Jimi Hendrix óta nem beszéltek annyit a Fenderről, mint az elmúlt hetekben. Amint arról a Qubit is beszámolt, a világ talán leghíresebb gitárgyártója jogi hajtóvadászatot indított olyan gyártók és kereskedők ellen, amelyek leghíresebb márkájukra, a Stratocasterre emlékeztető formájú hangszereket („ST” testtípus) készítenek, illetve forgalmaznak. Ehhez a jogalapot egy márciusi, düsseldorfi bírósági döntés adta, amely az amerikai megacégnek adott igazat egy gyenge minőségű, olcsó másolatokat előállító és azokat az AliExpressen kínáló kínai vállalkozással szemben, amely egyébként nem is képviseltette magát a bíróság előtt.

A düsseldorfi regionális bíróság kimondta, hogy a Stratocaster dizájnja a német és az európai jog szerint is alkalmazott művészeti alkotásnak minősül, amely szerzői jogi védelem alatt áll, és a Fendert „kikényszeríthető jogok illetik meg” minden olyan gitárral szemben, amelynek ST testformája van. Több sem kellett a Fendernek, azonnal nekiment egy sor kisebb-nagyobb cégnek, manufaktúrának és kereskedőnek. A felszólító levél („cease and desist”) azt követeli, hogy hagyjanak fel a Stratocaster ikonikus dizájnjára hasonlító hangszereik gyártásával és forgalmazásával, sőt, hívják vissza az eladott ST jellegű gitárokat, semmisítsék meg őket, és töröljék a vásárlói adatokat tartalmazó listáikat is.

A zenész közvélemény kiakadt, a Youtube minden rendű és rangú gitáros influenszere, gitároktatója, hangszertesztelője szinte egyöntetűen elítélte a Fendert, csalódottságának és éles kritikájának adva hangot. Nem kis részben azért, mert számos cég gyárt ST stílusú hangszert, néha jobb minőségűt, mint a Fender – miközben az eladások nagyságrendjében messze nincsenek azonos súlycsoportban vele. Produkáljon jobb gitárokat a Fender, ahelyett, hogy megfojtaná a minőségi versenyt, a vásárlót pedig megfosztaná a választás lehetőségétől, mondják egyöntetűen az influenszerek. Ennél rosszabb reklámot elképzelni sem lehet – és a legtöbben éppen ezt hangsúlyozták, vagyis, hogy a Fender nem nyerhet annyit a jogi háborúval, mint amennyit máris veszített presztízsben, márkaértékben azzal, hogy egyáltalán megindította.

„Egyértelmű megkülönböztethetőség”

A piac első sokkját követően pár napja a Fender megszólalt az ügyben, és némileg lejjebb tekerte a volume gombot. Eszerint a cég nem kíván fellépni minden úgynevezett double-cutaway-jel (dupla kivágással) rendelkező gitár ellen. Azokat célozza „amelyek szorosan vagy teljes mértékben lemásolják a Stratocaster pontos testkialakítását”. Tehát az „egyértelmű megkülönböztethetőség” a fő szempont, és a jogi csapás inkább azokat a másolatokat célozza meg, amelyeket a cég lényegében klónoknak tekint.

Valóban léteznek ilyesféle klónok: a Suhr, a Blade, a Nash vagy a japán Tokai és a Moollon tényleg kiköpött Fendereket készít és árul, minimális eltérésekkel, de egyértelműen csúcsminőségben. Mintha tiszteletadás, hommage is volna ez a Fendernek – egyszerűen ma ezek a gyártók inkább képviselik a tradíciónak és az innovációnak azt az elegyét, amit a tehetős és igényes vásárlók keresnek. A Suhr fő tervezője, John Suhr maga is a Fender elitrészlegében, a Custom Shopban dolgozott. Az említett gyártók hangszerei épp azért lettek népszerűek, mert – ahogy Nicky V, nashville-i gitáros, oktató és Youtuber mondja – náluk tízből kilenc példány az anyaghasználat, a megmunkálás, a gondosság, a minőségellenőrzés szempontjából tökéletes, míg a Fender Custom Shopnál tízből három kitűnő, három korrekt, három gyenge, egy pedig elmegy. Miközben az áruk ugyanaz. A coolness faktor viszont mégis a Fender felé tereli a legtöbb vevőt – a Reverb kereskedelmi platform adatai szerint 2025-ben náluk a Fender American Professional II Stratocaster volt a legnépszerűbb, és az első tíz legkeresettebb hangszer között hat volt a cég gyártmánya. Ezt a listát 2022-23-ban még a PRS SE Silver Sky vezette, ami egyébként szintén erősen emlékeztet a Stratocasterrre.

Megnyilvánult a kérdésben a Youtube egyik legnépszerűbb zenei tartalomgyártója, Rick Beato producer, edukátor és olyan kiváló interjúk készítője, mint amilyen ez is itt, Gerlóczy Zsigmonddal. Beato pár perces videójában bemutatja a hangszerét, amely egy Stratocaster testből és egy hangszerész által hozzá gyártott „fake”, ám kitűnő minőségű nyakból áll. Ő is rámutat arra az összefüggésre, hogy ha a Fender gyártmányai jobbak volnának, nem lenne szükség számos más gyártó ST stílusú megoldásaira. Csakhogy, mint mondja, a Fender esetében az egyenetlen minőség arrogáns magatartással párosul, és itt Beato szóba hozza a cég új CEO-ját, a februárban hivatalba lépett Edward „Bud” Cole-t, neki tulajdonítva a jogi háború megindítását. Beato szerint ez leginkább a PRS-t, Paul Reed Smith cégét célozza, amely gyárt ST formájú hangszert, de teljesen eltérő fejjel: ez a Silver Sky, aminek egyik márkanagykövete John Mayer, a világhírű gitáros-dalszerző, aki korábban épp a Fenderrel működött együtt. Összességében Beato szerint a Fender stratégiája önromboló.

Légüres tér

Az Európa egyik legkomolyabb gitárgyűjteményét magáénak tudó Németh Viktor zenész-üzletember – aki jelenleg Vastag Csaba zenekarának gitárosa – gyökeresen más véleményt képvisel. „A Fendernek teljesen igaza van. Szét kell itt választani két dolgot. Lehet, hogy a manufaktúrák, kis műhelyek, local builderek jobb Stratocastert gyártanak, mint a Fender, csak hát a Stratocaster nem az övék. Leo Fender találta ki. A Fender cég piaci magatartása pedig egy másik, ettől teljesen eltérő dolog. A hetvenes évektől egyre inkább a tömegtermelés, az eladás, az olcsóság került fókuszba, így nem csoda, hogy sok zenész a kis műhelyeknél kezdett kopogtatni: csináljatok már nekem egy jobb Stratót, mint amilyeneket a Fender gyárt!”

Németh felidézi, hogy maga a céget alapító Leo Fender is átélt hasonlót. „Képzeld magad 1950-be, Amerikába! Megvalósítod az álmodat, megtervezed és megcsinálod azt a gitárt, amit elképzeltél. Befizeted magad a legjelentősebb szakvásárra, és a siker reményében bemutatod a Broadcaster névre hallgató fantasztikus hangszeredet. Leo Fender ezt csinálta, aztán kapott egy levelet a Gretschtől, hogy ezt azonnal fejezze be, mert a Broadcaster név, igaz, k-val írva, az övék. Leo Fender erre mit tett? Visszavonult és dolgozni kezdett, innovált, fejlesztett, előállt a saját típusaival, új elnevezésekkel és végső soron kitalálta saját magát.” A zenész-gyűjtő szerint ma ezt kellene tennie a többi cégnek is.

„Volt 10-15 jó évük: gyárthatták a másolatokat, egyre jobb minőségben, de ennek most vége, ki kell találni valami mást, valami sajátot.”

Ugyanakkor szerinte Leo Fender és a nevét viselő cég több hibát is elkövetett. Például azt, hogy nem lépett időben, nem védette le idejében a testformát. Sok egyebet igen, például a fejformát, a tremolót, amelynek a szabadalmi lapján a test is szerepel – magát a testet viszont nem.

Ezen kívül Németh szerint a valódi innovációik is véget értek már 1965 körül, amikor Leo eladta a céget a CBS-nek. „Nem véletlen, hogy a pre-CBS hangszerek ára már a hetvenes években megugrott, mindenki érzékelte a minőség csökkenését.” A cég „önmaga kreált légüres teret” a kisebb gyártók számára.

Kocka, bogár, gitár

Rozsnyai Gábor, az RVD Partners szerzői jogokkal is foglalkozó ügyvédje szerint sok tanulságot hordoz az ügy. Először is meg kell különböztetni a mintaoltalmat és a szerzői jogi védelmet. Előbbi arra szolgál, hogy egy új termék külső megjelenését meghatározott ideig kizárólagosan védje. Ez az EU-ban legfeljebb 25 év lehet. Utóbbi, a szerzői jog viszont automatikusan keletkezik, nincs szükség lajstromozásra, és jóval hosszabb ideig védi az alkotást: a szerző halálát követő 70 évig. Ezeken túl, a harmadik, eltérő jogalapon álló védelmi megoldás a védjegyoltalom, amely arra szolgál, hogy egy cég termékét vagy szolgáltatását egyértelműen megkülönböztesse a versenytársakétól.

Párhuzamokat keresve a Volkswagen (VW) szintén Németországban zajló ügyét említi. „Néhány évvel ezelőtt Erwin Komenda, a klasszikus VW Bogár egyik tervezőjének örököse próbált szerzői jogi igényt érvényesíteni, mondván, a későbbi Beetle-modellek is az eredeti formatervet használják. A német bíróság azonban nem adott helyt a követelésnek, mivel nem tudta minden kétséget kizáróan bizonyítani, hogy az 1930-as évekbeli Bogár terveit kizárólag Komenda alkotta meg, illetve a Bogár formája nem minősült teljesen egyedi, önálló művészi alkotásnak.” A LEGO védjegyként próbálta fenntartani kizárólagos jogait a klasszikus építőkocka alakjára (a pöttyökkel, 3D-ben), de az EU Bírósága kimondta, hogy a szellemi tulajdonjogok nem szolgálhatnak arra, hogy műszaki megoldások vagy iparági szabványok korlátlan ideig monopolizálhatók legyenek.

Rozsnyai szerint tehát még a világ legismertebb ipari formaterveinél sem magától értetődő a szerzői jogi védelem. A Fender azonban jól választotta meg a helyszínt és az ellenfelet: mivel a kínai gyártó nem védekezett, meg sem jelent, a düsseldorfi bíróság – amelynek szabadalmi, szerzői jog ügyekben komoly múltja van – szinte egy az egyben elfogadta azt, amit a Fender írt a keresetében. Rozsnyai felhívja a figyelmet arra, hogy a Fender – hasonlóan a LEGO-hoz – 2009-ben, az Egyesült Államokban már próbálkozott védjegyoltalommal a gitár alakjára, de nem járt sikerrel.

Az EU Bírósága azonban több olyan döntést is hozott, amely fokozatosan kitágította a szerzői jogi védelem lehetőségét a használati tárgyak esetében.

„A legismertebb ezek közül a Cofemel portugál ruhagyártó ügye, amelyben kimondták, hogy szerzői jogi védelemhez nem szükséges különleges művészeti érték vagy esztétikai kiválóság. Elég, ha az adott alkotás a szerző saját szellemi alkotása, vagyis kreatív döntések eredménye.” Azaz nem a művészi minőség számít, hanem az eredetiség. A Fender éppen erre a joggyakorlatban jelentkező változásra építette fel stratégiáját.

Az legfőbb ellenérv itt az, hogy az ST-forma lényegében az elektromos gitár általános iparági formanyelvévé vált, és kérdéses, hogy még mindig hordozza-e ugyanazt az egyéni alkotói karaktert, amely a szerzői jogi védelem alapját képezi. Arról nem szólva, hogy számos eleme kifejezetten funkcionális célokat szolgál. Rozsnyai szerint

„a valódi kérdés az, hogy meddig terjeszthető ki a szerzői jog a használati tárgyak világára. Valóban bíróságoknak kell eldönteniük, hogy egy gitártest, szék, lámpa vagy akár autóforma mennyiben tekinthető kreatív művészi alkotásnak?”

Versenyjogi következmények is vannak szerinte:

„Nem éppen azért létezik a formatervezési mintaoltalom időbeli korlátja, hogy egy sikeres termékforma egy idő után a verseny részévé válhasson? Ha a szerzői jog képes ugyanazt további évtizedekre kitolni, akkor a mintaoltalmi rendszer alapjai rendülnek meg.”

Álljunk bele, ha kell

A Qubit megkeresett néhány kelet-közép európai gyártót és forgalmazót. Két kisebb gyártót kérdeztünk, amely Stratocaster stílusú hangszereket készít, a cseh Henry’s-t és a lengyel Restauracja Gitart, amely a BUZZ nevű, vintage Fenderekre emlékeztető, igényes, kis szériás hangszereket is árulja, azon kívül, hogy felújít és értékesít használt gitárokat. Érdeklődtünk, kaptak-e levelet, és mi a véleményük az ügyről.

Megközelítettük a Thomannt is, a német központú, hatalmas hangszerkereskedő céget, amelyről úgy tudjuk, szintén kapott levelet – szűkszavú válaszukban csak annyit közöltek, hogy nem kommentálják az ügyet.

A Henry’s, amely a Praha Music Center cégcsoport része, megerősítette: kaptak levelet a Fendertől. A napokban közzé is tették ezzel kapcsolatos álláspontjukat, amelyben a kereskedőket és gyártókat is megszólítják. A Henry’s a jelek szerint beleáll a jogi küzdelembe: „Megbíztuk a Nordemann ügyvédi irodát, Németország egyik vezető szellemi tulajdonjogi szakértőjét, valamint a cseh–szlovák Staidl Leska irodát, hogy a Fenderrel szemben képviseljenek bennünket, és érdemi alapon fejtsék ki, miért tartjuk indokolatlannak a követeléseket” – írják. Egyben pedig ingyen felajánlják ezt a segítséget a kereskedőknek is. A kis gitárgyártóknak háttéranyagokat szolgáltatnak, hogy „senkinek se kelljen a nulláról kezdenie”. És hogy mindezt miért teszik? „A kis kereskedők jelentik ennek a szakmának a gerincét. Amikor egyikük ilyen levelet kap, azt az egész közösség megérzi. Mi olyan helyzetben vagyunk, hogy segíthetünk, ezért segítünk – ennyire egyszerű” – idézi a szöveg Jindřich ‘Henry’ Střelkát, a cég alapítóját.

A budapesti Select Guitars nevű üzlet zömmel topkategóriájú hangszereket forgalmaz, a hagyományos márkáktól is (Fender, Gibson, Gretsch stb.), de kisebb elit műhelyektől is, amelyek adott esetben a Fender modellekre hasonlító testű gitárokat is készítenek (pl. Xotic). A tulajdonos Bortnyák Adorján azt mondja, nem tudnak a környezetükből olyan gyártóról, amelyik a Fendertől levelet kapott volna. „Két gyártói kapcsolatunk van, az amerikai Xotic és az olasz Paoletti. Ez utóbbi azt közölte, hogy van megállapodásuk a Fenderrel, de ennek jogi részleteit nem ismerem. A mi kereskedői pozíciónkat az ügy jelenleg nem befolyásolja”.

Bortnyák szerint érdekes kérdés, a Fender miért 75 évvel a fejlesztés után kezdi el ezt az akciót. „Annak, hogy eddig engedték a kvázi másolatokat, az lett az eredménye, hogy a Strato ilyen erős formaterv és márkajel lett. Most elkezdeni védeni nem túl szerencsés. Valószínű, hogy ha a 60-as években kezdték volna levédeni, akkor a kutyát sem érdekli, hiszen senki nem gondolta akkor, hogy világsiker lesz.” Ő is emlékeztet arra, hogy 20-25 éve a Fender már levédette az ikonikus Strato fejformát (headstock).

„Akkor az volt az állítás, hogy a test formáját nem lehet levédeni, a fej legyen a márkajelzés. Ezt az iparág elfogadta, és miközben elég sok ST jellegű gitárt gyártanak a világon, úgy telt az elmúlt időszak, hogy oké, a testet másolhatjuk, de találjunk ki valami egyedi fejet, és akkor arról fel lehet ismerni a hangszert.”

Ugyanakkor szerinte a mostani helyzet arra is rákényszerítheti a gyártókat, hogy fejlesszenek. „Paul Reed Smith is úgy kezdte a pályafutását, hogy lerakott egy Stratocastert, meg egy Gibson Les Pault, és megpróbált a kettő közé rajzolni valamit, kreált egy saját formát, ami – úgy tudom – nincs is levédve. Lehet, hogy az akció az új Fender CEO ötlete a csökkenő eladások miatt, nem tudhatom. Egy biztos, a gitáros társadalomba beégett a Fender neve és formavilága, és a cég szerintem nem képes tönkretenni az imidzsét. Még egy újszülött is tudja, hogy mi az a Stratocaster, ezt már soha senki nem fogja elvenni a Fendertől.”

Forrás