A háborús pszichózis egy pár negyedéve már a kormány gazdasági témájú kommunikációjába is masszívan beszivárgott. Tavaly nyáron volt az első alkalom, amikor is Nagy Mártonék megtalálták a tuti, az orosz-ukrán békekötésig bármikor bevethető jolly joker magyarázatot a gazdaság teljesítményére: a háború.

A tavalyi második és harmadik negyedéves teljesítményeket így már egyaránt azzal magyarázta a Nemzetgazdasági Minisztérium, hogy amíg tart a háború, addig nem lehet ennél jobb teljesítményt elérni. Csak, hogy ezt nem sokkal a kormányzati kommentár megjelenése után más tagállamok teljesítménye azonnal cáfolta. Most már ugyanis negyedévek óta a magyar gazdaság nyújtja az egyik legrosszabb teljesítményt az EU-n belül, vagyis kormányzati stílusban teljesen abszurd módon írhatnám azt is, hogy Magyarországot sújtja a legjobban az orosz-ukrán háború. (A tavalyi negyedik negyedéves teljesítmény is a harmadik legrosszabb lett az adattal rendelkező 15 tagállam sorában.)

Látva a 0,3 százalékos tavalyi éves növekedést – amit péntek reggel közölt a KSH –, az NGM malmainak fogaskerekei megakadtak. Hivatalos kormányzati kommentár ugyanis órákig nem érkezett az adatokkal kapcsolatban, sokáig csak Nagy Márton nemzetgazdasági miniszter próbálta a mundér becsületét védeni egy hosszú bejegyzésben a Facebook-oldalán. Ebben amellett, hogy tiszázik egy jóízűt, dicsőíti a kormány intézkedéseit, amelyek szerinte megakadályozták, hogy recesszióba süllyedjen a magyar gazdaság, több ponton keresztül sorolja a gazdaság rossz teljesítményének okait és felelőseit (szpojler: a magyar gazdaságpolitika nincs köztük):

• Magyarország eleve elrendelt adottsága, a makro- és mikro szerkezete, amit nem lehet „egyik pillanatról a másikra megváltoztatni”,
• a német gazdaság,
• a kínai és a német autógyártók versenye, ami megakasztotta a zöld átmenetet – pedig mi már számos gyárral készenlétben állunk,
• és a monetáris politika, ami miatt „ellenszélben kell dolgozni”.

Természetesen a gyenge európai uniós versenyképesség, a negatív külső gazdasági környezet és az elhúzódó háború is a felelősnek tekinthető a magyar gazdaság teljesítményéért. Már-már komikusan hat, hogy a „mindenki hibás, csak mi nem” összefoglalása után a bejegyzését pedig azzal az önmérsékletre és szakmaiságra felhívó mondattal zárja, hogy

„Mellébeszélés, félremagyarázás helyett jó lenne megőrizni a szakmaiságot”, üzenve ezt a Tiszának, bár az egyáltalán nem világos, hogy pontosan milyen tiszás megnyilvánulás késztette Nagy Márton eme bejegyzés megírására.

Néhány órával Nagy posztja után a kormányzat honlapján is megjelent a hivatalos NGM-kommentár, amely feltette az i-re a pontot. Itt már ugyanis nemcsak arról van szó, hogy háború idején ennyit tud a magyar gazdaság. A békeköltségvetés után megalkották az új jelszót: békegazdaság.

„A Kormány így képes volt arra, hogy a háború és a gyenge német gazdaság negatív hatásait ellensúlyozza. A Kormány – Brüsszel nyomásgyakorlása ellenére – békegazdaságot épít, mert a magyarok pénzének nem Ukrajnában van a helye, hanem a magyar családoknál, nyugdíjasoknál és a hazai kkv-knál”, írják.

Vagyis ha már van békeköltségvetésünk, akkor ebből egyenesen következik, hogy a gazdaságnak is át kell állnia a békegazdaságra. Ha már a kormány ennyire elkötelezett a béke mellett. És, hogy mit jelent a békegazdaság? Látva az adatokat és az intézkedéseket, jelen állás szerint ész nélküli pénzszórást és osztogatást, valamint az áldozat és a hős szerepébe egyszerre történő helyezkedést, hiszen annyi minden hátráltató tényező ellenére is a kormány csak ad és ad, hogy jó legyen a gazdaság. A baj, hogy ez eddig sem jött be.

A mindössze 9 mondatos közleményben egyébként mindössze egyetlen olyan mondatot sikerült leírni, ami valamennyire rezonál a GDP-adatra, és nem a kormányzati háborús pszichózissal átitatott önfényező propagandát sulykolja.

Forrás