Ülésezik az Országgyűlés, napirend előtt Nagy Imre miniszterelnök és mártírtársai 1989-es újratemetésének napjáról emlékeztek meg.

Kezdésként Magyar Péter miniszterelnök tartott (magához képest egészen visszafogott, mindössze 12 perces) beszédet. Azzal kezdte, hogy „a mából visszanézve próbáljuk meg elképzelni, mit érezhettek őseink”, „milyen cipőt vettek fel a történelemhez”.

A miniszterelnök többek közt arról beszélt, hogy nem szeretnék kisajátítani sem 1956, sem 1989 történetét, nem szeretnék eldönteni, hogy „kik voltak az igazi 56-osok vagy éppen az igazi rendszerváltók”.

Magyar szerint 1956. október 23-án és 1989. június 16-án a magyar fiatalok azt üzenték a szüleik generációjának, hogy „nemet mondanak azokra az évekre, évtizedekre, amelyek az ő életük kereteit adták”. Bátor és egyben naiv ígéretet tettek a következő generációnak arra, hogy „mostantól minden más lesz”. Nem az ő hibájuk, hogy az ígéretük nem, vagy csak részben valósulhatott meg – fűzte hozzá.

Magyar ezután áttért Nagy Imrére, aki „a hazát választotta a párt helyett”, és a 20. században háromszor is nagyon fontos pillanatban állt fel a magyar történelem színpadára:

• 1956-ban a forradalomban játszott szerepe miatt,
• 1958-ban kivégzésekor,
• és 1989-ben újratemetéskor.

Magyar Péter itt tért ki Orbán Viktor volt miniszterelnökre is, mondván, 1989. június 16-a „egy nemzet katarzisa volt”, és „nem csak Orbán Viktor történelmi beszéde miatt, amit az elmúlt évtizedben aprópénzre váltott”.

„Bárcsak mindannyian fel tudnánk nőni ezeknek az embereknek az áldozathozatalához, bárcsak mindannyian ellen tudnánk állni a kísértéseknek, hogy napi politikai tőkét kovácsoljunk a történetükből” – fogalmazott, majd megint kiemelte, hogy az ’56-os hősök a hazát választották a párt helyett, az önfeláldozást a megalkuvás helyett, és életüket adták a szuverén, szabad Magyarország jövőjéért.

Emlékeztetett arra is, hogy idén lesz az 1956-os forradalom és szabadságharc 70. évfordulója, majd átívelt onnan a jelenbe, mondván, ezt az évfordulót végre először „derűvel a szívünkben ülhetjük majd meg”, mert 70 év távlatából, „már látjuk a történet végét”.

„Látjuk, hogy a magyar nemzet végül oda jutott, ahová az 1956-osok el akarták juttatni: saját döntéséből a hazánk a szabad világ része lett, lemosta magáról a diktatúra és a megszállás gyalázatát, egy új lapot nyitott a történelemben. Ezt fogjuk közösen minden magyar együtt ünnepelni idén, október 23-án.”

Mivel Magyar felszólalása nem haladta meg a 20 percet, a házszabály szerint a frakciók is felszólalhattak 5-5 percben.

Novák Előd, a Mi Hazánk frakcióvezető-helyettese a maga idejét arra szánta, hogy megemlékezzen arról, hogy a rendszerváltás után sok minden elmaradt az ügynöklisták nyilvánosságra hozásától a megszállási emlékmű eltávolításán át a még élő ötvenhatos hősök kitüntetéséig.

Rétvári Bence (KDNP) azt fejtegette, hogy az 1956-os forradalom és szabadságharc igazi hősei az emberek voltak, akik nem egy vezető mögött sorakoztak fel, hanem maguk vívták meg a saját harcukat, Gulyás Gergely (Fidesz) pedig arról beszélt, hogy ma azért emlékezhetünk szabadon ’56-ra, „mert a forradalom célkitűzései nem vesztettek soha időszerűségükből”, Nagy Imrével kapcsolatban pedig azt mondta, hogy életének, a történelemben betöltött szerepének egyes pontjait „semmilyen körülmények között nem lehet fehérre mosni”, a mártírhalált halt egykori miniszterelnök Gulyás szerint „Saulusból lett Paulus”.

Bujdosó Andrea, a Tisza frakcióvezetője mindössze annyit fűzött mindehhez, hogy ma hősökről emlékezünk meg, akik nem féltek és áldozatot vállaltak, „legyen áldott az emlékük”.

Magyar Péter miniszterelnök reagálhatott az elhangzottakra, Nováknak azt mondta, sok mindenben egyetért vele, és jelezte, hogy még október 23-a előtt nyilvánosságra hozzák az ügynökaktákat (ahogy azt meg is ígérték), a KDNP-Fidesz tandemet azzal zrikálta, hogy ha már elhangzott Bibó István neve is, akiről a Fidesz elnevezte a szakkollégiumot, szeretné tudatni, hogy Kövér László Károlyi Mihályról nevezte volna el, de szerinte a „józan többség” nem így döntött, Gulyás Gergely szavaira pedig úgy reagált, hogy még mindig jobb, ha valaki (Nagy Imre) Saulusból Paulussá válik,mint ha Paulusból Saulussá.

Az emelkedett hangulatú megemlékezés után viszont Magyar Péter neki is kezdett a darálásnak, a napirend szerinti felszólalások között egyszer kikelt magából, mert Pócs János telefonnal videózta és még a vakut is használta, ezért felszólította Forsthoffer Ágnest, hogy „szóljon rá” a fideszes képviselőre (Forsthoffer rászólt), Pócsnak meg odaszólt, hogy „ne csináljon már filmszínházat”. Ezen valakik (felteszem, a fideszes képviselők) elég hangosan nevettek.

Magyar kicsit később Rétvári Bencét, aki az egyházi iskolákról kérdezte, azzal szerelte le, hogy „ahhoz azért kell arc vagy önbizalom, hogy az önök frakciójából bárki az oktatásról beszéljen”.

Orbán Balázs szerint felemelő módon kezdődött az ülés, de „ez gyorsan elmúlt.” Ezután az emberséges Magyarországról beszélt napirend előtt, és arról, hogy a Tisza a választás megnyerése után lehetőséget kapott a programja végrehajtására, de ami most történik, „az a mézeshetek, de a mézeshetek elmúlnak, utána nehézségek jönnek”, majd azt is mondta, hogy a ház előtt még egyetlen olyan törvényjavaslat sem járt, ami társadalmi egyeztetésre lett volna bocsátva.

„Ne nézzük már hülyének egymást.”

Magyar úgy reagált, hogy ha már „a világ leggyávább magyarja vette a bátorságot, hogy beszéljen a magyar parlamentben június 16-án”, akkor ő speciális válaszként felolvasta Orbán Balázsnak az ötvenhatos mártírok névsorát. A képviselők állva hallgatták végig a felolvasást.

És hol van még a nap vége!

Forrás