Ismert, hogy a kaméleonok szemei olyanok, mint a minden irányba mozgatható mai biztonsági kamerák, ráadásul az állatok koponyájának két oldalán elhelyezkedő látószervek más gerinces állatoktól eltérően egymástól függetlenül is mozoghatnak.

Amerikai kutatók most a legkorszerűbb orvosi képalkotási technológiával derítettek fényt az egyedülálló képesség fiziológiai, anatómiai hátterére – írja az IFL Science. A Floridai Természettudományi Múzeum munkatársai a nemrég felfedezett legkisebb kaméleonfajjal közvetlen rokonságban álló madagaszkári törpekaméleon (Brookesia minima) egyik egyedén végzett CT-vizsgálat során lettek figyelmesek az aprócska hüllő látóidegeinek hurokszerű struktúráira. Az aztán még inkább meglepte őket, hogy a máskülönben az ókor óta számtalanszor vizsgált anatómiai jellegzetességet korábban senki sem hozta még összefüggésbe a páratlan szemmozgatási képességekkel.

A Scientific Reports folyóitratban megjelent tanulmányuk szerint a kutatók ezek uán más, egymással távolabbi rokonságban álló kaméleonfajoknál is azonosították a látóidegek tekercs-szerű struktúráját.

A kutatók úgy vélik, hogy a tekercselt látóidegek evolúciós magyarázata a kaméleonok merev, a gerincoszloppal egybe nőtt nyaka.

„Mivel nem tudtak megfordulni, hogy a szemüket oda irányítsák, ahová látniuk kell, a rovaroknál megfigyelhető, de a gerinceseknél páratlan idegi struktúrát fejlesztettek ki maguknak” – fogalmaztak a lapnak a kutatók, akik szerint a hasonló, de sokkal korlátosabban függetlenített szemmozgást mutató hal-, madár- és hüllőfajoknál nem alakult ki a törzsfejlődés során efféle bámulatos neurális architektúra.

Forrás