Sebály Bernadett politológus, a CEU kutatója áprilisban publikált egy tanulmányt, amiben egy magyar konzervatív civil szervezet, a Nagycsaládok Országos Egyesülete példáján keresztül mutatja be az illiberális civil társadalom mögött meghúzódó mintázatokat. Az elemzés azzal is foglalkozik, hogy Közép- és Kelet-Európa sajátos történelmi tapasztalata hogyan alakítja az illiberális uralom alatt működő civil szereplők stratégiáit. A kutatót a tanulmány kapcsán a magyar civil mozgalmak múltjáról, jelenéről és jövőjéről kérdeztük.

A tanulmányod egy 1987-ben alapított civil szervezetet mutat be, mégis úgy érződik, mintha nagyon is a jelennek szólna. Miért aktuális most ez a kutatás?

Mert a választás után kialakult politikai erőtérnek köszönhetően szerintem most először nyílik valódi lehetőség arra, hogy társadalmi párbeszédet folytassunk olyan kérdésekről, amelyek évtizedek óta megosztják az országot. Ha valóban elindul egy alkotmányozási folyamat, akkor olyan ügyek kerülnek napirendre, mint a család fogalma, az LMBTQ-emberek jogai vagy más mély értékkonfliktusok. Ezeket nem lehet pusztán jogi vagy politikai döntésekkel lezárni, ehhez meg kell teremteni a párbeszéd feltételeit. Nem elég elvont jogi nyelven beszélni arról, hogy milyen értékek lennének kívánatosak. Olyan fórumokra van szükség, ahol különböző világnézetű emberek képesek egymással beszélni, meghallgatni egymást, és adott esetben közelíteni az álláspontjaikat. Ennek kialakításában szerintem a civil szervezeteknek, beleértve a Tisza-szigeteket is, kulcsszerepük lehet.

Ez azt is jelenti, hogy akár olyan szervezeteknek is egy asztalhoz kellene ülniük, mint a Nagycsaládosok Országos Egyesülete és a szivárványcsaládokat képviselő szervezetek?

Szerintem kívánatos lenne. Ha valóban közös alkotmányos alapokat szeretnénk kialakítani, akkor nem várhatjuk el, hogy ezekben az értékkérdésekben a politika egyedül döntsön. A társadalomnak magának kell végigbeszélnie ezeket a konfliktusokat. Ehhez pedig szükségünk van azokra is, akik másként gondolkodnak, mint mi. Ha fenn akarjuk tartani azt a demokratikus többséget, amely képes megakadályozni a szélsőséges politikai irányok megerősödését, akkor nem engedhetjük meg magunknak, hogy ne beszéljünk azokkal, akik nyitottak a párbeszédre, még ha sok kérdésben nem is értünk velük egyet.

Ez meglehetősen optimista megközelítésnek hangzik.

Forrás