
Közel 20 millió évvel ezelőtt csókolózhattak először egymással főemlős elődeink egy friss kutatás szerint, ami arra utal, hogy viselkedés nem egy közelmúltbeli kulturális jelenség, hanem mély evolúciós gyökerei vannak.
A New Scientist szerdai cikke szerint régóta vita tárgya, hogy mikor kezdtek el az emberek először csókolózni egymással: az első történeti feljegyzések arra utalnak, hogy az már az ókori Mezopotámiában és Egyiptomban is bevett szokás volt, mintegy 4500 évvel ezelőtt, de viselkedést eddig csak az emberi kultúrák közel felében dokumentálták. Emellett vannak arra utaló bizonyítékok is, hogy a modern ember (Homo sapiens) és a neandervölgyiek (Homo neanderthalensis) az egymással történő szaporodás során szájüregi baktériumokat is cseréltek.
Matilda Brindle, az Oxfordi Egyetem kutatója és kollégái főemlősök viselkedéséről meglévő információkat kombináltak a fajok ismert evolúciós rokonsági kapcsolataival, hogy megállapítsák, mikor jelenhetett meg az evolúció során először a csókolózás. A szakemberek az Evolution and Human Behavior folyóiratban közzétett kutatásukban azt találták, hogy a csókolózás 16,9-21,5 millió évvel ezelőtt alakulhatott ki az emberszabásúaknál, és 84 százalék esélyt látnak arra, hogy már a neandervölgyiek is csókolóztak.
A csókolózási viselkedést az emberszabású majmok között széles körben megfigyelték már, ami miatt logikus, hogy eredete a távoli evolúciós múltba nyúlik vissza, mondta a Guardiannek az emberfélék viselkedését vizsgáló Jake Brooker, a Durhami Egyetem szakembere, aki nem vett részt a mostani kutatásban. „Ha közelről vizsgálunk más állatokat, akkor látjuk, hogy azok a dolgok, amiket az emberi élet velejáróinak tekintettünk, mint a csókolózás, nem csak ránk jellemzőek” – mondta.
„Azt gondolom, hogy eredményeink azt mutatják, hogy a csókolózás az evolúció során alakult ki” – mondta Brindle a New Scientistnek. Ez ugyanakkor más szakemberek szerint nem mond ellent annak, hogy a csókolózáshoz erős kulturális elemek is társulnak.
A csókolózást evolúciós szempontból a kutatók egyfajta paradoxonnak tekintik, ugyanis nincsenek egyértelmű, túlélési esélyt növelő előnyei, viszont hozzájárulhat betegségek terjesztéséhez. A szexuális csókolózás ugyanakkor Brindle szerint két módon is növelhette a szaporodási sikert az embarszabásúaknál, egyrészt lehetővé téve a partnerekkel való kompatibilitás jobb felmérést, valamint a megtermékenyítés esélyének növelését az izgalmi állapot fokozásán keresztül.










