A leendő miniszterelnök, a Tisza elnöke a Magyar Tudományos Akadémia 200. ünnepi tisztújító közgyűlésén mondott beszédet. Magyar az MTA-elnök Feund Tamás hosszú beszéde után kapott szót, hogy elmondhassa, „kevés nagyobb megtiszteltetés” van szerinte annál, minthogy felszólalhat valaki „a magyar társadalom által a legmegbecsültebb intézmény, az MTA közgyűlésén”. Ehhez hozzátette, hogy „nem megszokott és napjainkban aggodalmat szül, ha politikust látnak a tudományos közegben”, de „ez nem az önök hibája”.

Széchenyit említette, majd kielemezte az MTA címerét, és elmondta, hogy most egy „korszakhatárhoz”, egy „valódi rendszerváltáshoz” értünk, „amiben a tudománynak és a tudósok közösségének fontos szerepe lesz”, mert „a tudományos közösség az egyik legfontosabb tartóoszlop”.

Neumann Jánost, Karikó Katalint és Krausz Ferencet is példaként említette, majd elmondta, hogy „közösen kell dolgoznunk azért, hogy egy szabad, megfelelően megbecsült tudományos szférában megérje a fiataloknak is kamatoztatni a tehetségüket”.

Antall Józsefet idézte ezután, miszerint az 1990-ben frissen hivatalba lépett miniszterelnök akkor azt mondta, „mindent kövessen el az akadémia, hogy a tudomány, a tudományos élet és a kutatók közössége az igazságot szolgálja, ne maradjanak ki nagy tudósok a testületből és ne kerüljenek be oda arra érdemtelenek”.

Magyar szerint szembe kell nézni azzal, hogy „a tudományos élet az elmúlt évtizedek kárvallottja lett” és az antalli filozófia eltűnt, mert „a kormány ellenségként, nem pedig partnerként kezelte a tudományos közeget”.

Az előző kormány regnálása alatti „morál aláásásáról” is említést tett, majd elmondta, hogy „az Európai Unió nagyon komolyan vette az akadémiai autonómia sérülését, ami akkora normasértésnek számít, hogy annak helyreállítása az uniós pénzek lehívásának egyik kritériuma. Ezt a helyzetet a távozó miniszterelnök és a kabinetje egy pillanatig sem szándékozta helyreállítani. Első kormányzati teendőink egyike lesz ennek a kérdésnek a rendezése”.

„Szabad tudomány nélkül nincs szabad ország” – mondta Magyar Péter, hozzátéve, hogy garantálják az akadémiai szabadságot, és biztosítják „az akadémia függetlenségét, az átláthatóságot, a közpénzek hatékony felhasználását és a politikai befolyás nélküli működést”.

„Minden fontos szakmai, szakpolitikai döntés, legyen szó egészségügyről, oktatásról, energiáról, közlekedésről vagy éppen éghajlatvédelemről, tudományos megalapozottságon nyugszik majd, tényeken, adatokon, az érintett szakterületek legjobb tudásán” – mondta Magyar, aki azt ígérte, folyamatos párbeszédre törekednek majd.

„Megteremtjük a stabil finanszírozási feltételeit az intézeteknek, e mellé egyszerűbb, gyorsabb pályázati rendszert állítunk fel” – mondta Magyar. Azt is megígérte, hogy „az államháztartás rendbetételét követően, több éves viszonylatban” kiszámítható pályára állítják a közkiadásokat és a teljes kutatás-fejlesztési ráfordítást a bruttó hazai össztermék két százaléka fölé emelik középtávon, a hosszú távú cél pedig az uniós, három százalékos átlag elérése.

„Kezdő kutatói ösztöndíjak, mobilitási és visszatérési programok indulnak, a fiataloknak kiszámítható bérpálya és lakhatási támogatás fog járni” – mondta Magyar, hozzátéve, hogy „a szükséges törvényi változtatások meghozatalával” lehetővé teszik, „hogy a magyar egyetemek, kutatóintézetek és kutatók előtt újra megnyíljon a lehetőség az Erasmus és a Horizon programokban való részvételre”.

„Tudom, ezek komoly, de elengedhetetlen változások, hogy végre egy szabad, autonóm, perspektívával rendelkező pályára állíthassuk a magyar akadémiai szférát” – mondta Magyar Péter, aki beszédét azzal zárta, hogy közölte, garantálja, „hogy a kormányzat visszatér a tudományos világot tisztelő és partnerként kezelő attitűdhöz”.

Forrás