Ahogy több cikkben (itt és itt) írtunk róla, az Alapvető Jogok Biztosának Hivatala (AJBH) a hét végén törölte honlapjáról a volt nemzetiségi biztoshelyettesnek többek között azokat az állásfoglalásait, amiket az önazonossági törvénynek a romák diszkriminálását célzó, illetve az egyházi iskolák roma gyerekek szegregációjában betöltött szerepéről adott ki. Amíg elérhetők voltak az állásfoglalások, lementettük a dokumentumokat, ezeket most elérhetővé tesszük olvasóink számára.

Az AJBH kedden kiadott közleménye szerint a novemberben nyugdíjba vonult biztoshelyettes, Szalayné Sándor Erzsébet legutóbbi állásfoglalásai nem feleltek meg a helyettesekre vonatkozó szigorú eljárási szabályoknak, „jogsértő módon” készültek, és nem tekinthetők hivatalos dokumentumnak. Így ezeket nem teszik közzé az új ombudsmani honlapon, míg a szeptember 26. előtti állásfoglalások később ismét elérhetők lesznek.

Az egyházi iskolákról szóló ombudsmani jelentés döbbenetes számokkal mutatja meg, hogy sok településen mennyire szélsőségessé vált a roma gyerekek elkülönítése az egyházi és állami iskolák között: miközben az állami intézményekben sok helyen 60–90 százalék a roma tanulók aránya, a velük párhuzamosan működő református vagy katolikus iskolákban ez rendre pár százalék alá esik. A nemzetiségi ombudsman szerint egyértelmű, hogy a roma gyerekek elkülönítésének fő oka az egyházi iskolák működési és felvételi gyakorlata, ami formálisan nem nyíltan diszkriminatív, de indirekt feltételekkel, felvételi előkészítőkel, rejtett költségekkel és az egyház elvárásaival sikeresen távol tartja a roma családokat. Ráadásul a nem roma gyerekekkel együtt a jobb pedagógusok is elhagyják az állami iskolákat, ami tovább rontja azok minőségét, növeli a lemorzsolódást és gyengíti a továbbtanulási esélyeket. Az egyházi fenntartók magukat többnyire a „szülői igények” passzív kiszolgálóiként írják le, elismerve, hogy alig vesznek fel roma tanulókat, és hogy a helyi társadalmi ellenállás miatt nem vállalják fel az érdemi hátránykompenzációt. Az ombudsman azt javasolja, hogy az egyházi intézményeket jogszabály kötelezze a hátrányos helyzetű gyerekek arányos befogadása; új iskola csak akkor jöhessen létre, ha nem idéz elő szegregációt, és az egyenlő bánásmód szempontjai épüljenek be a rendszeres törvényességi ellenőrzésekbe is.

Az állásfoglalás itt olvasható (pdf)

A másik eltüntetett dokumentum a 2025-ben elfogadott „helyi önazonosság védelméről szóló törvény” a romák elleni faji alapú kirekesztés jogi normalizálása ellen foglal állást, ami a „helyi identitás” és „örökségvédelem” nyelvébe csomagolva ad széles diszkrecionális jogkört az önkormányzatoknak arra, hogy megszabják, ki telepedhet le egy településen. A törvény nyomán már több mint száz magyarországi településen született a betelepülést korlátozó rendelet, amelyek de facto a romák kiszorítását szolgálják, egy korábban informálisan is működő gyakorlatot emelve jogi szintre. A nemzetiségi biztoshelyettes szerint a „helyi önazonosság védelmére” hivatkozó új jogalkalmazási gyakorlat súlyosan veszélyezteti a társadalmi békét, mert felerősíti az etnikai törésvonalakat, és legitimálja a roma emberekkel szembeni előítéleteket és kirekesztést. Úgy véli, elfogadhatatlan, hogy a helyi identitás védelme ürügyként szolgáljon a társadalom legkiszolgáltatottabb csoportjainak kizárására. Állásfoglalása végén arra figyelmeztet, hogy a jogállamiság, az egyenlő bánásmód és a nemzetiségi jogok érvényesítése érdekében a szabályozást haladéktalanul felül kell vizsgálni, és ha szükséges, a rendelkezéseket hatályon kívül kell helyezni.

Az állásfoglalás itt olvasható (pdf)

Forrás