„Nemcsak fontos, de sürgős is” – mondta a körforgásos gazdaságról (circular economy) Hollandia budapesti nagykövete, Willem van Ee a Circular Economy Hotspot szakmai rendezvény díjkiosztóján hétfő este a Bem téri Kimpton Hotelben. Van Ee hozzátette: a körforgásos gazdaság, az újrahasznosítás és az erre épülő üzleti stratégiák a világ mai állapotát tekintve már nem pusztán választható opciót jelentenek, hanem lényegében kötelezők. Az esemény, a holland nagykövetség által szervezett Sustainable Tulip (Fenntartható Tulipán Díj, vagy Tulipán Díj a Fenntarthatóságért) díjkiosztó és az azt követő másnapi konferencia alaphangja is ez volt: elkerülhetetlen, hogy a körforgásos gazdaságra, az újrahasznosításra építsük a jelen és a jövő gazdaságát, különben… – és bár ezt senki nem mondta, ki, mindenki sejtette, hogy különben a fejünkre omlik a jelenlegi, zömmel a túltermelésre, a túlfogyasztásra és a fosszilis energia nyakló nélküli felhasználására épülő modell. Ez persze nem ilyen egyszerű, és nem is fekete-fehér, hiszen – mint az a konferencián kiderült – , a túlfogyasztó és túltermelő Nyugaton számos elképesztően izgalmas példát találunk a körforgásos gazdaság elveinek alkalmazására. A hétfői díjkiosztón pedig az is látszott, hogy ebben speciel nem vagyunk annyira lemaradva: ilyen példák Magyarországon is akadnak, csak még mindig szigetszerűen, és nem rendszerűen.

A Sustainable Tulip idei kiírására kétszer annyian adták be a pályázatukat, mint az előző három évben együttvéve. A díjjal, amelyet a budapesti holland nagykövetség hozott létre, olyan magyar kezdeményezéseket, termékeket, szolgáltatásokat, illetve rendszerszintű innovációkat ismernek el, amelyek a körforgásos gazdaság alapelveit alkalmazzák. Olyan módon, hogy ténylegesen túlmutatnak a hagyományos, zöld megközelítéseken, és valódi körforgásos megoldásokat kínálnak az anyaghasználat, a terméktervezés, az üzleti modellek, a szolgáltatások vagy a rendszerszintű átalakulás terén.

Az idei fődíjat a SoundWool nevű vállalkozás kapta, amely hazai és regionális forrásokból származó gyapjúhulladékot használ újra, hangszigetelő paneleket gyártva belőle. Az akusztikai szempontól hasznos és közben dekoratív paneleket többnyire belsőépítészek alkalmazzák stúdióterekben, irodákban, de akár lakásokban is.

„Textiltervező művész vagyok, és a diploma megszerzése után egy ponton a tervezői felelősségvállalás kérdését tettem fel magamnak. Ezekkel a lehetőségekkel és készségekkel miként tudok úgy jelen lenni a piacon, hogy az segítse a környezetet, és közben releváns választ tudjon adni egy adott problémára” – mondta a díjátadó után kérdésünkre a SoundWool megteremtője, Temesi Apolka, a MOME-n végzett tervező.

„Most először kaptunk olyan díjat, ami a gazdaság felőli visszajelzés arra, hogy a termékünkben van potenciál, és ez adott esetben egy másik országot is érdekelhet. Az a probléma, amit mi feszegetünk, az anyagalapú tervezés kérdése, egyértelműen összekapcsolódik a cirkuláris anyaghasználat megoldási képletével. Mi gyapjú alapanyaggal dolgozunk, ami textilipari hulladék, és ez a probléma egyáltalán nem Magyarország-specifikus” – mondja Temesi.

Van Ee a díjazottak jövőbeni, akár hollandiai lehetőségeit firtató kérdésünkre azt mondta, hogy a nagykövetség a Sustainable Tulip keretében nem végez mentorálást, és nem tervez hosszútávú együttműködést. „Ugyanakkor kapcsolatban maradunk a nyertesekkel, mivel rendre lehetőséget biztosítunk számukra, hogy a következő évi Circular Economy Summit keretében bemutassák fejlesztéseiket. Így volt ez a 2025-ös díj nyertese, az SSH Szalmapaplan esetében is, amely a Circular Hotspot konferencián rendkívül meggyőző prezentációban mutatta be elért eredményeit.”

A két idei különdíjat egy-egy olyan kezdeményezés kapta, amely a körforgásosság gondolatának és gyakorlatának nagyon eltérő megközelítését alkalmazza. A Beyond Packaging az egyetemi kutatás, a termékfejlesztés és az üzleti logika összekapcsolásának példája. A projekt két egyetem, a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem (BME) és az Eszterházy Károly Katolikus Egyetem, valamint két vállalat, a Jász-Plasztik és az Imsys környezetvédelmi tanácsadó cég együttműködésében valósult meg. „I use the best, I use the rest” – szólt a Sex Pistols dalszövege egykor, de a Beyond Packaging esetében tényleg arról van szó, hogy azt a PET (polietilén-tereftalát) hulladékot használják, ami már semmire sem jó, mert annyira roncsolt, hogy hagyományos úton már palackot sem lehet gyártani belőle. Ekkor jön a Beyond Packaging , ami a folyókból összegyűjtött, használhatatlan, piszkos palackokból például 3D nyomtatásra alkalmas anyagot készít.

Bordácsné Bocz Katalin, a BME Szerves Kémia és Technológia Tanszékének tudományos munkatársa így mutatta be koncepciójukat: „Azokra a frakciókra fókuszálunk, amelyek mechanikailag nem hasznosíthatók újra, pedig ez lenne a preferált mód. A polimerláncok bizonyos szintű degradációja után már csak a hulladéklerakás vagy a kémiai újrahasznosítás jöhetne szóba. Ha egy polimerlánc degradáltabb, az azt jelenti, hogy rövidebb a molekulalánca, viszont több láncvég-csoport van benne. Itt jön a mi eljárásunk, ami egyfajta reaktív feldolgozás. Olyan adalékot adunk hozzá, ami reaktívan kapcsolódik a polimerláncokkal. Az újdonság az, hogy ha nem hosszú láncú, tökéletes polimerrel dolgozunk, hanem degradálttal, akkor ez a reakció sokkal hatékonyabb, és emiatt sokkal kevesebb adalékkal lehet degradált PET-ből ütésálló anyagot csinálni, mint originális PET-ből.”

A miskolci Szimbiózis Alapítvány társadalmi vállalkozás. Javítja fogyatékossággal élő – például értelmileg akadályozott, vagy autizmussal élő – emberek életminőségét, lakhatást és megélhetést teremtve számukra, mindezt olyan tevékenységeken keresztül, amelyek a fenntarthatóság, a körforgásos gazdaság modelljeire épülnek. Működtetik a Baráthegyi Majorság szociális farmot, és itt olyan termékeket állítanak elő, illetve olyan szolgáltatásokat kínálnak, amelyekre van tényleges piaci kereslet.

„Az egyik profilunk a szociális ellátás, de ennek fenntartásához mi gazdasági tevékenységet végzünk, éppúgy kőkemény versenyben, mint hogyha tisztán üzleti vállalkozás volnánk – miközben például az energiáért is annyit fizetünk, mint egy tisztán piacorientált cég. Ugyanakkor a mindennapi tevékenységünk alapeleme a környezeti fenntarthatóság, akár a szociális farmunkon az állataink etetésében, akár az esővíz összegyűjtésében, az élelmiszer-gazdálkodásban” – mondta Jakubinyi László, az alapítvány elnöke. Állattenyésztés, élelmiszer-készítés (lekvárok, szörpök, sajtok), szappan- és ajándéktárgy-gyártás – ezekkel foglalkoznak a Szimbiózis lakóotthonaiban élők. Czene Veronika, aki maga is egy ilyen lakóotthonban lakik a párjával, és Down-szindrómával él, azt mondja, hogy az állatokkal való foglalkozást szereti a legjobban, illetve a másik munkáját, amely során papírhulladék-feldolgozást végez. Meg persze azt, hogy a Szimbiózis közösséget, összetartozást jelent a benne élőknek és dolgozóknak.

A Circular Economy Hotspot másnapi konferenciáján többek között azt is látni lehetett, hogy mivé válhat egy-egy, a körforgásosságra épülő ötlet. Éppen erre szolgáltatott példát a nap egyik fő előadója, Tom Szaky, Budapesten született, de az Egyesült Államokban élő vállalkozó, a TerraCycle alapító vezérigazgatója. Valamint arra is, amit fentebb említettünk, vagyis, hogy a túlfogyasztó Nyugat egyes országaiban mennyire gyökeret vertek bizonyos körforgásos modellek. A TerraCycle tényleg mindenben meglátja az újrahasznosítás lehetőségét, a cigarettacsikktől a műanyag szatyorig és a kávékapszuláig, és mindenkit hajlandó partnernek tekinteni az újrafeldolgozás és a termékfejlesztés folyamataiban. Például az Asics-szel fejlesztenek kizárólag újrahasznosított anyagból készülő futócipőt, de benne voltak játszóterek vagy mobil pavilonok fejlesztésében, építésében is, amelyekben mind újrahasznosított anyagokat használtak. Loop nevű csomagolás-újrahasznosító rendszerüket országos áruházláncok alkalmazzák Franciaországban. Szaky a túlfogyasztás és túltermelés logikáinak megtöréséről beszélt, valamint arról, hogy mi a vállalatok felelőssége ebben a kérdésben, és mivel lehet rávenni őket arra, hogy újrafelhasznált anyagot használjanak. Egyrészt spórolni tudnak az anyagköltségen, miközben a nemzetközi és helyi szabályozások egy része is az újrahasznosítást kezdi támogatni. Csakhogy közben le kellene mondaniuk a gyors expanzióról, a bármi áron növelendő eladásokról a fenntarthatóbb jövő érdekében.

Gondolati váltás nélkül nem fog menni – hangsúlyozta a Szaky előadását követő panelbeszélgetés is, amelyben Márta Irén, a BDCSH (Magyarországi Üzleti Tanács a Fenntartható Fejlődésért) képviselője, David Greenfield, a Circular Economy Institute vezetője, Vojtech Vosecky körforgásos gazdasággal foglalkozó szakember beszélgetett Freek Van Eijkkel, a Circular Hotspot vezetőjével. Számos jó gyakorlat került elő itt is, a Toyota vagy a BMW újrafelhasználási stratégiáitól kezdve egészen a Vintedig, sőt – sajátos módon – a budapesti használtruha-boltokig. Jegyezzük meg azt is: egyszerre jó és rossz példaként is szóba jött a MOHU palackvisszagyűjtő rendszere.

Ugyanakkor lépten-nyomon felmerültek az akadályozó tényezők, ebből egyet-egyet, mint „kedvenc akadályt” felsoroltak a résztvevők is. Ide tartozik például a még mindig túlfogyasztásra ösztönző marketing vagy az újrahasznosítást figyelembe nem vevő adórendszerek. Ami pedig a kitörési pontokat illeti, izgalmas felvetés volt többek között az, hogy az önkormányzati és állami beszerzéseknél előnyben kellene részesíteni az újrahasznosításban érdekelt beszállítókat. Tavaly ilyenkor ez még biztosan illuzórikusnak hangzott volna magyar kontextusban. Ma már talán kevésbé.

A cikk megjelenését a Holland Királyság Nagykövetsége támogatta.

Forrás