„Nincs szabadidőm. A második műszaknak a közlekedést, a bevásárlást, a harmadiknak a házi munkát tekintem. Rám hárul az egész főzés, mosás, takarítás. A férjem rengeteget vállal házon kívül, a gyerekeket meg túlterheli az iskola. Férjem egyre ritkább közeledését már csak kötelességnek, negyedik műszaknak tekintem. Két éve egy SZOT-üdülőben nyaraltunk. Remek volt, de sajnos nagyon gyorsan letelt…”

Egy 38 éves családanyától származó idézettel indít az 1983-ban a Medicina könyvkiadó Sportszerkesztősége által kiadott Szabadidő könyv, ami azt ígéri, „írók és újságírók, orvosok és szexológusok, alpinisták és barlangászok, kertészek és mezőgazdák, divattervezők és kártyások, játszó emberek, kiváló fényképészek és rajzolók” közreműködésével segít és nyújt számunkra „cselekvési mintákat”, hogy úgy töltsük el szabadidőnket, ahogyan azt kell.

Az első ránézésre irtó viccesnek ígérkező – majd később váratlan meglepetéseket rejtő – könyv nemrég akadt a kezembe egy pince kipakolása közben. Egyből tudtam, hogy nemcsak rendkívül szórakoztató perceket fog okozni a lapozgatása, de ebből cikk fog születni.

A kiégés mélységes mély poklában tocsogó 38 éves családanya mellett még panaszkodnak páran a bevezetőben, például egy 16 éves lány, aki azt mondja, ha van is szabadideje – általában hétvégente –, a barátaival megy el moziba vagy diszkóba, esetleg kirándulni, aztán kiszakad belőle: „Eléggé unom az egészet.”

Egy 67 éves nyugdíjas megszólaló ha teheti, csak az új színes tévéjét nézi, de ha nincs adás, unatkozik, egy 47 éves klinikai főorvos régen teniszezett, de már nincs ideje, egy 25 éves „népszerű színésznő” pedig annyira elfoglalt, hogy egyáltalán nincs szabadideje. Mindezt így összegzi a könyv:

„És így tovább! Ötlettelenség… Pénzhajsza… Karriertörekvések… Hibás megszokások… Lustaság… De tényleg ilyenek lennénk? A valóban legfontosabb társadalmi tevékenység, a munka után és a biológiailag feltétlenül szükséges alvás előtt lehetséges, hogy nem tudunk élni a szabadidőnkkel?”

A maga korában ez egy meglepően felvilágosult könyv lehetett, sőt, sok esetben még ma is annak mondható – a kornak megfelelő modorossága és enyhébb debilségei ellenére is. Már rögtön az elején közlik velünk, hogy ezt a kiadványt „az ifjaknak és a felnőtteknek” szánják. „Tőlük függ ugyanis elsősorban a család örömszerző szabadidejének a megszervezése. Nekik szól a néhány korábbi, hallgatólagos tabut felrúgó Szexrovat is. Felfogásunk szerint a szex a szabadidő eltöltésének nagyon lényeges, örömszerző része.”

Igen, ilyen mondatok szerepelnek a könyvben. Sőt, ilyenebbek is!

Forrás