Először készült átfogó, reprezentatív kutatás a magyar társadalom és a korrupció viszonyáról, amelyet az Integritás Hatóság mutatott be csütörtökön a CEU Nádor utcai épületében. Ez az az állami szerv, amelyet 2022-ben uniós nyomásra hozott létre az Orbán-kormány, és amely még a kormányváltás előtt is vizsgálta többek között Mészáros Lőrinc érdekeltségeit. Elnöke az a Biró Ferenc Pál, akit Windisch László, az Állami Számvevőszék feje próbált sikertelenül eltávolítani pozíciójából különösen nagy vagyoni hátrányt okozó hűtlen kezelés, hivatali visszaélés és közokirat-hamisítás vádjaira hivatkozva.

A Tiszta úton című kutatás csütörtöki bemutatóját megnyitó Biró arról beszélt: most először készült hazánkban olyan országos, reprezentatív felmérés, amely a korrupcióval, valamint az integritással kapcsolatos lakossági tapasztalatokat vizsgálja. Azt mondta: az eredmény „egyszerre ad okot aggodalomra és reménységre”. Arról beszélt: a 2025 nyarán végzett adatgyűjtésre alapuló kutatást évente meg szeretnék ismételni, hogy ne csak pillanatképet tudjanak nyújtani a helyzetről, hanem annak változásait is vizsgálhassák.

Azt emelte ki, hogy miközben a magyarok háromnegyede elítéli a korrupciót, tízből heten egyetlen intézményt sem ismernek, amihez fordulhatnának ezzel kapcsolatos panaszaikkal. Szerinte az egyik legfontosabb feladat hazánkban a bejelentők védelmének biztosítása, valamint a társadalom szemléletének formálása. Azt mondta:

„Meg kell védenünk azokat, akik megszólalnak, meg kell mutatnunk, hogy a jelzéseknek következményei vannak.”

Mi derül ki a kutatásból?

A felmérés szerint a felnőtt magyar népesség 41,6 százaléka a három legfontosabb probléma egyikének tartja a korrupciót, ami rendszerszintű társadalmi aggodalmat jelez. A válaszok alapján a magyarok szerint a harmadik legnagyobb probléma a korrupció az országban, az áremelkedés, tehát a megélhetés nehezedése, valamint a közegészségügy állapota után

A magyarok 73,7 százaléka szerint a korrupció jelentősen vagy rendkívüli mértékben elterjedt Magyarországon. Ez jóval magasabb az EU-s átlagnál. A válaszadók csaknem fele, 45,7 százaléka szerint a korrupció 2020 és 2025 között jelentősen nőtt, további 20,9 százalék kismértékű növekedést érzékelt. Csupán 5,7 észlelt bármilyen csökkenést.

A korrupciót a magyarok 73,6 százaléka utasítja el: 59,4 százalék szerint egyáltalán nem elfogadható, 14,2 százalék szerint inkább nem elfogadható. Azonban a lakosság több mint negyede, tehát 26,4 százaléka szerint teljesen, vagy inkább elfogadható a korrupció.

Néhány további kutatási eredmény:

• Pénz átadását valamilyen előnyért cserébe 90 százalék feletti arányban utasítják el a magyarok, az ajándékozást azonban csak 30 százalékban, a szívességtételt 34 százalékban tekintik elfogadhatatlannak.
• A magyarok kétharmada (69,2 százalék) egyetlen intézményt sem ismer, ahová korrupciógyanú esetén fordulhatna, ami az EU-átlagnál (52,6 százalék) rosszabb eredmény, és közvetlenül kihat a cselekvési hajlandóságra: a bejelentési fórumot ismerők közel négyszer nagyobb eséllyel jeleznének visszaélést, mint akik nem ismernek ilyet.
• A magyarok 65,4 százaléka vélte úgy, hogy kiterjedt a korrupció az uniós források hazai felhasználásában. A források helyi felhasználását általában megbízhatóbbnak tartják, mint a központit.
• A megkérdezettek 26,8 százaléka cselekedne, ha korrupciógyanús esetet észlel. A többség passzivitásnak négy fő oka van: a retorziótól való félelem, a bizonyíthatóság nehézsége, az eljárási bizonytalanság (nem tudják, mi lenne a teendő) és az a mélyen gyökerező meggyőződés, hogy úgysem lesz eredménye a fellépésnek.

Népszokás a korrupció, de lehet tenni ellene

A bemutató utáni kerekasztal-beszélgetésen Dr. Szabó Andrea, az ELTE TK Politikatudományi Intézetének kutatója, Dr. Burai Petra, az Integritás Akadémia oktatási vezetője, valamint Dr. Vincze Orsolya, a K-Monitor Közhasznú Egyesület jogi szakértője és érdekérvényesítési csoportvezetője vitatták meg a kutatást és a korrupció helyzetét Magyarországon.

Szabó arról beszélt: a magyar társadalomban hosszú ideje él egy kiskapukereső szemlélet, amely az államszocializmus évtizedei alatt mélyen belénk épült. Ekkoriban gyakran csak úgy lehetett lakáshoz, autóhoz, telefonhoz jutni, ha az ember szívességet tett valakinek, hogy az ő érdekében járjon el a rendszer. Szerinte „ez a hozzáállás nagyon mélyen rögzült a társadalomban, és nem lehet csak úgy kilépni belőle”.

Kiemelte azt, hogy sok ember a hatalom szintjén történő korrupciót érzékeli csak korrupciónak, a saját, „okosban megoldós” módszereit viszont már kevésbé. Úgy vélte, hogy „az emberek megtanulták, hogy ami a hatalmi szinten van, az korrupció, amit viszont én csinálok, az nem, mert az a hétköznapi valóság”. Szerinte probléma, hogy hazánk egy „alapvetően bizalomhiányos ország”, mivel egyes társadalmi csoportok számára különösen korlátozott a hozzáférés az intézményekhez. Így érthető, hogy ezek a társadalmi csoportok elkezdik megszervezni saját működésüket, nem feltétlenül a jogszabályi keretek között. Hozzátette:

„Amíg a közbizalom terén nem lép előre Magyarország, nem látok előrelépési lehetőséget a korrupció csökkentésében sem”.

Kinek a feladata a közbizalom növelése? Szerinte jelentős részben az államé, viszont „az az igazság, hogy a családok felelősségét nem tudjuk figyelmen kívül hagyni”. Azt mondta: ha nem nézünk szembe magunkkal, nem tudatosítjuk a döntési alternatíváinkat, elfogadjuk környezetünkben a mindennapi korrupciót, akkor nem jutunk előbbre. Szerinte különösen fontos adat a kutatásból az, hogy az emberek 31 százaléka a korrupciót a hatalom természetével magyarázza, 29 százalék az emberi természettel, 20 százalék pedig úgy véli, hogy a szegénység és a szükség viszi az embereket arra, hogy korrupcióhoz nyúljanak.

Felhívta a figyelmet arra a párhuzamra, hogy az utóbbi öt év során a szegénység mértéke is nőtt hazánkban, valamint a korrupciót is egyre többen tartották problémának. „A hétköznapi létfenntartásba minden belefér, még a jogszabályi keretek be nem tartása is”. Emiatt létezik a társadalomban bizonyos fokú önfelmentés is a korrupcióval kapcsolatban. Ugyanakkor

„ha az elmúlt 16 évben valamint nem tett meg az állam, akkor az az volt, hogy nem próbálta elhessegetni magáról a korrupció látszatát, és nem hívta fel a figyelmet erre a problémára”.

Burai arról beszélt részletesebben, hogy az Integritás Akadémiával hogyan igyekeznek korrupcióellenességre nevelni az országot. Szerinte a kormányváltás után különösen nagy az érdeklődés a témában, amit „meg kell lovagolni az oktatás szintjén is. Meg kell tanulni, hogyan lehet befogadhatóan kommunikálni a korrupcióról, és szemmagasságban beszélgetni róla az emberekkel”.

Ő úgy véli, hogy a célközönségek megszólításához nem elég, hogy „csak papírra, vagy csak az internetre termeljük az anyagokat”, hanem fontos, hogy beszélgessünk a közös értékeinkről, és egészen kicsi kortól kezdve tudatosítsuk, hogy a közösségek számára fontos a becsületesség, valamint a korrupció elutasítása – még akkor is, ha a családi tradíció esetleg mást mond erről. Azt mondta: „Bármilyen társadalmi változás alapja az, ha az emberek magukénak éreznek egy ügyet. A szemléletformálásnak nemcsak az a feladata, hogy megállapítsa, mi is az a korrupció”, hanem az is, hogy közelebb hozza a változás lehetőségét az emberekhez.

Szabó szerint a most 15 és 30 év közötti generációra a legnagyobb hatást az influenszerkedő politikusok, illetve a politizáló influenszerek tudják gyakorolni, akik a saját példájukon mutathatják meg a leghatásosabban, hogy mennyire elfogadhatatlan a korrupció. „A fiatalok számára az a legjobb példa, amikor saját magán keresztül mutatja be a hatalom, hogy ez nincs rendben” – mondta.

Vincze pozitívumként könyvelte el, hogy magasak a társadalmi elvárások a politikai szereplőkkel szemben e téren. Érdekesnek tartotta a reakciókat a Tisza-kormány első korrupciógyanús ügyére: konkrétan nem említette meg, de az augusztus 20-i tűzijáték körüli bonyodalmakra utalt, amikor erről beszélt. Azt mondta: „szoktam nézni a kommenteket a Redditen” (Szabó közbevetése: „Az egészségre ártalmas!”), és elgondolkodtatónak tartotta, hogy akadtak, akik szerint egy ilyen kisebb, kiírt közbeszerzés nélküli ügyben még belefér a korrupció gyanúja, míg mások szerint „erre is le kell csapni”.

A most publikált kutatás módszertanáról azt írta az Integritás Hatóság:

„A Tiszta úton kutatás országos, reprezentatív mintán (n=1254) 2025. július – szeptember között online és személyes (hibrid-multimód) kérdőíves adatgyűjtési módszerrel zajlott. Az adatfelvétel kiegészíti az Integritás Hatóság által tavaly bemutatott, fiatalokra fókuszáló KORR-KÉP kutatási programját, a vizsgálatot a 18 éves és idősebb teljes lakosságra kiterjesztve. Az eredmény az első olyan hazai kutatási jelentés, amely a későbbi lekérdezések sorával a korrupcióhoz és az integritáshoz kapcsolódó társadalmi viszonyulás időbeli változását is mérhetővé teszi, mivel ebben a témában rendszeres, megismételhető adatfelvétel eddig nem létezett idehaza. A kutatási program deklarált célja az adatfelvétel rendszeres megismétlése, a hosszú távú trendek nyomon követése és a bizonyítékokon alapuló antikorrupciós döntéshozatal folyamatos támogatása.”

A kutatás bővebb kivonatát ezen a linken keresztül lehet olvasgatni.

Forrás