Hatvan éve folyik a vita a madarászok között, hogy a bolíviai Beni-szavannán élő énekesmadár-populáció vajon külön fajba tartozik, vagy csak az ország északi elterjedt lombgébicsek egy alfajáról van szó. Egy friss kutatásból most kiderült, hogy a Hylophilus moxensis külön fajnak számít, két közeli rokonától, a Hylophilus poicilotistól és a Hylophilus amaurocephalustól nagyjából 6,6 millió évvel ezelőtt váltak el az útjai – miközben a két másik faj csak 3,5 millió évvel ezelőtt vált el egymástól.

A kutatók szerint elképzelhető, hogy a madarak közös ősei a száraz miocén alatt a mai Bolívia nagy részén megtalálhatóak voltak, a nyugati és keleti populációk pedig a trópusi erdők megjelenésével különültek el egymástól. A H. Moxensis a Beni-szavanna endemikus faja, csak itt található meg, és bár a kutatók szerint nem valószínű, hogy a fajt pusztulás fenyegetné, ez is jól mutatja, hogy a szavanna komolyabb védelemre szorul. A faj az élőhelyéről és az egykor itt élt bolíviai őslakosokról, a moxókról kapta a nevét.

Biodiverzitás és régészeti kincsek

A 6,9 millió hektáros szavanna különösen gazdag élővilágnak ad otthont, a területen eddig 131 emlősfajt, 568 (illetve már 569) madárfajt, 102 hüllőfajt, 62 kétéltűt és 625 halfajt azonosítottak. Ezek közül az óriásvidra (Pteronura brasiliensis) és a bolíviai folyamidelfin (Inia boliviensis) súlyosan veszélyeztetett. A területet a bolíviai kormányzat 2013-ban védetté nyilvánította, ezzel a Beni-szavanna a világ legnagyobb védett vizes élőhelye.

Védett vagy sem, a szavannán még mindig problémát jelent a mezőgazdasági célból történő égetés, ami a biodiverzitás mellett a régió régészeti örökségét is veszélyezteti, a vizeket pedig az illegális bányászat szennyezi. A földművelésre alkalmas területek terjedése mellett a legeltetés is kockázati tényezőt jelent.

A védetté nyilvánított területek mellett a bolíviai kormányzat másutt a mezőgazdaság felpörgetését ösztönzi, ez pedig erdőirtással és égetéssel jár – amin az sem segít, hogy egyre nagyobb területek művelésére adnak ki engedélyt, az illegális égetés miatt kiszabható bírságok mértékét pedig csökkentették. 2021-ben Bolívia volt a harmadik az erdőirtó nemzetek listáján Brazília és a Kongói Demokratikus Köztársaság mögött, ezek a trendek pedig még akkor is aggasztóak, ha hatalmas területről van szó, és ha a frissen azonosított madárfaj még nincs is különösebb veszélyben.

Forrás