Egy nemzetközi kutatócsoport a brazíliai Pará államban található Santarém és Paragominas régiók több mint 3 millió hektárnyi erdei területének 2010 és 2020 közötti állapota alapján a különböző természetvédelmi stratégiák hatékonyságát vizsgálta – olvasható az ausztrál Connect Sci tudományos portálon megjelent ismertetőben.

A Science folyóiratban megjelent tanulmányukban a kutatók nagy felbontású műholdfelvételeket ötvöztek 38 vízgyűjtő területen és 499 vidéki birtokon végzett, 381 mintavételi vonalra (transzektre) kiterjedő terepi adattal, valamint 160 madár- és 426 fafaj elterjedéséről készült térképekkel. A földhasználatot, az alternatív (kontrafaktuális) forgatókönyveket és a becsült költségeket kombinálva összehasonlították az egyes stratégiák hatását a biológiai sokféleségre a ténylegesen bekövetkezett változások tükrében.

„Bár egyetlen stratégia sem jelent csodaszert, eredményeink egyértelműen bizonyítják, hogy a megmaradt erdők védelmével kell kezdenünk, ami jóval többet jelent az erdőirtás elkerülésénél. A fakitermelés, az égetés és más hasonló zavarások elkerülése, kiküszöbölése jelenti az erdei biodiverzitás leghatéknyabb védelmét” — állítják a kutatók. A biológiai sokféleség megörzése és a szénmegkötés terén a vizsgált területen és időszakban a helyreállításokkal is csak akkor értek el sikereket, ha minimalizálták a zavarás mértékét.

Az ENSZ Élelmezésügyi és Mezőgazdasági Szervezetének (FAO) adatai szerint 2015 és 2025 között évente becslés szerint 10,9 millió hektár erdő veszett el. Bár ez csökkenést jelent az 1990 és 2000 közötti, évi 17,6 millió hektáros mértékhez képest, az erdőterületek növekedésének üteme is lelassult. A kutatók szerint épp ezért az erdők helyreállítása elodázhatatlan feladat.

„Tanulmányunk azonban rámutat, hogy kevés értelme van új erdők létrehozásába fektetni, ha ezzel párhuzamosan nem védjük meg a meglévőket. Máskülönben lyukas edénybe öntjük a pénzt: miközben egyik helyen helyreállítjuk az erdőket, máshol azok leromlanak és elpusztulnak. Sürgősen össze kell hangolnunk ezeket a szakpolitikai célkitűzéseket, biztosítva, hogy az erdő-helyreállítás kéz a kézben járjon a még meglévő erdők védelmével” — állítják a tanulmány szerzői, akik szerint az Amazonas-medencéjére vonatkozó megállapításaik globálisan is érvényesek.

Forrás