Az április 12-i választáson a 106 egyéni választókerületben a szavazók száma az úgynevezett névjegyzékzárás után 7 618 472 volt, ami azt jelenti, hogy egy-egy egyéni mandátumra átlagosan 71 872 szavazó jutott. A földrajzi egyenlőtlenségek miatt azonban természetesen egy széles tartományban szóródott választókerületenként a szavazók száma – méghozzá túl szélesben.

A törvény szerint ugyanis módosítani kell a választókerületi határokat akkor, hogy ha van olyan egyéni körzet, ahol ettől az átlagtól legalább 20 százalékkal eltér a szavazók száma. Ami azt jelenti, hogy egyetlen választókerületben sem lehet 86 247-nél több vagy 57 497-nél kevesebb szavazó. Márpedig idén április 12-én négy olyan körzet is volt, ahol ez a szabály nem teljesült, ugyanis a barcsi központú Somogy megyei 2-es számú körzetben, valamint a három Tolnai megyei választókerület egyikében sem érte el a választásra jogosult száma ezt.

A dombóvári székhelyű tolnai 2-es számú körzetben csak 56 292 választópolgár élt, a paksi központú 3-as számúban 56 773, a barcsiban 57 032, míg a szekszárdiban 57 094 szavazópolgár lakott. (Ezen kívül még egy körzetben, a kaposváriban volt 60 ezer alatt, de a törvényi minimum fölött a szavazók száma.) A Nemzeti Választási Iroda elnöke ezért a választásról készített beszámolójában kitért arra, hogy a népességcsökkenés miatt legkésőbb 2028 végéig módosítania kell a parlamentnek a választókerületi beosztást.

Mivel törvényi előírás az is, hogy egyéni választókerület nem léphet át megyehatárt, ha addig nem lesz gyökeres változás a választási rendszerben, ez praktikusan csak azt jelentheti, hogy Nógrád után Tolna megyében is csupán 2 egyéni körzet lesz a következő választáson. Ha már most is így lett volna, akkor egy-egy körzetben átlagosan 85 079 választópolgár lett volna. Ez még éppen a 20 százalékos szabály felső határán belül van – az 86 247 fő volt idén –, de egy ilyen változás kétségkívül azt jelentené, hogy Tolnában lennének a legnépesebb körzetek.

Forrás