Az utóbbi időkben az angol lapok meglepően sokat foglalkoztak Adolf Hitler péniszével, heréivel és mentális problémáival – ebben nem is lenne semmi meglepő, már egy második világháborús brit katonadalban is a diktátor heréivel voltak elfoglalva. Most azonban egy november közepén bemutatott angol dokumentumfilm azt állítja, hogy a kutatóknak sikerült beszerezniük egy tőle származó DNS-mintát, ennek vizsgálata alapján pedig minden eddiginél részletesebb képet kaptak az egészségügyi állapotáról. A Channel 4-on két részletben leadott Hitler’s DNA: Blueprint of a Dictator már a címével is azt sugallja, hogy létezik olyasmi, hogy diktátorgén, illetve lehetnek genetikai okai annak, hogy hogyan alakult Hitler személyisége, és bár a kutatásban résztvevő genetikusok mindenáron igyekeznek hangsúlyozni, hogy ilyesmiről szó sincs, nem járnak teljes sikerrel.

Létező felfedezések, hiányzó válaszok

Azt meg kell hagyni, sok más dokumentumfilmtől eltérően itt valóban kiderítettek valamit (ellentétben azokkal, ahol sosem derül ki, hogy vajon tényleg az ufók építették-e a piramisokat), már csak az a kérdés, hogy megérte-e. Az biztos, hogy nem volt egyszerű mintát szerezni a kutatáshoz: tíz évvel ezelőtt a Dead Famous DNA című háromrészes dokumentumfilm-sorozathoz már megpróbálták, akkor azért nem sikerült, mert az a hajtincs, amiért a holokauszttagadó David Irvingnek 3000 fontot fizettek, valójában nem is Hitlerhez tartozott. A mostani kutatásban ezért máshol próbálkoztak: egy amerikai hadtörténeti múzeumban.

A kiállítás anyagában van minden, mint a búcsúban: Hitler teáskészlete, maroklőfegyvere, inge, Eva Braun színházi látcsöve, amivel a berchtesgadeni Sasfészekben kémlelte a környező hegyeket, és egy darab annak a kanapénak a kárpitjából, amin a diktátor állítólag öngyilkos lett. A rongydarabot egy amerikai ezredes vitte haza emlékbe, a sarkán némi megszáradt vért találtak. A kutatók Turi King, a Bathi Egyetem genetikusának vezetésével ebből nyerték ki Hitler DNS-ét, és ez alapján próbálták megfejteni, hogy milyen betegségekben szenvedett. Kinget nemcsak a szakmabeliek ismerhetik: ő volt az, aki már III. Richárd maradványainak azonosításával is hírnevet szerzett magának, most pedig tudósként és televíziós személyiségként is ő adná a hitelét az új dokumentumfilmnek – ami talán jobban menne, ha a kutatás eredményeit összefoglaló tanulmány is hozzáférhető lenne, nem csak a film. King azt remélte, hogy a premier időpontjára ez is megjelenik majd, de egy meg nem nevezett szaklapban fogják majd publikálni, jelenleg pedig még szakmai lektorálás alatt áll.

Legalább egy megcáfolt konteó

A kétrészes sorozat első részéből kiderül, hogy mi vezetett a felfedezésig, ahogyan az is, hogy a gén szekvenálása után sikerült cáfolni azt a hosszú ideje terjedő mendemondát, amely szerint Hitler részben zsidó származású lett volna (a konteó a húszas évektől kezdve terjed, akkora sikerrel, hogy néhány évvel ezelőtt Szergej Lavrov orosz külügyminiszter is tényként kezelte, bár az is igaz, hogy nem feltétlenül Lavrov az első, akitől az ember hiteles történelmi információkat várna).

A kutatóknak természetesen azt is sikerült bizonyítaniuk, hogy a vér valóban Hitlertől származik, ezzel pedig jó eséllyel még egy konteót sikerült megcáfolniuk – azt, hogy Hitler valójában nem is halt meg, hanem Dél-Amerikába szökött, igaz, kellő elszántsággal lehet amellett is érvelni, hogy csak elterelésképpen helyezte el a vérét a kanapén. És persze ott van még a mikropénisz-szál is, amivel javarészt a második részben foglalkoznak: King szerint egy olyan genetikai elváltozást sikerült azonosítaniuk, ami a nemi szervek fejlődését érinti, a film szerint Hitler Kallmann-szindrómában szenvedett. Alex Kay, a Potsdami Egyetem történésze szerint ez magyarázhatja azt is, hogy miért kizárólag a politikának szentelte az életét.

Forrás