
Magyar kutató, Barabási Albert-László is tagja annak a kutatócsoportnak, amely a kortárs képzőművészeti intézményi mezőben tapasztalható nemi egyenlőtlenségek megragadására vállalkozott. Tanulmányuk nemrég jelent meg a Nature Communications folyóiratban Quantifying institutional gender inequality in contemporary visual art (Az intézményi nemi egyenlőtlenség számszerűsítése a kortárs képzőművészetben) címmel.
A tanulmány absztraktja szerint a képzőművészet területén számos bizonyíték utal arra, hogy a nők alulreprezentáltak: ez megmutatkozik többek között a kiállító művészek számában és az aukciós lehetőségekhez való hozzáférésben is.
A kutatók arra keresték a választ, hogy az egyenlőtlenség pusztán abból fakad-e, hogy kevesebb a női művész, vagy maguk az intézmények (múzeumok, galériák, aukciós házak) is „termelik” ezt a fajta egyenlőtlenséget. Vagyis azt vizsgálták, mely intézmények kiket állítanak ki, és hogy ez a reprezentáció összefügg-e a későbbi szakmai, illetve piaci sikerrel.

A kutatásban több mint 60 ezer kortárs művész kiállítási előzményeit és aukciós értékesítéseit vizsgálták 20 ezer intézmény adatai (összesen mintegy egymillió adat) alapján. Az adatbázisban szereplő művészek közül 41 738 férfi, 24 030 nő volt (36,5 százalék).
A kutatók két különböző szempont szerint értelmezték a nemek közötti egyenlőséget. Az egyik a nemi semlegesség (gender-neutrality), azaz, hogy a művészek kiállítási lehetőségei függetlenek-e a nemüktől. A másik a nemi kiegyensúlyozottság (gender-balanced), vagyis, hogy a nemek arányos mértékben reprezentáltak-e az intézményekben, a kiállítási lehetőségek arányosan tükrözik-e az aktív művészpopuláció összetételét.
A kutatás szerint az intézmények 58 százaléka tekinthető a nemek reprezentációja szempontjából semlegesnek, ugyanakkor csupán 24 százalékuk nemi szempontból kiegyensúlyozottnak. A férfi művészeket gyakrabban állították ki, 1,86 férfi kiállítás jutott minden egyes női kiállításra. Emellett azt is megállapították, hogy a férfiak felülreprezentáltsága a nagyobb presztízsű intézményekben gyakoribb.
A kutatás egy új fogalmat is bevezet, ez a művészek szerinti nemi mutató (co-exhibition gender), amely azt ragadja meg, hogy egy művész milyen mértékben állít ki olyan intézményekben, ahol nemi egyenlőtlenség figyelhető meg. Ezen felül egy logikai regressziós modellt alkalmaznak annak előrejelzésére, hogy egy művész milyen eséllyel jut be az aukciós piacra. Az eredményeik azt mutatják, a nemi mutató (vagyis, hogy milyen mértékben állít ki olyan intézményekben, ahol nemi egyenlőtlenség van) erősebb összefüggést mutat az aukciós sikerrel, mint magának a művésznek a neme. A kutatók szerint az eredményeik hozzájárulnak azoknak az intézményi tényezőknek a feltárásához, amelyek a művészeti világban tartósan jelen lévő nemi egyenlőtlenségekhez vezettek.
Kapcsolódó cikkek a Qubiten:







