Manapság már semmi különös nincs abban, ha robotkutyákról, önvezető autókról és taxikról, a sokakat átverni képes mesterséges intelligenciáról, katasztrófa sújtotta területeken is biztonsággal mozgó intelligens rendszerekről vagy épp harci drónokról hallunk; a komplett lakást elfoglaló első számítógép, az ENIAC 1946-os bekapcsolása előtt az emberek azonban csak álmodoztak arról, hogy egyszer majd gondolkodó gépek veszik ki a részüket az átlagemberek mindennapjaiból.

Ez persze nem jelenti azt, hogy a két világháború között ne léteztek volna már egyszerű dolgokat elvégezni tudó mechanikus szerkezetek, hiszen a világot ekkorra már rég elárasztották a kezdetleges étel- és italautomaták, az egyszerű feladatokat újra és újra elvégezni képes játékok és gépek, valamint a rejtett gomboknak és kallantyúknak köszönhetően méretüket növelni tudó bútordarabok; az írók és művészek pedig mechanikus szerkezetekről álmodoztak: az erős vicceket kedvelő Karinthy Frigyes Utazás Faremidóba című 1916-os regényében már sokkarú, intelligens képek tűntek fel, Karel Čapek R.U.R című színdarabja (1921) pedig rövidesen a robot kifejezéssel is megajándékozta a világot.

Budapestet végül röviddel a második világháború kitörése előtt, 1937-ben kapta el igazán a robotláz, köszönhetően a gyárak legújabb termékeit évről évre bemutató Budapesti Nemzetközi Vásárnak (BNV), ahol a nemcsak nagy visszhangot kiváltó, de egy furcsa bírósági pert is elindító Robotember vonzotta az embereket. De mire volt képes a gép, ki állt mögötte, és mégis kinek állt érdekében beperelni egy gépet?

The post Bíróság elé is állt a városligeti Robotember, akiről mára mindenki megfeledkezett first appeared on 24.hu.

Forrás