A digitális hirdetési rendszerek ma már nem csak bannereket tologatnak, hanem tematikát, olvasói érzetet és végső soron közbizalmat szabnak át. A 444 mai beszámolója szerint kormányközeli tartalmak hirdetései úgy jelentek meg náluk, hogy közben kifejezetten nem kérnek belőlük. Ez nem elszigetelt hiba, hanem rendszerszintű jelenség: az algoritmusokra épülő kiskapu-ipar a magyar nyilvánosság egészét torzítja – miközben politikai szereplők aktívan keresik az EU új szabályai és a nagy platformok tiltásai alóli kibúvókat.
Mi történt a 444-en – és miért fontos ez mindenkinek?
A 444 leírja, a Mandiner-hirdetések (előfizetés, „klub”) hullámban öntötték el az oldalt, a sales- és platform-kizárások ellenére is vissza-visszatérve. A jelenség lényege, hogy a programmatic rendszerek (DSP-k, közvetítők) arra vannak szakosodva, hogy ott is átpréseljék a kreatívot, ahol az adott hirdető tiltva van — akár adblockerrel védett felhasználóknál is. A kulcs nem (csak) pénz. Sőt, az algoritmus a kontextust is meghekkelheti. Egy független felület olvasója egyszer csak azt érzi: „még itt is ez jön szembe”, és észrevétlenül eltolódik a médium karaktere. A reputációs kárt a független sajtó viseli.
Azonnali „kreatív alkalmazkodás” az lett, hogy a szabályt nem megszegik, hanem megkerülik
Október 10-től életbe lépett az EU új politikai hirdetési rendelete (TTPA): több transzparencia, célzási korlátok. Erre a Meta és a Google az EU-ban leállította a politikai/„issue” hirdetéseket a hivatalos csatornákon. A gyakorlat azonban gyorsan talált rést. A Google rendszere önbevallásra támaszkodik a „politikai” jelleg megjelölésében, így ha valaki nem politikainak jelöli be az üzenetet, az átcsúszhat. A Telex angol anyaga szerint Fidesz-közeli szereplők pontosan ezt tették. Ez klasszikus compliance-színház, — a betű szerinti megfelelés látszik, a szabály szelleme sérül.
„Nem politikai hirdetés, csak előfizetés” – a márka- és termékburkolás
A 444-es esete is rámutat arra, hogy a hirdetés „terméknek” (előfizetésnek) álcázva érkezik egy politikai funkciót ellátó médiummárkától. Mivel nem párt/jelölt szerepel a propaganda terméken, hanem „sajtótermék”, a platformszűrőkön gyakran formailag átmegy, a politikai kontextus pedig láthatatlan marad a gép számára – miközben a hatás politikai. Tehát a „Nem politikai hirdetés, csak előfizetés” megközelítés valójában propaganda- és termékburkolás
A magyar különút: állami pénz, platform-függőség, torz verseny
Évek óta dokumentált, hogy a kormányzati kommunikáció és a kormányközeli médiarendszer közpénzből épített, torz árakkal működő hirdetési ökoszisztémát tart fenn. Ezzel a túlerővel a hir8.com is foglalkozott már. A Telex szerint a kormánypárti médiát jelentős állami „reklám-bónuszok” tartják felszínen. Ezek szerint is a kormánypárti médiát állami reklám-bónuszok tartják felszínen és bemutatja, hogyan futott Európa egyik legdrágább politikai YouTube-kampánya egy kormányközeli mozgalomhoz kötődve.
Ez nem más, mint a „pénzzel áttörjük a zajszűrőt” logika. Látszólag tökéletesen illeszkedik az algoritmikus piachoz, ahol a rendszer a magas licitre és a kreatív kerülőutakra optimalizál.
Következmény, hogy a független tematika és a retorika „levédetlen”
Ha a platformok automatizmusai és a programmatic-kiskapuk döntenek, akkor belép atematika-eltolódás, ahol a címoldali élményben felülreprezentálódnak a kormányzati narratívához kötődő jelek, még „idegen” felületen is. Megvalósúl a retorikai beszivárgás, amivel a propaganda hangütése megszokó hatást kelt („mindenhol ez van”). Rozsdásodik, hiszen az olvasó a független felületre haragszik, pedig a beágyazott rendszerek tolták át rajta a tartalmat. Nem elhanagolható, hogy torzul a verseny –a közpénzzel megtolt hirdető a költést rendszerszintű előnnyé alakítja.
Már most látszanak a mintázatok is
- Önbevallás kijátszása: a politikai minősítés elhallgatása a Google-rendszerben → a tiltás megkerülése.
- Médiaalapú proxy: párt/állami szereplő helyett kormányközeli lap „termékhirdetése” fut → politikai hatás, formailag „nem politikai”.
- Adblocker-megkerülés: olyan hirdetéskezelők, amelyek célzottan adblocker mellett is eljuttatják a kreatívot.
- Kampány-túltöltés YouTube-on: extrém költéssel outbidelni mindenkit → a rendszer a licitre optimalizál.
Meddig tart a jóhiszeműség?
Amíg a szabály lényege megkerülhető formális trükkökkel — és amíg állami pénz (reklám, „tájékoztató” kampányok) torzítja a piacot — addig a kormányzati oldal tisztessége megkérdőjelezhető. Az EU új rendelete átláthatóságot és felelősséget akar és a nagy platformok korlátozásai is erre reagáltak. Ha viszont a kormányzati ökoszisztéma „ártatlan” médiamárkákat politikai hatásközvetítőként használ, az a szabály szellemének kijátszása. Ebben az esetben mit tehet egy független szerkesztőség?
Technikalag vannak eszközei. Például a feketelisták és Prebid-szűrések szigorítása; az ad-stack újrahangolása; „Jelentsd ezt a hirdetést” gomb minden kreatív mellett. Bizonyítékképernyők gyűjtése; auditált brand-safety partnerek. Havi hirdetés-napló publikálása (észlelt megkerülések, képernyőképek, ID-k); DSA-alapú bejelentések a platformoknak és a hatóságoknak. ez a transzparencia igényét is támogathatja. Fordulhat olvasó közönségéhez — hova vitte a kattintás, mit látott; támogatás/előfizetés erősítése, mert a függetlenség végső védelme alapból pénzügyi.
HIR8-álláspont
A digitális hirdetési piac ma a politika „láthatatlan keze”. Ha a kormányzati oldal kiskapukon át tolja a narratíváit, miközben formailag mindent szabályszerűnek tüntet fel, akkor a választó nem információt, hanem rendszerszintű élményt kap.
A tisztesség nem az, hogy „nem sértettünk betűt”, hanem hogy nem kerültük meg a szabályokat.
A játékszabályokat nem kijátszani kell, hanem betartani — főleg akkor, ha te írod őket.