Pergő festék, a falon grafitceruzával odafirkantott sorok, kopott, foltos deszkák fogadják azt, aki betér a budapesti Városligeti fasorban álló Ráth György-villa időszaki kiállítására. A szoba közepén Zsolnay-porcelánból készült homlokzati burkolóelem, körülötte ládák, tetőcserepek, vasdarabok. A lámpák mellett az egyetlen modern elem egy monitor, amin képek váltogatják egymást: a felújítás miatt bezárt Üllői úti Iparművészeti Múzeumban készültek idén tavasszal.

A falon tervrajzok (köztük eredetiek is), a tárlókban csengőgomb, kilincsek Vágó Ignác műhelyéből, a múzeum postaládája, felettük egy kép 1896-ból, az Országos Iparművészeti Múzeum és Iskola zárókövének letételéről. Ha az ember csak a málló festéket, a postaládát és a többi kisebb-nagyobb tárgyat nézi, azt is hihetné, hogy egy vidéki helytörténeti gyűjteményben jár.

De nem ott jár, hanem egy olyan pop-up kiállításon, aminek az első fele az eredeti tervekről, a világ harmadik iparművészeti múzeumáról szól, a második pedig arról, hogy mi lehetne még belőle, ha hagynák (az egész kiállítás mindössze két szobát foglal el a villában). Maga a múzeum 1893 és 1896 között épült Lechner Ödön és Pártos Gyula tervei alapján, nem kisebb személyiség avatta fel, mint maga Ferenc József, és amit a magyar szecessziós építészet legnagyobb teljesítményeként ünnepeltek egészen 2017-ig.

A láthatatlan történet

Nem azért csak eddig, mert azóta építettek jobbat, hanem mert ekkor zárták be, hogy felújítsák, az épületet pedig a munkálatok idejére eltakarták. A munkálatok azóta sem kezdődtek el, a homlokzatról potyognak a Zsolnay-kerámiák, a kupola megdőlt, és ahogy romlik az épület állaga, a felújításra is egyre több pénzt kell majd szánni. A tervezett számla 25 milliárd forintról indult, tavaly már 168 milliárdra becsülték a költségeket, miközben a felújítás még mindig nem kezdődött el. A múzeum dolgozói tavaly tüntetést szerveztek az épület elé, ahol a felújítás mihamarabbi megkezdését és az intézmény újranyitását követelték, de ezekből sem lett semmi.

A rendezvényen Hajtó Kornélia restaurátor, aki 25 éven át dolgozott az intézményben, elmondta, hogy miután a kerámia burkolat nagy részét elbontották, már a falak állapota is jelentősen romlott, a takarás mögött növények ütöttek tanyát a falakon, amelyeken sókivirágzások is megjelentek. A múzeum gyűjteményét mindeközben raktárakba szállították, ami nemcsak a szakmai munkát lehetetlenítette el, hanem folyamatos költséget is jelent. A céldátumok az idők során folyamatosan kitolódtak, miközben a költségek nőttek: tavaly még nagyon úgy tűnt, hogy a magyar szecesszió mesterműve, ha minden marad a régiben, az enyészeté lesz.

Új ígéretek

A választások után változott a helyzet: Tarr Zoltán, a társadalmi kapcsolatokért és kultúráért felelős miniszter soron kívüli vizsgálatot rendelt el több közgyűjteményben, így az MNM KK Iparművészeti Múzeumban is. A vizsgálat lezárultával Zsigmond Gábor, az MNM KK elnöke kezdeményezésére a főigazgatót felmentették a munkavégzés alól. Az indokok között szerepelt az is, hogy a múzeum gyűjteményéből az előző tárcavezetés bútorokat és egyéb tárgyakat kölcsönzött minisztériumi használatra, ezeket júniusban visszavitették az intézmény raktárába, de egyes dolgozók kommunikációs és szakmai hibákra is panaszkodtak.

A felújítás továbbra sem indult el, de ahogy a múzeum egyik munkatársa a Qubitnak elmondta, érezhető valamilyen optimizmus az „iparosok” között, már csak azért is, mert a kormányalakítás után a közlekedési és kulturális minisztériumok is kiemelt fontosságú projektként kezelik az épület megmentését. Erre Tarr Zoltán a Múzeumok éjszakáján ígéretet is tett: a programsorozat megnyitóját az Iparművészetihez szervezték, itt mondott beszédében azt mondta, hogy hamarosan nekilátnak a felújítás szakmai előkészítésének is, és mindent megtesznek azért, hogy újra látogathatóvá tegyék a gyűjteményt.

A második szoba

Ennek az optimizmusnak az eredménye a Ráth György-villában látható sufnikiállítás is, no meg nem árt az sem, ha azért a múzeum a lehetőségei szerint megpróbálja napirenden tartani a témát – igaz, a Ráth-villa nem pont az a helyszín, ami kifejezetten szem előtt lenne, a múzeum olyan szerényen húzódik meg a Városligeti fasor többi villája között, hogy amikor ott voltam, valaki teljesen véletlenül tévedt be a kiállításra, mert eredetileg csak a házat akarta lefotózni.

A múzeum kálváriája úgy van benne a kiállításban, hogy nincs is benne, illetve láthatatlanul, valahol a két szoba között van, valahol az ember fejében, már ha követte a fejleményeket. Az első szoba a múlté, az eredeti terveké és tárgyaké, a második pedig a mindeddig elmaradt megújulásé: itt is tervek borítanak minden szabad és kevésbé szabad felületet, de ezek már a felújítás tervei, a szoba közepén a múzeum makettjével. A falakat borító terveket olcsó ikeás építészlámpák világítják meg, azt a látszatot keltve, hogy itt még mindig lázas munka folyik. Tudjuk, hogy nem folyik, de szeretnénk, ha valaki tényleg felkapcsolná valahol a lámpákat, és a tervekből lenne is valami.

Ami nem várható azonnal: ezeknek a terveknek az engedélyeztetési ideje lejárt, így, hacsak nem történik valami csoda, a fióknak készültek. A múzeumhoz eredetileg még egy szárnyat is terveztek volna már Lechner idején is, erről azonban az építész lemondott, inkább a drága, de látványos Zsolnay-kerámiával burkolt homlokzat mellett döntött. A későbbiekben ismét előkerült a harmadik szárny terve, amit modern stílusúra terveztek, és modern gyűjteményt helyeztek volna el benne, erre viszont végül azért mondtak nemet, mert nem volt elég lechneri – miközben éppen az lett volna a cél, hogy ne legyen lechneri. A későbbiekben egy historizáló tervet is megrendeltek, de ebből se lett semmi, a műemlékvédelem legnagyobb örömére, maga az eredeti épület mindeközben viszont tovább pusztult, a műemlékvédelem legnagyobb bánatára.

Aki el akar veszni az eredeti tervrajzok és szövegek, illetve a modern felújítási tervek között, szeptember 20-ig megteheti, de leginkább a két szoba között fog elveszni. Inception a szecessziós villában, kiállítás egy múzeumról: van anyag a múltról és a jövőről, de a jelenről nem véletlenül nincs, ugyanis jelen, az nincsen. Múltja legalább biztosan van; a tárlat talán legfontosabb, vagy leginkább jelentős részei pedig azok a ceruzával írott üzenetek, amelyeket a szokásos kis táblácskák helyett raktak ki. Ezek legalább láthatók, nem úgy, mint a kiállítás legfontosabb, a két szoba közötti részei: az a történet, amire egyszer majd egy rossz viccként emlékezünk. De a kiállítás elmúlik, jön helyette új, ezt a kilenc évet – vagy ki tudja, mennyit – már nem fogja visszacsinálni senki.

(A Ráth György-villa a budapesti Városligeti fasor 12. alatt hétfő kivételével minden nap 10 és 18 óra között látogatható szeptember 20.-ig).

Forrás