-- Olvasási idő kb.: 6 perc és 13 másodperc
Amikor választási kampány van semmi sem szent, mármint a kampányban érdekeltek számára. Sem a jelöltek, sem az aktív szimpatizánsok számára. A kormányzati narratívát szigorú klisék alapján hozó megyei lapok ilyenkor rendszerint hozzák is a tőlük elvárt formát. Köztudott, hogy Tolnamegye 2. sz. választókörzetében (Dombóvár) a tavaly elhunyt Potápi Árpád János (FIDESZ) országgyűlési képviselő megüresedett helyére írtak ki időközi választást. A szavazás január 12.én lesz, így a kampány a véghajrá felé közeledik.
Tolna e területe hasonló problémákkal (is) küzd mint az általam leginkább követett somogyi választókörzetek. Ez nemcsak a geográfiai közelségből adódó hasonlóság. A somogyi szószék, a SONLINE, egyik legutóbbi cikke –várható módon– ki is veszi a részét a Tolnai választással kapcsolatos véleményformálásban. Hivatkozott cikkében, amelyet Máté Patrik, a Magyar Nemzet-ben megjelent írásából szemlézett a somogyi hírszolgáltató, most azzal lepte meg olvasóit, hogy
“A Tisza Párt nem meri megméretni magát a dombóvári időközi voksoláson“.
A cikk elolvasása előtt, talán előítélet nélkül, már gyanakodtam, hogy kissé elhajlik a fény a Magyar Nemzet minden megyei lap címlapján szemlézett cikkében. Talán valakiknek fontos, hogy az ország minden szegletébe eljusson a hír, hogy a Tisza Párt gyáva.
Itt minden bizonnyal szekunder célok lebegnek a levegőben, mivel a cikk nem a FIDESZ által jelölt Csibi Krisztina (már jóideje a Magyarság Háza igazgatója) népszerűsítésére helyezi a hangsúlyt, hanem az új ellenzéki erő lehúzására.
Korábban magam is gondolkodtam azon, hogy vajon a Tisza Tolnában miért nem akarja áttörni a gátat? Bár az is igaz, hogy Magyar Péter erről már korábban azt nyilatkozta, hogy nem tartja értelmét a jelenlegi felállásban a parlamenti politizálásnak.
Magyar Péter pártja a dombóvári időközi választáson sem mer indulni. – írja a Magyar Nemzet idézett cikke.
Hát azért ez a gyáva fickó eddig mindenhol kimert állni és megmérettetni magát. Nem gondolnám, hogy nem kellett politikai-vagányság, amikor a semmiből, a 40-50ezres tömegdemonstrációk után 19-re húzott lapot és százezrek megjelenését tűzte ki célul a viharos gyorsasággal meghirdetett soron következő rendezvényére.
Akkor sem remegett a térde, amikor az EP. választásokon indult, és indította az egyelőre a szimpatizánsokat és a remény rabjait leszámítva máig fantom pártját. Szóval az a “sem” erőteljes torzítás. Főleg, hogy valószínűleg sokak szerint előre megfontolt gyávaságból, már november elején mindenhol , például az mfor.hu-n is olvashattuk, hogy
A Tisza Párt elnöke, Magyar Péter a Facebookon jelentette be, hogy pártja nem vesz részt a Tolna megyei 02. számú választókerület januári időközi választásán, és nem indít jelöltet sem most, sem más jövőbeli időközi választásokon.
Ekkor azt mondta, hogy :
A párt vezetősége szerint a jelenlegi politikai helyzetben az Országgyűlés szerepe elhanyagolható, különösen a kormány által fenntartott rendeleti kormányzás alatt. „A honfitársaink többségének támogatása óriási felelősséggel jár. A döntéseinket mostantól még megfontoltabban, még jobban előkészítve kell meghoznunk”
Többször írtam már arról, hogy milyen szép is lenne, ha a politikai közbeszéd az érvek, tények (esetleg az építő logika) alapjain formálódna. Persze tudom, ez utópisztikus. Nem titkolt tervek és ambíciók mentén haladva többször próbáltam mérlegelni, hogy a jelenlegi helyzetben mi lehet a valódi szerepe egy országgyűlési képviselőnek? Mármint a valóságban és nem az elméletben. Sajnos az elvárt és a valóságban megnyilvánuló szerepkör eltávolodott egymástól. Nem osztom a teljesség erejével Hadházi Ákos véleményét, miszerint az ellenzéki képviselőknek nem kell részesévé válniuk a parlamenti “színjátéknak”. Nem mert így a fékek és ellensúlyok szerepe még inkább tovább gyengülhet. Magyar Péter bizonyosan jól átgondolt stratégiával navigál, de a dombóvári megmérettetés –szerintem– valóban további lehetőség lett volna a Tisza medrének szabályzására. Mindezek mellett a kétségek, amik az országgyűlési képviselők jelenlegi szerepével kapcsolatban felmerülnek bennem tovább erősödtek.
A 2024-es év végén, mint minden év végére, divatos sajtófeladat volt az országgyűlési képviselők “lustaságáról” vagy éppen szorgalmáról értekezni. Egyik ilyen összegzéssel a Népszava rukkolt elő, az Íme a legaktívabb és a leglustább parlamenti képviselők -című írásában.
Az imént megfogalmazott kétségeim és a somogyi térség szűkebb régiójában felvállalt felelősségem ötvözeteként magam is végeztem egy kisebb kutatást a parlament hivatalosan elérhető adatbázisában. Somogyban 4 egyéni választó körzet van. Mind a négy körzetben kormánypárti képviselő nyert (ismét) mandátumot.
Az 1.sz egyéni választókörzetben: Gelencsér Attila, a 2.sz. egyéni választókörzetben: Szászfalvi László, a 3.sz. egyéni választókörzetben: Móring József Attila, a 4. sz. választókörzetben: Witzmann Mihály.
A hivatalos nyilvántartás szerint Gelencsér Attilla 2024-ben öt alkalommal szólalt fel a parlamentben és összesen egy indítvánnyal élt. Szászfalvi László is ötször kért és kapott szót a parlamentben. Móring József Attila képviselőnek 2024-ben kettő érdemi felszólalása volt és két indítványa. Witzmann Mihály közvetlen parlamenti aktivitása is ezekhez a számokhoz igazodik. Azonban, nem szabad figyelmen kívül hagyni a különböző bizottsági üléseket és az egyes képviselők ott betöltött feladatkörét sem. Van bőven. Tehát az általában üres sorok között, előre megírt felszólalások mérlegre dobálása önmagában nem feltétlen mérvadó. Az már indikatívabb, hogy e képviselők indítványai, és főleg felszólalásai, mennyire kötődnek az ország törvényalkotásához és főleg a választókörzetük lakosainak, közéletének, gazdasági helyzetének érdekeihez, azok képviseletéhez?
A parlament.hu adatbázisát kutatva feltűnt, hogy a somogyi képviselők mindegyike, közel azonos időben feltette a Kormánynak az erősen alákérdezős kérdést: “Mit tesz a kormány annak érdekében, hogy a dél-somogyi térség fejlődése tovább folytatódhasson?”. Majd, mint az eminens kisdiák, válaszként meghallgatták a mindenkori helyettesállamtitkár vagy miniszterhelyettes előre megfogalmazott és kormánypárti retorikával ékesített propaganda szövegét.
Feltűnt, hogy Móring József Attila, aki korábban még a Kábítószerügyi eseti albizottságot is megjárta, tavaly két esetben is adott elő olyan performanszt, a parlament szinte teljesen üres sorai között, ahol a felszólalásról készült videón is érezhető, szinte tapintható, hogy az interpelláció szövegével akkor találkozott először, amikor azt felolvasta. Nem volt meglepő, hogy a válaszoló kormányhivatalnok/miniszterhelyettes is egy –talán számára korábban ismeretlen– szöveget olvasott fel válaszként. Az már meglepő, hogy Móring József Attila olyan felszólalást is tudott előadni, ahol a viszonválaszok is papírról, szó szerint felolvasott szövegek voltak. Ismét eszembe kell, hogy jusson Hadházy Ákos, ellenzéki országgyűlési képviselő érvelése valami színjátékkal kapcsolatban.
Számos ilyen parlamenti felszólalás videóanyagát és jegyzőkönyvét tanulmányoztam és lehetetlenné vált nem meglátni azt a kirívó jelenséget, miszerint a kormánypárti képviselők felszólalásai, irományai mennyire a kormánypártok hatalommegtartó erejének a kiszolgálására összpontosítanak, és ez mellett hogyan törpülnek el a szakpolitikai és helyi érdekképviseleti célok. Annyira, hogy többeknél is a szomszédos (üres) padsorokból, de még a holdról is inkább a szolgalelkűség és nem a hivatalukhoz kötött kötelezettség látszik.
Azonban, az is tény, hogy minden munka vagy tevékenység minősége az eredményben mérettetik meg. A szolgalelkűség bocsánatos bűn, ha bűn. Az eredmény pedig a kézelfogható index. Somogyban vitathatatlan, hogy az elmúlt években jelentős fejlesztések is történtek és számos esetben a körzet országgyűlési képviselőjének kapcsolattartó -, helyismereti- és lobbikészségének, kompromisszum képességének is függvénye volt. Siófok, Somogy 4. körzete, ahol Witzmann Mihály 2014.-től harmadik ciklusát tölti a Balaton e régiójának és a dél-somogyi települések képviselőjeként. Az ő országgyűlési képviselőktől elvárható tevékenységéről korábban itt és itt számoltunk be.
Nagyon naivnak kell lenni ahhoz, hogy azt vélje valaki, hogy a hatalomhoz való lojalitás nem eszenciája egy kormánypárti képviselő munkájának. Ettől függetlenül, többeknek az ingerküszöbét is átütheti, amikor például Móring József Attila (KDNP) képviselő a már megszokott érdektelenség, azaz az üres parlamenti padsorok között, a papírról úgy olvassa fel a kötelező alákérdezést, hogy abból fel sem néz. Pedig kérdését az országban mindenhol látható és így a választók világnézetébe így vagy úgy, de jól beégetett tartalmú órásplakátokról is olvashatta volna. A színjáték ismét hasonló forgatókönyv szerint zajlott, amikor az elvileg ismeretlen tartalmú válaszra adott viszonválasz is csak előre megírt szöveg felolvasásában merült ki.
Nagyon szomorúnak tartom, hogy országgyűlési képviselőnek lenni ma nem ugyanazt jelenti, mint “békeidőben”, az pedig sajnálatos, hogy a szolgalelkűség értékesebb valuta a konkrét eredményeknél.
