Amikor egy autógyártó nem hallja meg sem a jog, sem a márkaminőség szavát

Nem minden meghibásodás egyenlő. Vannak azok, amelyeket a használat, az idő vagy a gondatlanság okoz, és vannak azok, amelyek egy jól dokumentált, mégis elhallgatott nemcsak véleményes konstrukciós hibára vezethetők vissza. Az egyik esetben a tulajdonos tanul, a másikban fizet. Akkor is, ha nem ő a hibás.

Egy somogyi agrárvállalkozás története az utóbbi kategóriába tartozik. Egy Toyota-márkakereskedésben újonnan vásárolt Toyota Hilux jármű, amely négy év alatt alig 36 ezer kilométert futott, már többször vált műszaki hibák miatt üzemképtelenné.

A cég vezetője megkeresett minket, mert úgy gondolta története nemcsak közérdeklődésre tarthat számot, hanem tanulságos is. Elmondta, hogy nemcsak azért választották a vállalkozás számára ezt a márkát és típust mert a cég mindennapi tevékenységébe ilyenre van szüksége és korábban egy másik nagy márkában csalódott, hanem mert a Toyota e típusát a világ legkülönbözőbb földrajzi térségében és szélsőséges időjárási körülmények között is előszeretettel használják hadseregek, mentéssel, ellátással foglalkozó intézmények. Tehát a bizalom megelőlegezett volt.

Mi volt az, amit tapasztalt?

— “A folyamatos meghibásodások gyökere egyértelműen egy konstrukciós hibára vezethető vissza, amit maga a gyártó is elismert azzal, hogy az adott típushoz technológiai direktívában tiltotta meg a korábbi injektorok további használatát, és új típusú, szerkezetileg eltérő befecskendező rendszer beépítését írta elő. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy a korábbi alkatrészek tervezési hibásak voltak, aminek tényét a gyártó nem a nyilvánosság, hanem a szervizhálózata számára kommunikálta. A változtatás miatt és annak okai miatt a garanciális időszakban sem eszközölt visszahívást.” – válaszolta a károsult cég vezetője.

Ez egyébként nem a vevő véleménye, hanem a HIR8 birtokába került szervíz számlák alapján is, dokumentált ténynek tűnik. A márkaszerviz a meghibásodás körülményeit az első alkalommal is vizsgálta, de nem találta meg az okokat, azonban az üzemanyag-minőség kifogásolhatóságát több alkalommal is kizárta. A hibák továbbra is ismétlődtek, és végül olyan rendszerszintű javítás vált szükségessé, amely már messze túlmutat egy átlagos szervizelésen. A legutóbbi meghibásodás az azt megelőző kötelező szervíz után, mindössze néhányszáz kilométer futás után következett be – ez önmagában is arra utalhat, hogy nem eseti, hanem típushibáról van szó.

Azt már tudjuk, hogy a vállalkozás azért választotta a Toyotát, mert éppen annak legendás megbízhatóságára, hosszú távú értékállóságára, és üzembiztosságára alapozta üzleti döntését. Ez a bizalom azonban megingott. A gyártó, ahelyett hogy elismerné és méltányos módon orvosolná a hibát, burkoltan még a tulajdonos nyakába próbálja varrni a problémát – mintha a kevesebb futásteljesítmény és a kíméletes használat épp a hibás működés indoka lenne. Bár ezt semmivel sem támasztotta alá. Sőt, leginkább arra hivatkozott, hogy a jármű alacsony futásteljesítménye miatt nem került felszínre annak konstrukciós hibája. Ez cinikus és visszás érvelés.

Ez nem pusztán technikai vagy jogi kérdés. Ez a fogyasztói jogok rendszerszintű aláásása. Az ügy rávilágít, hogyan tud egy globális vállalat évekig kibújni a felelősség alól, miközben a hibás tervezést csendben „korszerűsítésnek” álcázva kijavítja. Mindezt anélkül, hogy hivatalosan visszahívást indítana, vagy elismerné a hiba gyártási eredetét.

Kerestük a Toyota magyarországi képviseletét, de az autómárka hallgat. Nem válaszol a sajtómegkeresésre.

— “Korábban a márkaszerviz saját hatáskörében méltányosságnak álcázta a gépkocsi szerkezeti megváltoztatásával járó és javításnak “minősített” szolgáltatás árából adott árengedményt. Pedig kiderült, hogy az adott évjárat és típus, de legalább a mi Toyota Hilux-unk bizonyosan alkalmatlan volt a gyártósorról legördült állapotában a hosszú távú és rendeltetésszerű használatra.” – nyilatkozta az elszenvedett több milliós nagyságrendű kárról a vállalkozás ügyvezetője.

A dokumentumok alapján a szervizköltség, ami az eredeti állapot műszaki megváltoztatását is felszámolta, ugyan valóban méltányosságra hivatkozva kevesebb lett, mint az eredeti tervezett ár, de az továbbra is számottevő. E kiadás ügyfélre való hárítását a rendelkezésünkre álló adatok alapján semmi nem indokolhatta. Mindezek mellett a vállalkozás a többször és sokáig szervizben veszteglő munkaeszközt kénytelen volt kivonni a termelésből és azt alternatív eszközökkel és további költségeken helyettesíteni.

Látszólag a Toyota érdemben nem partner a hivatalos panaszra, és elzárkózik a peren kívül megegyezés és kártalanítás lehetőségétől. Ez a fajta arrogancia és átláthatatlanság nemcsak a fogyasztók bizalmát rombolja, hanem rendszerszinten is veszélyes: azt üzeni, hogy aki elég nagy, az kibújhat a szabályok alól.

A probléma messze több, mint egy megrongálódott autó vagy egy kártalanítás elmaradása. A kis- és középvállalkozások, amelyek termelésüket, szolgáltatásaikat, logisztikájukat ilyen járművekre építik, kiszolgáltatott helyzetbe kerülhetnek. Üzleti tervüket, hitelezésüket, növekedésüket alapjaiban rengeti meg egy ilyen műszaki csőd, főképp, ha nincs lehetőség valós jogérvényesítésre, vagy az hosszadalmas és költséges és még úgy is bizonytalan kimenetű folyamatot ró a károsultra.

A Toyota esete nem egyedülálló. Az autóiparban gyakori, hogy a hibás szériákat csendben áttervezik, az előző modellek tulajdonosai viszont fizetnek. Ez a gyakorlat azonban ellentétes a fogyasztóvédelem és a jóhiszemű kereskedelem alapelveivel.

A hallgatás nem lehet válasz. A felelősségvállalás nem PR-kampány, hanem jogi és erkölcsi kötelesség. Amíg ez nem válik a vállalati működés részévé, addig minden konstrukciós hiba valójában egy szerkezeti probléma is: nem az autóban, hanem a kereskedelmi és ipari társadalomban.

— Vélemény — Jámbor Péter