Halva született borját gyászolhatta egy hosszúszárnyú bálna Ausztrália partjainál – írják egy nemrég megjelent tanulmány szerzői. A kutatók szerint az állat olyan viselkedést tanúsított, ami nehezen lenne mással magyarázható.

Az etológia egyik legnagyobb kérdése, hogy bizonyos állatok érzelmei mennyire hasonlítanak az emberekére. Az utódok halála miatti gyászt számos emlősfajnál megfigyelték már, például csimpánzoknál, kardszárnyú delfineknél és elefántoknál, de szilásceteknél korábban nem dokumentáltak hasonlót.

2025-ben azonban Andrew Mulville, egy mentőhajó kapitánya vélhetően elsőként figyelte meg, amint egy bálnaanya hosszan időzik elpusztult kicsinye mellett. A Scimex közleménye szerint az állat végig kifejezetten közel maradt a borjú teteméhez, és órákon vagy akár napokon át szemkontaktust tartott vele. Ez arra utal, hogy a hosszúszárnyú bálnák és utódaik között kifejezetten jelentős kötelék lehet, és az anyák gondoskodási ösztöne erős.

Dr. Olaf Meynecke, a megfigyelést feldolgozó tanulmány társszerzője az IFLScience-nek elárulta, még ma is meglehetősen keveset tudunk a sziláscetek születéseinek körülményeiről. Ezeknek az állatoknak meglehetősen nehéz megfigyelni a világra jöttüket, eddig mindössze nagyjából 20 alkalommal sikerült.

Éppen ezért nehéz megmondani, hogy az ehhez hasonló gyász ritka vagy általános jelenség-e a körükben. A kutatók sokáig úgy gondolták, a sziláscetek és kicsinyeik között nincs olyan erős kötelék, mint más emlősöknél, a mostani kutatás azonban kihívja ezt a vélekedést.

A megfigyelés további érdekessége, hogy a gyászoló anya közelében egy másik bálna is tartózkodott, aki végig velemaradt, mintha vigasztalni akarta volna. A szakértők szerint a bálnaszületéseknél rendszeresen jelen lehet egy harmadik példány is, az azonban nem világos, hogy jelenléte érzelmi támaszként szolgál vagy a ragadozók távoltartásában van rá szükség.

The post Videón, ahogy halva született kicsinyét gyászolja egy bálna first appeared on 24.hu.

Forrás