A Global Climate and Health Alliance 2025-ös jelentése szerint a fosszilis tüzelőanyagok szennyezése az emberi élet minden szakaszát károsítja: a kitermeléstől az elégetésig súlyos, tartós és rendszerszintű egészségügyi ártalmakat okoz, már a magzati fejlődéstől kezdve. Ezek a károk ráadásul mélységesen igazságtalanul oszlanak el – a szegényebb közösségeket és országokat aránytalanul sújtják, tovább mélyítve a meglévő társadalmi és egészségügyi egyenlőtlenségeket. Miközben a világ évente mintegy 7000 milliárd dollárral támogatja közvetve vagy közvetlenül a fosszilis energiát, egy gyors és igazságos átállás a tiszta, megfizethető megújuló energiára már nemcsak klímavédelmi, hanem globális egészségügyi kényszer is. A belső égésű motoroktól és az autózástól való elszakadás tehát égetően sürgős, éppúgy klímavédelmi, mint egészségügyi szempontból.

Ez a gondolat a közlekedéspolitikáról szóló hazai vitákban is központi szerepet kap. Nemrég jelent meg például a G7-en Biczók Péter közlekedés- és várostervező cikke arról, hogy miért és hogyan szükséges a rendszerváltás a közlekedésben is. A Fővárosi Klímavédelmi, Közlekedési és Városfejlesztési Bizottság tagjának konklúziója szerint „a kormányzati politika – az infrastruktúra, a szabályozás, a finanszírozás – az autóval megtett utak csökkentése irányába kell, hogy motiváljon, mert a közösségnek így kifizetődőbb, egészségesebb és igazságosabb. (…) ha autópályát építünk, autófüggő várost kapunk; ha kerékpárutat és vasutat építünk, élhető, fenntartható várost kapunk – ahol a közlekedés nem kiváltság, hanem mindenki joga.”

Biczók korábban már a Qubiten is írt arról, hogy az autózásról való leszokás nemcsak várostervezési, hanem biztonsági kérdés is – sőt, egy másik cikkünkből az is kiderült, hogy a kerékpározás még a forint árfolyamának is jót tesz, feltéve ha elég sokan ülnek át autóból nyeregbe.

Ezek a megközelítések mind ugyanabba a globális irányba mutatnak: a klímaválság miatt az államoknak nemcsak lehetőségük, hanem kötelességük lesz megreformálni a közlekedést, és ezen keresztül csökkenteni a kibocsátásaikat. A felelősség így elsősorban nem az egyénen van, hanem az államon: motiválnia, ösztönöznie kell arra, hogy a kisebb fogyasztású, természetközelibb megoldást válasszák az emberek. A lényeg, hogy ha alkalmazkodni akarunk a klímaválsághoz, akkor változtatni kell a rosszul kialakított rendszereinken.

Ráadásul Biczók a Qubitnek elmondta, hogy a változáshoz pénz is lesz. Arra hívta fel a figyelmet, hogy „a 2028-ban életbe lépő EU-s kibocsátás-kereskedelmi rendszer a lakossági energiafogyasztás árazására is hatással lesz: az energiaszolgáltatók megnövekedett költségeit várhatóan a fogyasztókra hárítják majd át. Viszont az ETS2 bevételeiből finanszírozott Social Climate Fund célja részben a fenntartható közlekedés és életmódváltás támogatása. Magyarország számára már most elérhető 1000 milliárd forint, amit például elektromoskerékpár-vásárlás támogatására vagy kerékpáros infrastruktúrára költhetünk.”

A klímaharc nem választás kérdése

Forrás