Tizenhat év után először ünnepli úgy az ország az államalapítás évfordulóját, hogy annak lebonyolításáért nem a Fidesz felel. Persze sok minden megmaradt az eddigi ünnepek hangulatából: ugyanúgy volt légiparádé, most is kinyitják a Parlamentet, lesz Mesterségek Ünnepe a Várban, sőt, a főpróba alapján még nagyobb drónflotta rajzolja majd fel az esti látványosság részeként a Szent Koronát az égre. Egyvalami azonban biztosan hiányzik az egész gépezet mögül: az egykori kormánypárt, amely az előző másfél évtizedben valahogy mindig megoldotta, hogy az állami ünnepségek és a pártrendezvények közötti határ ne legyen túlságosan éles.

Idén viszont egészen Józsefváros szívéig, a Golgota térig kellett menni, hogy találjunk egyáltalán olyan augusztus 20-i rendezvényt, amelyet deklaráltan a Fidesz szervez. Ezt azonban semmilyen pártszín, logó vagy politikai jelkép nem jelezte.

(Hiába kerestük, sem a Fidesz, sem a Mi Hazánk szervezésében nem találtunk más rendezvényt, pedig a mai munkaszüneti nap akár jó alkalom is lehetett volna arra, hogy az ellenzéki tábort összerázzák a „technobulivá silányított nemzeti ünneppel” szemben. Az egykori kormánypárt által hagyott űrben a szavazóikra kisebb kezdeményezések, például a Dobbanjon vagy a Szabad Ország Mozgalom is pályázott, végül azonban ők sem tartottak eseményt.)

„Mi ezt nem akarjuk pártrendezvénynek, ez egy országos ünnep. Tehát ide bárki eljöhet, nem szeretnénk, és soha nem is szerettük volna ezt kisajátítani, a párt az másról szól. Augusztus 20-a az országnak az ünnepe”

– mondta Pálovics Emese, az esemény házigazdája, a Józsefvárosi Fidesz helyi képviselője. De ahogy körülnéztem a kenyérszentelésnek helyet adó Golgota téren, ez a közösség ma, Józsefváros szívében, alig 80 embert jelentett. Nekik szólt a himnusz és a szózat, nekik szentelte fel a korábban nyíltan Sára Botond fideszes jelölt támogatására buzdító református lelkész, Kovács Dávid Emil az új kenyeret (amit aztán jól nem vágtak fel), majd közöttük osztogatták szét a pogácsát és az előre felszelt, jókora karéj fehér kenyérszeleteket.

Egy idős férfi, aki minden évben részt vesz a kerületi megemlékezésen, kérdésemre felidézte, korábban „sokkalta nagyobb” volt a rendezvény. „De hát széthúzás van” – tárta szét a kezét. Nem is maradt sokáig titokban, ki állhat a széthúzás mögött:

„Ferencz Orsi elárult bennünket, ő egy áruló”

– vetette közbe a pogácsás standtól a kettős kereszt árnyékába húzódó, a társasághoz csatlakozó nő.

Forrás