Laboratóriumi kísérletek alapján mikroorganizmusok képesek lennének megélni a Szaturnusz Enceladus holdjának óceánjában – írta még múlt pénteken a Guardian két friss kutatás eredményeire hivatkozva.

Vanessa Helmbrecht, a müncheni Lajos–Miksa Egyetem kutatója és kollégái mélytengeri hőforrások mellett élő archeákat tettek ki az Enceladus óceánjában uralkodó körülményeknek. Ezek a metanogén archeák közé tartozó Methanothermococcus okinawensis mikroorganizmusok anyagcseréjük során hidrogént és szén-dioxidot alakítanak metánná.

Kutatók 2021-ben az amerikai űrügynökség (NASA) Cassini űrszondája által gyűjtött mérésekben nagy mennyiségű metánt azonosítottak az Enceladus gejzírszerű anyagkilövelléseiben. A molekula geokémiai folyamatok révén is létrejöhet, de észlelt mennyisége miatt komolyan felmerült annak lehetősége, hogy mikroorganizmusok állíthatják elő.

A Science Advances folyóiratban szeptember végén bemutatott kísérletekből kiderült, hogy az archeák még az extrém szén-dioxid-hiányos és erősen lúgos Enceladus óceán körülményei között is képesek növekedni. Ehhez az archeák úgy módosították anyagcseréjüket, hogy képesek legyenek rendkívül alacsony koncentrációban is felvenni és megkötni a szén-dioxidot.

„Ha a földi sejtes életnek a definícióját használjuk, akkor a kísérletek azt mutatják, hogy ha ez az organizmus vagy valami hozzá hasonló az Enceladuson lenne, jó eséllyel túlélne” – mondta a lapnak William Orsi, a müncheni Lajos–Miksa Egyetem geomikrobiológus professzora.

Könnyebben kimutatható lehet az Enceladuson az élet, mint gondoltuk

Ezzel párhuzamosan Frank Postberg, a Szabad Berlini Egyetem bolygókutató professzora és kollégái arról közöltek elemzést szintén a Science Advances folyóiratban, hogy miként fagynak meg és töredeznek szét az Enceladus gejzírszerű kilövelléseiben a holdról távozó jégszemcsék. Eredményeik arra utalnak, hogy ha az óceánban létezik élet, akkor a sejtek a kilövellő jégszemcsék egy kis részében, erősen koncentráltan lehetnek jelen.

Ez Postberg szerint fantasztikus hír lenne a földönkívüli élet keresése szempontjából, ugyanis már a ma rendelkezésre álló műszerekkel is megkönnyítené az életnyomok detektálását.

Az Enceladus déli pólusánál található jégvulkánokat és a hold globális felszín alatti óceánját a 2004-2017 között a Szaturnusz körül keringő Cassini űrszonda fedezte fel. Az óceánban minden élethez szükséges elem jelen van és komplex szerves molekulák találhatók benne.

Az Európai Űrügynökség (ESA) két évvel ezelőtt jelentette be, hogy a 2040-es években leszállóegységet küldene a Szaturnusz holdjára. A szonda mintákat venne az égitest felszínéről, ahol olyan jelek után kutatna, amik életre utalhatnak a felszín alatti óceánban.

Forrás