. Kapu elmondta, hogy még egy elsőséget magáénak tudhat: ő az első olyan űrhajós, akit magáncég szállított az űrbe, és bemehetett az orosz blokkba. Erre azért volt szükség, mert a magyar fejlesztésű PILLE még mindig aktív, méghozzá az oroszoknál, és erről forgatott egy ismeretterjesztő anyagot, aminek a megjelenése még várat magára.