Hogy napjaink globális politikai és gazdasági változásai miféle új világrendet formálnak, még bajos volna megmondani, ám a korszakváltás jelei már egyértelműen látszanak. Ahogy az is, hogy a sokszor eszementnek tűnő tempót az Egyesült Államok és Kína diktálja. A nemzetközi konfliktusokat generáló események között még azoknak is nehéz eligazodniuk, akik napi szinten követik a fejleményeket. Az alapkérdések megválaszolásához kívánt támpontokat adni a kedd este a margitszigeti Kristály Színtérben megrendezett 14. Qubit Live.

Béndek Ábris USA- és EU-szakértő politikai elemző, Szunomár Ágnes Távol-Kelet és Kína-szakértő közgazdász, a Corvinus Globális Tanulmányok Intézetének vezetője, valamint Sz. Bíró Zoltán Oroszország-szakértő történész, a Qubit állandó szerzője a világpolitikai és világgazdasági korszakváltás irányainak meghatározásával a születőben lévő új világrendet is körvonalazta.

A rendezvényt a Qubit lapigazgatója, Kövesvári Krisztián nyitotta meg, majd az esemény támogatója, az Amundi Alapkezelő Zrt. részéről Vízkeleti Sándor köszöntötte a helyszínen egybegyűlt mintegy 200 fős közönséget.

Őrült beszéd vagy realista konstruktivizmus?

Bár sokan előszeretettel aposztrofálják ámokfutásnak Donald Trump második elnöki ciklusának külpolitikáját, az Egyesült Államok valójában tudatosan rombolja az Európával a 20. század derekától fenntartott transzatlanti szövetség normatív, szimbolikus tartópilléreit, és helyettesíti őket zsarolási és elrettentési logikákkal – mondta előadásában Béndek.

A politikai elemző szerint a Trump-adminisztráció a Grönland annexióját előrevetítő, a NATO európai tagországait bárdolatlan stílusban kiosztó húzásaival a transzatlanti szövetség reformját akarja kikényszeríteni. Béndek úgy véli ugyanis, hogy az európai politikai kultúrában a második világháború lezárása után bizalomépítő hagyományoknak tekintett normákat a mai amerikai vezetés a saját érdekeihez igazítható konvenciókként értelmezi.

Ezek alapján, amennyiben ezek a szövetségi rendszerek, nemzetközi szerződések szabályait is meghatározó normák a megváltozott környezetben nem képesek azt az értéktöbbletet garantálni, amely miatt a normaszerű működés egy állam számára kifizetődő lesz, akkor az állam normaellenesen viselkedhet; sőt, normaellenes tevékenységgel tudatosan változást generálhat a szövetségek működésében.

Béndek következtetései szerint ezek alapján az USA jelenlegi olvasatában a második világháború utáni világrendet kialakító normák „nem statikus szakrális kötöttségek, hanem stratégiai vagyontárgyak az államközi kapcsolatokban, amelyek a hűséget kommunikálják. Értékük az ismétlődő játékok során keletkező többlethaszonból származik. Ha a többi vagyontárgy értéke radikálisan csökken a normák értékéhez képest, a racionális állam számára fölösleges lesz a normakövetés. A racionális állam a kilépés és a potyázás helyett dönthet úgy, hogy nem-normatív logikákkal (elrettentés, fenyegetés, hagyományrombolás) kényszeríti ki a normaadaptációt. Mindez pedig akkor történhet, amikor a kikényszerítendő új játékból származó haszon felülmúlja a normakövetésből származó hasznot”.

Kína van, volt és lesz

Szunomár Ágnes Kína-szakértő szerint Európa nem csak a csúcsrajáratott trumpiánus transzatlanti külpolitika miatt van meglehetősen szorult helyzetben. „A 21. század legjelentősebb fejleménye Kína felemelkedése” – hívta fel a figyelmet az élet minden területén érzékelhető, nehezen megkérdőjelezhető tényre a közgazdász.

A Corvinus Globális Tanulmányok Intézetének vezetője úgy véli, hogy a viharos sebességgel átformálódó világgazdaságban Kína felemelkedése Európa egyik sürgős megoldást igénylő dilemmája. Kína gazdasági felemelkedésével párhuzamosan Európa Kína-dilemmája is jelentősen átalakult. Szunomár szerint míg néhány éve csak a Huawei és az 5G körüli viták mutatták meg, milyen nehéz egyszerre kihasználni a kínai technológia és tőke előnyeit, mára Európa már kapkodva, vámokkal és protekcionista intézkedésekkel próbálja több-kevesebb sikerrel csökkenteni stratégiai kitettségét. Ez a szakterminológiában de-risking néven emlegetett metódus azonban elégtelennek látszik az elektromos autók és az akkumulátorok világpiacán. Egyáltalán nem biztos ugyanis, hogy a kínai termelés európai lokalizációja valóban csökkenti-e a függőséget, vagy inkább annak új formáit hozza létre – fogalmazott a közgazdász.

Orosz igazság

Hogy miképpen nézne ki az az új, az eddigieknél igazságosabb világrend, amiről orosz politikusok és a Kremlhez közel álló külpolitikai elemzők minduntalan beszélnek, azt Sz. Bíró Zoltán Oroszország-szakértő vázolta fel az egybegyűlteknek.

A történész szerint a putyini rezsim egyértelműen arra törekszik, hogy a Szovjetunió által 1975-ben jóváhagyott, a Helsinki Záróokmányban rögzített „szuverén egyenlőség” helyét ismét átvegye az érdekövezet-politika. Moszkva szinte minden megnyilatkozása azt sugallja, hogy a mai világrend akaratával ellentétes elveket foglal magában, pedig ennek a rendnek a kialakításában a második világháborút követő hosszú évtizedekben maga is részt vett, beleértve a határok megváltoztathatlanságát rögzítő helsinki dokumentum kidolgozását is.

Sz. Bíró szerint Oroszország Ukrajna ellen vívott háborúja egyértelműen megmutatja, hogy mi is valójában a Moszkva által számon kért új és igazságosabb világrend.

Polikrízis

Az előadások után Takátsy Péter, a budapesti Katona József Színház színművésze egy egészen más típusú világrendváltás lehetőségét, a férfiuralom és a gerontokrácia végének esélyét villantotta fel egyszemélyes performanszában.

Hogy aztán a Szabó Attila, a Qubit állandó vendége által vezetett kerekasztalbeszélgetés terítékre vegye a klímaváltozással súlyosbított 21. századi polikrízis lehetséges okait és okozatait.

A 14. Qubit Live előadóival és a Qubit szerzőivel Dj Mimika ritmusaira folytatott kötetlen eseményzáró büfézés előtt szokás szerint a közönség is kérdezhetett.

Az estet az Amundi Alapkezelő Zrt. támogatta.

Forrás