-- Olvasási idő kb.: 6 perc és 15 másodperc
A család videóhívásban volt a tüdőgyulladás gyanújával kórházba szállított nővel, amikor egy ápoló erélyesen ösztönözte egy tabletta bevételére. Három perccel azután meghalt.
Amikor Kálmán Ferenc szemébe néztem, abból valami olyan megtört és kikerülhetetlenül megkeseredett elhagyatottság áradt, amit az igazságtalanság és a sebzettségben megtapasztalt tehetetlenség tud csak ontani magából. Még nem ismertem a történetét, mégis azonnal felismertem a hangjában és minden gesztusában, hogy nem a harag, hanem az ártatlanul elszenvedett tragédia okozta társadalmi és intézményes magány szorong az elmúlt évek és az igazságkeresés kálváriájában.
Mint ‘oly sokan, 2021. áprilisában Kálmán úr feleségét influenza szerű tünetek kezdték gyötörni. Bár általában egészséges volt és nem volt krónikus betegsége, mégis az akkoriban reflex szerűvé vált gyakorlatnak megfelelően covid-tesztet csinált, ami megerősítette a feltételezést.
— “Pedig egészséges volt!” Teszi hozzá azonnal özvegye.
Akkor még nem sejtettem, hogy a megismerkedésünk óta eltelt röpke idő ellenére ezt miért hallom tőle már sokadjára.
A Kálmán család házi karanténban került. Kálmán Ferenc elmondása szerint, a háziorvos vizsgálat nélkül, telefonon keresztül favipiravir tablettát írt fel.
“Feleségem a hétvége felé kezdett el köhögni.” — folytatja ez események összefoglalást .
“Ekkor a hétvégi ügyeletet hívtam telefonon, hogy segítsenek. Azt mondták, hogy ők nem jönnek ki, mi nem mehetünk be mert karanténban vagyunk. Hétfőn aztán hívtam a háziorvost, hogy segítsen a feleségemnek, mert nagyon köhög. Telefonon keresztül írt fel antibiotikumot, és köptetőt. Közben amikor az orvossal beszéltem jött a feleségem és egy sötétbarna színű köpetet mutatott. Egy kicsit megijedtem és mondtam az orvosnak, aki azt mondta hívjunk mentőt. Ez volt az utolsó pillanat amikor a feleségemet láttam.”
Elmondása és az általa őrzött iratok alapján úgy tűnik, hogy a háziorvos gyógyszeres kezelést kezdeményezett, majd a súlyosabb tünetek miatt, pár nappal később, tüdőgyulladás gyanújával kórházba szállították a beteget, Marcaliba.
“Valójában csak hőemelkedése volt és csúnyán köhögött 2-3 napig.” — siet ismét hozzátenni saját elbeszéléséhez az özvegy.
Elmondása szerint felesége, bár értelemszerűen nem volt túl jól, de nem volt olyan állapotban, ami vészjósló aggodalmat keltett volna.
“Teljesen normális módon ment el a mentővel, megfelelő erőnlétben. Gondoltuk pár nap múlva találkozunk. Összesen 2,5 napot volt bent a kórházban. Ez Idő alatt többször beszéltünk vele a lányommal messengeren is. Mondogatta, hogy gyengébb mint volt, hogy nem javul. Az utolsó napon beszéltünk vele messengeren élő videóhívásban 8,5 percet. Mondta, hogy kapott többször is valami injekciót melytől nagyon kába lett. Nem tudta mik voltak azok. Láttuk, hogy az utolsó percben jött oda egy védőfelszerelést viselő ápolónő, és hangosan utasította, hogy vegye be a gyógyszereit. Ez történt reggel 8 óra 33 perckor.
A feleségem bal kezében fogta a telefont, és mindezt láttuk, a lányom is és én is. Amikor a gyógyszert bevette és ivott rá, akkor hirtelen felkiáltott, hogy jaj…, és leesett a jobb keze az ágyra. Az ápolónő elvette a feleségem telefonját, és kikapcsolta. Pár perc múlva, kb. 2-3 perc elteltével, csörgött a vezetékes telefonunk és közölte egy ápolónő, hogy a feleségem elhunyt.”
Nehéz lenne eldönteni, hogy a mérhetetlen fájdalommal leuralt elme zsigeri tagadása, vagy az események gyorsasága miatt, de Kálmán úr nem hitt a kórházból telefonáló szavainak.
“Elmondom, nem hittem el neki. Mondtam, hogy most beszéltünk. Azt mondta, hogy elaludt. Semmit nem próbált meg az ápoló.”
Meglátása szerint újraélesztés, vagy bármilyen segítségnyújtás nem történt. A hosszadalmas videohívásra képes beteggel családtagjai vizuális kapcsolatban voltak és látták a gyógyszer beadását és az azt követő azonnali összeomlást.
Kálmán Ferenc máig úgy véli, hogy élete utolsó perceiben nem a megfelelő gyógyszert adták be feleségének, aminek köze lehet hirtelen halálához. Amennyiben valóban csupán néhány percnyi idő után — az özvegy szerint 2-3 perc– már az elhalálozás hivatalos közlésére került sor, úgy természetes lehet, hogy az érzelmi kötődés, az előzmények és a tragikus hirtelenség és a körülmények tisztázatlansága együttesen a hozzátartozóknak minimum valamilyen gondatlanságot sugall.
“Feleségem teljesen egészséges volt, semmiféle szervi vagy halálos betegsége, nem volt. A kórházban oxigénmaszkot kellett viselnie, holott semmi ilyesmire nem volt szükség, mert nem az volt a panasza. Utóbb megtudtam, hogy a feleségemnek morfiumot adtak, óránként adagolva, és azt írták a zárójelentésre, hogy légzési elégtelenség lépett fel és meglát a szíve. Covid tüdőgyulladás. Mi pedig a lányommal végignéztük élő videóhívásban, hogy a gyógyszer bevételét követően azonnal meghalt.”
Kálmán Ferenc meggyőződése, hogy feleségét nem megfelelően kezelték, mert álláspontja szerint a kórházi kezeléstől állapotának javulnia kellett volna. Több hatósághoz és ügyvédhez is fordult. Az érdekében eljáró, és szakmailag is és elhivatottsága által is motivált jogi képviselet és agilitás ellenére kereseteit több hatóság is elutasította vagy az eljárást megszüntette. Elmondása és az általam is felkeresett szakember szerint is, szakmai vélemények váltak ismertté, melyek az ügyben általa kezdeményezett eljárások eredményét is megkérdőjelezhetik.
Az esettel kapcsolatos eljárások anyagából Kálmán Ferenc eljuttatott a hir8.com-nak olyan iratot is, amiben a következő nyilatkozatot teszi:
“Véleményem szerint szükséges lett volna a Marcali Covid osztályon a néhai feleségemmel kapcsolatba került személyek, ápolók, orvosok kihallgatása annak tisztázására, hogy terveztek-e gépi lélegeztetést, illetőleg miért nem történt meg a néhai feleségem újraélesztése.
Kijelentem, hogy senki nem foglalkozott azzal, hogy a feleségem az utolsó percekben milyen készítményt kapott, aminek hatására rövid időn belül elhunyt. “
Kálmán Ferenc elmondása, és korábbi hivatalos nyilatkozata szerint új adatok, és információk kerültek birtokába. Hivatkozott arra is, hogy volt kórházi dolgozók beszéltek neki arról, hogy ez az akkor „szokásos” eljárásrendbe és gyakorlatba illeszkedett.
Rövid beszélgetésünk vége felé az idős embernek semmiképpen nem mondható özvegy ismét a higgadt, következetességbe ötvözött, de a kétely hangján elmondta, hogy véleménye szerint a feleségével szemben tanúsított magatartásban nem a szakmai szabályok megszegése, hanem a gondatlanság volt az, ami közrejátszott a halálában. A veszélyhelyzet megszűnését követően több adat is tudomására jutott, miszerint nem az egyetlen eset volt az, ami a feleségével történt. Ismeretei szerint máskor és mással is furcsa magyarázhatatlan haláleset következett be.
Az eltelt évek az igazság felkutatásával teltek. Az ezzel járó indulatok nem mindig voltak jó tanácsadók, az elkeseredettség pedig néha szókimondóbbá teszi az embert, aminek következményei vannak. Kálmán úr nem kicsit fordult szembe a vélt vagy valós sunnyogással és rendszerszintű lapítással. Öt ezért már meg is büntette az a rendszer, amely feleségét nem tudta megvédeni, sőt ami véleménye szerint elvette őt tőle, családjától.
Kálmán Ferenc talán nincs egyedül, amikor azt tapasztalja, hogy tabu témaként kezelik a COVID járvány idején történteket, hogy senki nem mer szót emelni az áldozatok érdekében azokban az esetekben, amikor –szerinte– orvosi protokollba illesztik be az áldozatok halálát.
“Több furcsa haláleset is volt a megyében, azonban semmilyen vizsgálat az igazság kiderítése érdekében nem történt.”
Véleménye szerint a COVID járvány idején elkövetett cselekmények maradéktalan és megnyugtató kivizsgálása, mindenki ügye.
Számtalan összeesküvés elmélet született már COVID járványról. Olyanok is, amelyeknél az észszerűség már nem igazán alapkövetelmény. Kálmán Ferenc néhai feleségén már nem lehet segíteni, lányának, özvegyének fájdalmán azonban enyhíthetett volna, ha a hatóságok megnyugtatóan kivizsgálják az esetet. Mert nem tették. Nem megnyugtatóan. Hiszen a kétely és a tanúk elmondása és a tények összessége rengeteg olyan nyitott kérdést hagynak maguk után, amik nem a megnyugtató tényfeltárást igazolják. Az sem segíti a hatóságok felé táplált bizalom helyreállását, hogy a történtek mögött meghúzódó okok és okozatok megismerésének igénye nyomán az özvegy úgy tapasztalja, hogy azok a hatóságok, amelyektől segítséget kért éppen vele szemben váltak kreatívvá.
A hazai orvostársadalmon megannyi nem megérdemelt sebet ejtettek már az elmúlt években, ezért valószínűleg az ebben az esetben érintett egészségügyi dolgozóknak is javára vált volna, ha megnyugtatóan megállapítják, hogy nem történt gondatlanság.
Kálmán Ferenc megtört, elszenvedi az ilyen esetekben szinte törvényszerű elszigeteltséget. Mégis nem szándékosságról beszél, nem bosszút kiált. Azt mondja, “ez mindenki ügye”. Valóban véli, hogy felesége egyfajta gyilkosság áldozata lett, amit a hatóságok nem akartak kivizsgálni. Így nem fogja soha megtudni, hogy egy alattomos vírus, egy gondatlan egészségügyi dolgozó, hibás kórházi protokoll, vagy néhai párjában bujkáló gyilkos kór volt az elkövető.
