Az utóbbi napok a nagy átrendeződések jegyében teltek, amelyek során az előző rendszerhez kötődő szereplő igyekeznek tisztázni saját pozíciójukat. Ez különösen igaz a leköszönő kormányhoz közelebb vagy távolabb álló médiafelületekre, amelyeknél jogosan merül fel, hogy a közpénzcsapok elzárása után nem tudják majd folytatni a működésüket.

Viszonylag egyértelműbb a helyzet azoknál a szereplőknél, amelyek nyíltan és közvetlenül állami forrásból működtek: ilyen például a tavaly mintegy 155 milliárd forintból gazdálkodó közmédia, amelynek átalakítását az új kormány a legelső intézkedései közé ígérte.

Más kérdés viszont azoknak a csatornáknak a jövője, amelyek áttételesebb, nehezebben követhető finanszírozási struktúrával működtek.

Ebben a helyzetben érkezett szerdán a bejelentés, hogy a Megafonhoz köthető Patrióta folytatja munkáját, és az alapoktól építené újra a „patrióta mozgalmat”, amelyről a több mint 300 ezer feliratkozóval rendelkező, fenntartása szempontjából költségigényesebb YouTube-csatornájuk is a nevét kapta.

De mi a helyzet azzal a kiterjedt, szövevényes Facebook-hálózattal, amelytől a Fidesz a ’26-os választásokra a saját hátországának megszervezését és egyben tartását remélte? Akiket Orbán gerincnek, a dárda nyelének, az országépítők közösségének nevezett? A Digitális Polgári Körökről van szó, amelyekben a Fidesz a 2002 utáni polgári körök ethoszát próbálta újraéleszteni, olyan cégeken keresztül, amelyek papíron szintén nem kötődnek a Fideszhez.

Elengedik-e a még működő honlap számlálója szerint 240 ezer fős tagság kezét, azért, mert a tőlük várt digitális honfoglalás végül nem történt meg?

A kérdés megválaszolásához 12 random DPK-csoport választások óta közzétett posztjait néztük át. Ezekből az derült ki, hogy nincs egységes, kiforrott álláspont: az átmeneti időben van olyan csatorna, ami választási kibeszélőként, mások társkereső felületként, megint mások pedig afféle terápiás közegként működnek. A tábor foglalkoztatását tehát egyelőre nem adták fel, nem is lenne nagyon értelme.

Forrás