Komor a szombat reggel a székesfehérvári vasútállomáson. Hűvös szél csapkodja arcunkba a szürke égből szemerkélő esőt. Nem valami kellemes, de azzal vigasztalom magam, hogy valószínűleg még mindig jobb a helyzet, mint 1956-57 telén lehetett. Nekem ráadásul lőtt sebek sincsenek a lábaimon. Utóbbi nem véletlenül jut eszembe: pár nappal korábban a tenyeremben tartottam azt az eldeformálódott fémdarabot, amit egy magyar férfi az izomszöveteiben hordozott életre szóló emlékként az 1956-os forradalomról.

A pályaudvaron Alexandria Kasza-Martinra, az öccsére, Aaronra, illetve Alexandria férjére Paulra és Aaron barátnőjére Lisára várok, hogy egy rövid szakaszon csatlakozzam „Freedom Walk” nevű nyolcnapos, több mint kétszáz kilométeres túrájuk kezdőszakaszához.

A kezdeményezés célja kettős: Alexandria és Aaron az osztrák határig tartó gyaloglással tisztelegnek elhunyt nagyszüleik, Tamási Mária és Kasza Gyula emléke előtt, akik az 1956-os forradalom után menekültek el Magyarországról. Másrészt adományokat gyűjtenek a Nemzetközi Vöröskeresztnek, annak a karitatív szervezetnek amelyik a legtöbbet segített annak idején a magyar menekültek százezrei között a nagyszüleinek is, és amelyik azóta is töretlenül segíti azokat, akik a hazájuk elhagyására kényszerülnek.

Emlékek az asztalon

Bár a túra teljes hosszán csak a fiatal négyes megy végig, több szakaszon csatlakoznak hozzájuk barátok és családtagok, így Tamási Mária és Kasza Gyula egyetlen gyermeke, Alexandria és Aaron édesanyja, Kasza Mária is. Graham, a férje – vagyis a menetelő testvérek édesapja, akinek egészségi állapota nem engedi a hosszas gyaloglást – egy minibusszal segíti a túrázókat. Szállítja csomagjaikat, odavisz nekik bármit, amire szükségük lehet.

A családdal néhány nappal a túra kezdete előtt találkoztam egy budapesti belvárosi lakásban, hogy nyugodtabb körülmények között hallgathassam meg a nagyszülők történetét, és nézhessem meg az emlékeiket, mint később, a séta közben.

Ahogy megkapom a címet, arra gondolok, hogy egy Airbnb-t vettek ki, de hamar kiderül, hogy saját ingatlan. Amikor a felesége meghalt, Kasza Gyula eladta londoni otthonát, hogy lakást vehessen Budapesten, ahol majd eltöltheti a hátralévő éveit, az egészsége azonban nem engedte, hogy hosszabb időre eltávolodjon a brit egészségügyi rendszertől.

The post Hátborzongató érzés kézben tartani az ólomdarabkát, amivel egy szovjet katona lőtt meg egy magyar forradalmárt first appeared on 24.hu.

Forrás