Gajdos László miniszterrel egyeztettek a Magyar Vadászkamara képviselői, miután Gajdos bejelentette, hogy kezdeményezi a barbár kotorékvadászat betiltatását. Az élő környezetért felelős miniszter szerint „ez a legkegyetlenebb vadászati forma, aminek nincs helye a 21. századi Magyarországon. A föld alatti viadalban megsérül a róka is, megsérül a kutya is, és biztos, hogy elpusztulnak a kis rókák.” Gajdos szerint ezt nem engedhetjük, „ilyen kegyetlenül nem lehet vadászni már Magyarországon”.

A kotorékozás lényegében ugyanolyan, mint a világ minden részén egységesen kegyetlen barbárságnak tekintett és súlyos börtönbüntetéssel sújtott kutyaviadalszervezés. A különbség annyi, hogy itt mégcsak végig sem lehet nézni, ahogy a róka vagy borzanya és a rájuk eresztett kutyák súlyos sérüléseket okoznak egymásnak a szűk helyen lefolytatott, mesterségesen kiprovokált élethalálharcban. (Csak az esetek egy részében történik az, amit a vadászok mostanában előszeretettel állítanak, hogy a kutya „csak” kikergeti a rókát a kotorékból, ahol a vadász lelövi.) A dolog ráadásul az anyaállatok vemhességi idejében, illetve a szoptatási időszakban zajlik, így járulékos veszteségként az egész alom elpusztul.

A kotorékozásnak már az edzésrésze is durva: hivatalosan is úgy folyik, hogy ketrecbe zárt rókára engedik rá a kutyákat. De a valóságban edzenek illegálisan beszerzett kölyök- és felnőtt rókákkal, illetve kóbor macskákkal is.

Azt most már a Vadászkamara is elismeri, hogy „az érintett vadászati módszerek szabályozása felülvizsgálatra és pontosításra szorul, amely során az állatvédelmi szempontoknak határozottabban kell megjelennie az eddigieknél.”

A tárgyalásról írt összefoglalójuk alapján a Kamara egy témában mindenképpen hajlott a kompromisszumra: elfogadják, hogy a rókák utódnevelési időszakában vadászati tilalmat rendeljenek el, ami vonatkozna a kotorékozásra és csapdázásra is.

De ragaszkodnak ahhoz, hogy a kotorékvadászat megőrzése „úgy humánegészségügyi, mint állategészségügyi, illetve természetvédelmi vonatkozásokban nélkülözhetetlen”. Hogy miért nem tudják elképzelni, hogy ne rendezzenek földalatti állatvidalokat? Egyrészt a „vidéki állattartó lakosságra” hivatkoznak, másrészt arra, hogy a rókák belterületen betegségeket terjesztenek. A valóság ezzel szemben az, hogy a róka által terjeszett betegséget – ez egy, a rókák galandférge által terjeszett kór – 21 év alatt összesen 40 ember kapta el Magyarországon, vagyis extrém ritka betegségről van szó.

Az jól érezhető, hogy a Vadászkamarának még gyakorolnia kell, hogy milyen is civilizált hangon tárgyalni, nem pedig hatalmi pozícióból. A kamara delegációjának egyik tagja, Kiss Tibor hivatásos vadász a megbeszélés után ugyanis olyan fb-bejegyzést tett közzé, amiben az ügyben jelentős befolyással bíró Gajdos Lászlót kóstolgatja, ilyen modorban:

2. Gajdos László miniszter úr nem illetékes a témában, hiszen a vadászat egy másik minisztériumhoz tartozik. Szerintem.

3. Véleményem szerint a miniszter úr tanácsadói, kissé megvezették a miniszter urat, mert sikerült rávenniük, hogy még az előtt tegyen bejelentést, mielőtt alaposan tájékozódik a kotorékozásról szakértőktől. Ez az álmos könyvek szerint sem jó ötlet.

Az a rész sem rossz, ahol egyszerre próbája birkoltan megfenyegetni a törvényhozókat és a rókákat:

11. Mindenki jobban jár egy szabályozott kotorékozással, csapdázással, mint egy illegális tevékenységgel, mert az ellenőrizhetetlen. Ami pedig még rosszabb, más módját fogják megtalálni a rókagyérítésnek, amitől nem lesz boldog senki. A rókák legfőképp.

Forrás