• Kedden este (ma!) 22:04-kor a Kossuth rádióban leadják az Etetés című, horgásztémájú könyvemből készült hangjátéksorozat első epizódját.
• Ez maximum nekem lehetne fontos, ha a hangjáték nem 12 éve készült volna és az akkori közmédia köztörvényes vezetői ki nem cenzúrázzák.
• A megújulófélben lévő Rádió most bemutatja a soha senki által nem hallott, 2014-es sorozatot, más, eddig betiltott művekkel együtt, amik közpénzből készültek, mégis elsüllyesztették őket.
• Pillants bele, hogyan működött a cenzúra a kétezertízes években!

A Magyar Rádióról a hajóvonták találkozása mellett nekem valahogy mindig az ott dolgozó írók jutottak eszembe, Ottlik, Mándy Iván, meg persze a forradalom. A Rádiót ezért az ottliki értelemben vett Másik Magyarország egyik földi nagykövetségének képzeltem, nem is egészen evilági helynek. És semmiképp sem hírforrásként kezeltem: az első rádiós élményem eleve az volt, hogy első áltis koromban belehallgatok a Toldi hangjátékváltozatába és a végéig ottragadok, tátott szájjal, egyedül az egyre sötétebb szobában. Ott kapcsolódtam be, amikor Toldi elbújdosik, fogalmam sem volt, milyen korban járunk, így a címszereplőről titokzatos okokból úgy képzeltem, hogy usankát viselő kommunista partizán, annak ellenére, hogy lovagokkal meg királyokkal találkozott.

Emiatt is voltam egészen meghatva, amikor 2013-ban azzal jelentkezett valaki a Rádióból, talán maga Turai Tamás dramaturg-rendező,, hogy mit szólnék, ha hangjátékot csinálnának az Etetés című könyvemből. Olyan érzés volt, mintha kitüntetést kaptam volna, de nem nyomasztó államit. A folytatás is álomszerűen alakult: ritka jó fej emberekkel ismerkedtem meg és nem sokkal később ott találtam magam a Rádió csodás hangjátékstúdiójában, dévérkeszegnyire tágult szemmel bámulva az elsőre titokzatos szürrealista szerszámoknak tűnő hangeffektelőállító eszközöket. No meg a színészeket. Bánki Gergelyt privátból is ismertem mint a hazai mezőny legönostorozóbb kispályás futballistáját és ő volt az Etetésből készült 2009-es Xantus János-rövidfilm főszereplője is, de a hús-vér Anger Zsolt és Lukáts Andor megpillantásáról addig maximum álmodoztam. A bűvös tárgyakkal és elvarázsolt emberekkel teli, különleges stúdió akkora hatással volt rám, hogy később, amikor rájöttem, hogy a Barbárok ezt is elpusztították értelmetlenül, majdnem elsírtam magam.

Akkor viszont nem sírtam, csak tátogtam, mint az análisan abuzált compó, amikor 2014. tavaszán, 3 vagy 4 nappal a nyolcrészes sorozatnak szánt hangjátékfüzér első részének bemutatója előtt – az adás már ott szerepelt a nyomtatott rádióújságban – valaki felhívott a Rádióból, hogy legyek erős, de a darabot kicenzúrázták és sosem fogják bemutatni.

Forrás