Nagyon rossz napja lehetett annak a paderborni kereskedőnek, akire valamikor a 13-14. században rájött a szükség. Egy darabig úgy tűnt, hogy minden rendben van: a város előkelőségei által lakott negyedben a latrinában papír helyett selyemkockák voltak, így az ismeretlennek emiatt sem kellett aggódnia.

Talán csak attól félt, hogy valaki elemeli a jegyzetfüzetét, de lehet, hogy csak olvasni szeretett volna, mindenesetre magával vitte a noteszt, amit aztán szerencsétlenül bele is ejtett a budiba. Valószínűleg az a tudat sem vigasztalta, hogy nem volt egyedül a balszerencsében: a régészeti feltárások szerint valaki más is hasonlóan járt, csak ő épp a kését ejtette bele – némileg meglepő módon a latrinában kosárdarabokat is találtak, ebbe a történetbe talán jobb bele se gondolni.

A notesz (a késsel, a kosárral és számos más lelettel együtt) nagyjából 800 évvel később került elő, amikor a városban egy építkezésen rábukkantak a latrina maradványaira. Barbara Rüschoff-Parzinger, a Vesztfália-Lippe Regionális Szövetség kulturális bizottságának elnöke szerint az ilyesmi valóságos aranybánya a régészek számára, amit jól mutat az is, hogy a régióból korábban még nem került elő hasonló középkori jegyzetfüzet, az pedig különösen ritkának számít, hogy még az írás is kivehető maradt benne – bár a szöveg pontos megfejtése még várat magára.

Zajlanak a vizsgálatok

A notesz 10 centi magas és 7,5 centi széles, és 10, viasszal borított falapocskából áll, ezekbe karcolták bele a szöveget. Az ehhez hasonló jegyzetfüzetek különösen népszerűek voltak a diákok és a kereskedők között, mert alkalmasak voltak a gyors jegyzetelésre, a viaszréteg elsimításával pedig újra felhasználhatók voltak. Ez azért is jó hír, mert a most előkerült lapokon így valószínűleg nemcsak a felül lévő írást lehet majd megfejteni, hanem a már elsimított rész alatti szöveget is ki lehet majd silabizálni.

A régészek azért gondolják, hogy a füzet egy kereskedőé lehetett, mert a városrészben, ahol megtalálták, a középkorban leginkább kereskedők és gazdag polgárok éltek, a notesz korát pedig az íráskép alapján határozták meg. Bár a szövegből csak néhány szó látszik, úgy tűnik, hogy csak egyvalaki jegyzetelt bele, de több irányban – attól függően, hogy hogy tartotta a füzetet. Sveva Gai régész szerint azért is valószínű, hogy a füzet egy kereskedőé lehetett, mert ők azon kevesek közé tartoztak, akik tudtak írni-olvasni. Gai szerint némi szerencsével és kutatómunkával akár még az is kiderülhet, hogy pontosan kihez tartozhatott a füzet.

A latrina oxigénszegény környezete kedvezett a szöveg fennmaradásának, sőt, nemcsak a lapok, hanem a liliomokkal díszített bőrtáska, a könyvecske tokja is épségben maradt fenn. A lelet restaurálása várhatóan egy évet vesz majd igénybe, a kutatók addig a szöveg mellett azt is megpróbálják megfejteni, hogy milyen fából készült és milyen viasszal borították a lapokat, ezek után talán a pontosabb kormeghatározás is lehetővé válik majd.

A latrinából a notesz mellett kések, hordók, edények, kosármaradványok és selyemdarabkák is előkerültek, ez utóbbiakról a régészek úgy gondolják, hogy valamilyen szebb napokat látott ruhát a középkorban vécépapírként hasznosítottak újra. A vizsgálatok lezárulta után a noteszt a paderborni császári palotában működő múzeumban állítják majd ki.

Forrás