A jog, ami nem véd, hanem büntet.

Magyarországon ma az a törvényi szabályozás, hogy ha valaki illegálisan hulladékot helyez el más ingatlanán, földjén, akkor nem az elkövető, hanem a tulajdonos fizeti meg a következményeket. És nem, ez nem egy elfeledett szovjet jogszabály maradványa, hanem a jelenlegi magyar valóság. 

Ha van egy erdőrészed, egy mezőgazdasági területed, vagy akár egy üres telek egy település szélén, és valaki –a tudtod nélkül– odahordja a sittet, gumiabroncsot, festékes hordókat, egyéb szemetet, a jog szerint végül mégis te vagy a felelős. Akkor is, ha nem tudtál róla. Akkor is, ha a felhalmozott hulladék elszállítására vonatkozó határozat kézhezvétele után derül ki számodra, hogy annak az adott területnek te vagy a tulajdonosa. Akkor is, ha nem volt esélyed észlelni a hulladék kihelyezését, hiszen nem ott élsz, vagy a terület mérete akkora, hogy életszerűtlen elvárás, hogy naponta bejárd. Akkor is, ha a rendőrség nem találja meg az elkövetőt. Akkor is, ha esetleg köztudott, hogy éppen a polgármester vagy más befolyásos helyi nagykutya asszisztált hozzá. Az, hogy valami köztudott még nem bizonyíték!

Jogi nonszensz a vétlen tulajdonos bűnhődése

A jelenlegi szabályozás szerint a tulajdonos köteles a területet megtisztítani, sokszor több millió forint költséget és logisztikai terhet is viselve. Ellenkező esetben akár  szabadságvesztésre is ítélhető, ha veszélyes hulladékról, vagy pár kisebb teherautóról lerakott (10 köbméter) mennyiséget meghaladó egyéb hulladékról van szó. A tulajdonos ilyenforma kriminalizálása mások által elkövetett cselekmények miatt nemcsak igazságtalan, hanem társadalmi szinten is káros.

Amennyiben a tulajdonos a terület kitisztítását és a hulladék lerakóba való elszállítását –ami két külön feladat– nem képes elvégezni, eszköz, szakértelem, anyagi lehetőségek hiánya vagy sok más ok miatt, akkor a területet az illetékes önkormányzat, az állam tisztíttatja ki és annak teljes költségét a tulajdonoson — akár végrehajtás útján is– behajtja.

Valaki, aki örökölt egy darab földet, vagy a gazda, akinek a szántóföldje mellett nincs kerítés, könnyen adóságspirálba kerülhet, hiszen ekkora költségek mellett és fizetésképtelensége esetén –szélsőséges esetben– akár otthonát is  elárverezhetik, miközben az elkövető szabadon szemetel tovább.

Nemegyszer a hatóság tehetetlen, a jog pedig eszköztelen. A rendőrség a legtöbb esetben nem tud mit kezdeni az ilyen ügyekkel. Tettenérés, elkövetéskor készült fénykép, hiteles tanúk nélkül nincs elkövető. A tanúk félnek, a közösség hallgat, a hatóság pedig széttárja a kezét. Még akkor is, ha tudják, ki volt az.  A gyakorlatban a  jog nem a környezetet védi, hanem a szemetelőt. Ezért szerintem a rendszer hibásan működik. A Szon.hu egy idén nyáron már életbe lépett jogszabályra hivatkozva hívja fel a figyelmet arra, hogy akár félmilliárd forint bírság is kiszabható az illegálisan lerakott szemétért. Mégis a gyakorlatban a bírságot nem az elkövető, hanem a tulajdonos fizeti. Egy 2024. évi parlamenti háttéranyag is elismeri, hogy az illegális hulladéklerakás jellemzően ellenőrizhetetlen területeken történik, és a szankciók önmagukban nem elegendőek. A HulladékRadar applikáció 2024-ben 66 ezer tonna hulladékot segített felszámolni, de ez csak a jéghegy csúcsa – a jogi és anyagi felelősség továbbra is a vétlen tulajdonosé.

Sokat segítene a vétlen tulajdonosok helyzetén, ha a törvény igazságosabb és egyben hatékonyabb lenne. Például mérlegelni lehetne bizonyos változtatásokat:

1. Fordított bizonyítási teher: Ne a tulajdonosnak kelljen bizonyítania, hogy nem ő volt az elkövető, hanem az államnak, hogy ő volt.
2. Közösségi felelősség: Ha a terület közismerten illegális lerakó, az önkormányzat legyen köteles a rehabilitációra, ne a tulajdonos.
3. Célzott állami alap létrehozása: egy környezetvédelmi alap, amelyből a vétlen tulajdonosok támogatást kapnak a terület megtisztítására.
4. Szankciók a hallgatásért: A tanúk hallgatása ne legyen következmények nélküli – a közösségi hallgatás is bűnrészesség.

A környezetvédelem nem lehet luxus, és nem lehet büntetés. A jelenlegi rendszer nem védi a természetet, hanem kiszolgáltatottá teszi azokat, akiknek a földjén mások szemetelnek. Itt az idő, hogy a jog ne a szemetelőt, hanem a környezetet védje. Ahol a jog hallgat, ott a szemét beszél.

Önkormányzati képviselőként több esetben fordultak már hozzám hasonló természet- vagy környezetvédelmi problémákkal Somogyban. A korlátozott lehetőségek ellenére néha lehet eredményeket is elérni. Legutóbb Balatonlelléről is és a Balaton déli partjának más részéről is keresték a hir8.com-ot hasonló nehézségek miatt – utóbbiról hamarosan részletesen is beszámolunk. Pár éve az országos sajtóban tűnt fel egy hír, hogy a „Kommunista szombatot idézi, ahogyan Kapoly polgármestere „társadalmi munkában” vitetné el az önkormányzat által illegálisan lerakott veszélyes hulladékot„.

Mivel számomra rendkívül fontos a természet és környezetünk megóvása, így kiemelten jó hír volt számomra, hogy a közelmultban még politikai nyomásra sem lehetett a helyi lakosság terhére káros környezeti hatásokat keltő sertéstelepet elindítani Tiszaszőlősőn. Természetesen nem egy gazdaság elindításának ellehetetlenülése a jó hír, hanem a lakosság egészségének és a természet és a környezet védelmének az előresorolása egy szűk kör gazdasági érdekeihez képest.

2026-ban változásra van szükség a környezetvédelem terén is, ami nem lehet pártpolitikai vagy hatalmi kérdés. Ezért én ott leszek a megmérettetésen, hogy még többet tehessek gyermekeink élőhelyének megvédéséért is.

Jámbor Péter