• A választók brutális többséggel leváltanak egy rezsimet, amelyből nagyon elegük volt.
• Az új kormány kőkeményen kihasználja a kétharmados erejét, a bírálatokra azt mondja, ő csak a népakaratot teljesíti.
• Ez történik most, de ez történt 2010-ben is.
• Érdemes felidézni az akkori választások utáni nyarat, hogy a Fidesz hogyan kezdett módszeresen visszaélni a hatalommal.

Áprilisban kétharmados forradalom volt, ami átalakította a magyar közéletet.

Mondhatta volna Magyar Péter is az elmúlt napokban-hetekben, de ez éppenséggel Orbán Viktortól hangzott el 2010 júliusának végén, a NER első parlamenti ülésszakának az utolsó ülésén. Orbán az országgyűlési pulpitusról mondott beszédet, és foglalta össze a kormányra kerülésük óta eltelt 56 napot.

Volt miről beszélnie.

Az akkori időszak sokban hasonlított a mostanihoz. Az előző rezsim elzavarása után a frissen hatalomra jutott párt nekiállt rohamtempóban átalakítani az addigi rendszereket, amihez felhasználta a kétharmados erejét. Ehhez sokan tapsoltak, mások pedig szörnyülködtek a tempón, a tabudöntögető törvényeken, a nyers erő alkalmazásán. Orbán hasonlóan érvelt, mint most Magyar Péter, olyanokat mondott, hogy „az emberektől elforduló, a hatalommal visszaélő, a magánérdekeket szembefordító politika mély és tartós válságba taszította az országot, az emberek viszont úgy döntöttek, hogy megdöntik ezt a rendszert”, meg hogy „a választók felhatalmazásából ez a parlament alkotmányozó és rendszeralapító”.

Orbánék nem rögtön a durvaságokkal kezdtek. A május jobbára az olyan törvénytervezetek bejelentésével és beadásával telt el, amelyeket még a kampányban megígértek, így vélhetően már készen voltak, és csak elő kellett venni a fiókból.

Ilyen volt a kisebb parlament, a kisebb önkormányzatok (a rendszer persze a nagy pártoknak, azaz az akkori Fidesznek kedvezően változott), a három csapásként ismert btk-módosítás, vagy épp a határon túli magyarok egyszerűsített honosítása.

Hangsúlyosak voltak a szimbolikus, illetve az Orbán-kormány rendpárti-nemzeti irányvonalát jelző újdonságok is, előbbire jó példa a Nemzeti Együttműködés Nyilatkozata (NENYI) nevű fellengzős önfényezés, amit már az első parlamenti ülésen benyújtottak, és amit kötelezően ki kellett függeszteni a középületekben, a többi hatalmi ágat pedig szép szóval kérte meg a rendelet erre. Ilyen volt a Trianon-törvény, melyben kifejezte a parlament, hogy a magyar nép összetartozik, mindezt természetesen június 4-i hatályba léptetéssel. A Btk.-ba beemelték a kommunista bűnök tagadásának büntethetőségét, és iskolába járáshoz kötötték a családi pótlékot.

Aztán jöttek az első jelek, hogy Orbánék lelépnek az addig 20 éven át megszokott jogállami, konszenzusos, a demokrácia íratlan szabályaival kijelölt útról, ráadásul szinte kizárólag egyéni képviselői indítványokkal, hogy kikerüljenek mindenféle egyeztetést, véleményeztetést, írásos szakmai érvelést.

Forrás