-- Olvasási idő kb.: 15 perc és 17 másodperc

Uniós és hazai közpénz milliárdokból áradhat a bűz. A források egy része látszólag magán jelleget öltöttek. Úgy tűnik, hogy az engedélyek kiadása előtt a hatóságok pont azt nem vizsgálták és nem írták elő, ami az egyik  legszükségesebb követelmény. Így most minden szabályos, csak éppen bűzlik. Patthelyzet alakult ki. 

A dél-balatoni régióból sokan járunk a Balaton déli partjának gyöngyszemeként ismert  Balatonlellére kikapcsolódni, tóparti családi sétákra, nyári strandolásra. Évek óta kedvelt célállomása a somogyi és a távolabbról, akár külföldről is érkező családoknak ez a talán jobb sorsra is érdemes kisváros. Többször fordult elő, hogy a nyári balatoni filling, vagy a tavaszi, őszi séták hangulatát a levegőben valami nagyon nem odaillő kellemetlen szag zavarja meg. Többször is beszélgettem helyiekkel, akik elmondták, hogy ez az állapot nem újkeletű és egyre több alkalommal és néha napokig elviselhetetlenné válik. Számomra is világossá vált, hogy nem neveletlen turisták, nem felelőtlen kutyatulajdonosok hanyagsága a levegőben érezhető erjedt, néha ürülékszagú jelenség.

Mivel a környezetvédelemre érzékeny vagyok, így kicsit utána is jártam. A helyiek a balatonlellei DRV szennyvíztisztító telepére gyanakodnak.

Hamar kiderült, hogy  a balatoni üdülőváros peremén, a balatonlellei DRV Szennyvíztisztító telep egy részét bérli a budapesti székhelyű  OS Pelso Kft,  ami a DRV albérlőjeként a telepen komposztáló üzemet működtet. Így a kellemetlen, a helyi lakosok és turisztikai és  vendéglátó vállalkozók által egyszerűen csak bűznek nevezett jelenségnek két forrása is koncentrálódik egy jól behatárolható területre.  

Egy szennyvíztisztító üzem értelemszerűen nem szagtalan input anyagot használ. A balatonlellei DRV telep e tevékenysége szükséges és elkerülhetetlen közszolgáltatás, amihez infrastruktúrára van szükség.  A balatonlellei telephely fejlesztése már 20 éve jelentőségteljes projekt volt, bár 10 évre meg is rekedt a tervek szintjén, majd 2015 februárjában megmozdult valami, amikor Hidvégi József, a Dél-Balatoni Szennyvízelvezetés és Tisztítás Megvalósítását Célzó Önkormányzati Társulás vezetője a fejlesztés ünnepélyes alapkőletételénél a sajtónak is elmondta, hogy

“Egy 2005-ös projekt feltámasztásával, három évnyi előkészítő munka után indulhat el a balatonlellei szennyvíztisztító telep rekonstrukciója egy 1,75 milliárd forintos vissza nem térítendő uniós és hazai támogatással megvalósuló projekt részeként.” 

Akkor Móring József Attila (Fidesz-KDNP), a térség azóta is regnáló országgyűlési képviselője azt hangsúlyozta, hogy

“kellett a kormányzati törekvés is ahhoz, hogy ez a projekt beindulhasson”.

A képviselő beszélt érdekütköztetésekről is, bár azok részleteiről azóta sem lehet sokat tudni.

A DRV  albérlője, az OS Pelso Kft komposztáló üzeme sem parfümökből állítja elő az évi 30 000 tonna komposztot, amely teljesítményt honlapján büszkeséggel tesz közzé. 

Kicsit meglepő büszkélkedés, hiszen a Somogy Vármegyei Kormányhivatal által  2025 májusában véglegesített határozata szerinti működési engedély évente összesen maximálisan 24.500 tonna nem veszélyes hulladék előkezelését engedélyezi a balatonlellei telephelyen és évente további, összesen maximálisan 10.000 tonna nem veszélyes hulladék előkezelését más változó, ideiglenesen kialakított munkaterületeken.  És mivel az nem szűkítette a korábbi termelési kapacitást, így két eshetőség lehet:
Vagy a Kft hihetetlen ipari hatékonysággal 34000 tonna hulladékból 30000 tonna komposztot állít elő. Vannak kétségeim. Vagy a befogadott input anyagok mennyisége jelentősen több az engedélyben meghatározottnál, aminek egyenes következménye az alapanyag tárolásával és feldolgozásával járó szaghatás növekedése és folyamatos jelenléte.

Bár az is lehet, hogy ez az ipari folyamat nem más, mint szabad területen történő szárítás.  A Kft. nemrég, 2023-ban kapacitásnövelésre és technológia fejlesztésre nyert el egy szabad szemmel is jól látható,  66,99 millió forintos, 70%-os intenzitású, majd az idei évben 94,31 millió forintos, immár a holdról is látható, 64.86 % intenzitású részben uniós és hazai forrásból biztosított  támogatást. 

Utóbbi, majd’ százmillióval támogatott projekt forrásaiból a cég egy komplex hulladékhasznosítási problémára kíván innovatív termeléstechnológiai megoldást kifejleszteni. — ennek egyelőre sok jelét nem látni, de a pályázat dátumát látva az valóban még nem időszerű. 

A DRV szennyvíztisztítója mellet az OS Pelso Kft. egyebek mellett állati eredetű hulladékot is tartalmazó biológiailag lebomló háztartási hulladékok, valamint szennyvíziszapok, együttes kezelését is végzi. Azonban egyelőre a telephelyen különösebb feldolgozási technológiai folyamatra utaló nyomokat a külső szemlélő nem lát. A helyiek elmondása szerint gyakorlatilag csak egy beton felületen terítik szét a meg nem erősített források (nevük elhallgatását kérő helyi lakosok) szerint még külföldről is importált biológiai hulladékot.  

A támogatott projektek azonban nem tartalmaznak a környezeti hatások, elsősorban a bűzhatás hatékony csökkentésére vonatkozó célokat.

A szagok nyomába eredve hamar kiderült, hogy a közös lónak itt is túrós a háta.

Az OS Pelso Kft. kapcsolati telefonszámnak egy darab mobiltelefonszámot tüntet fel honlapján és ugyanazt a számot adja meg a szaghatás bejelentéssel kapcsolatos elérhetőségként is.  

Ezen a számon sikerült elérnem a Kft egyik illetékesét, aki annak ellenére, hogy éppen mozgásban volt szívélyesen adott tájékoztatást.  Kérdeztem a környezeti hatásokról, azaz a településen érezhető bűzről is, ami  legutóbb már önszerveződő lakossági kezdeményezést is generált.  A cég illetékese nem késlekedett  a DRV-re mutogatni és egy nemrégiben lezajlott hatósági ellenőrzésről  számolt be. Elmondta, hogy Balatonlelle polgármestere feljelentést tett –aztán sietett helyesbíteni arra, hogy bejelentést tett–. Tájékoztatott, hogy a közelmúltban, “kb. két hete, egy keddi napon”,  a Kormányhivatal illetékes osztálya ellenőrzést tartott és a DRV üzemi területén “három szakadást” találtak, illetve arról is, hogy nemrég egyeztettek az illetékes minisztérium államtitkárával is, a Kormányhivatal műszeres szagmérést is kezdeményezett. Az ellenőrzésről jegyzőkönyv készült, annak következményeiről nem tudott részletekkel szolgálni. Az, hogy a DRV-nél talált  három “szakadás” – mit jelent az egyelőre rejtély, mert a telefon másik végén elment az addig is szakadozó térerő, így megszakadt a beszélgetés. Később próbáltam ismét hívni a megadott számot, de már kisebb volt a fogadókészség. Ezért e- mailben kerstem Nyúl Gyula Tamás ügyvezető urat, akinek kérdéseket küldtem. Eddig választ nem kaptam, amennyiben érkezik cikkünket frissítjük.

Személyes tapasztalatom, hogy környezetvédelmi ügyekben a környezeti hatást okozó rendszerint feljelentésnek értelmez minden lakossági panaszt, de még egy szervezet, például egy önkormányzat  megoldásra törekvő megkeresését is. 

Már július 15. én délután sikerült találkoznom Balatonlelle polgármesterével, Dr. Felházi Miklóssal. Polgármester úr elmondta, hogy a kialakult helyzet miatt aznap délelőtt helyszínbejárás volt és személyesen egyeztettek  Móring József Attila (Fidesz-KDNP) országgyűlési képviselő úrral és az illetékes minisztérium környezetvédelemmel foglalkozó államtitkárával. Kérdésemre válaszolva elmondta, hogy ismeri a helyi lakosság  és a helyi vendéglátó szektor szereplőinek érthető elégedetlenségét. Tudomása szerint vannak olyanok is, akik már egyfajta polgári engedetlenség formájában próbálnák megakadályozni a biológiai hulladék beszállítását a DRV-től bérelt telephelyére. 

Dr. Felházi Miklós polgármester úr fontosnak tartotta elmondani, hogy sajnos ezt az állapotot a korábbi városvezetéstől örökölte és már vizsgálják azokat a 2024-es  hivatalba lépése előtti dokumentumokat, amelyek esetleg az Önkormányzat előzetes hozzájárulását tartalmazzák  az OS Pelso Kft. balatonlellei tevékenységéhez. Felidézte azt is, hogy polgármesteri hatáskörben továbbította a Kormányhivatal felé azt a beadványt is amit közös kezdeményezésre félezer helyi lakos és vállalkozó írt alá, illetve az Önkormányzat is tett külön jelzést a Kormányhivatal felé. Kiemelte, hogy személyesen tárgyalt  Dr. Kőszegi Anett főosztályvezető asszonnyal, a Környezetvédelmi, Természetvédelmi és Hulladékgazdálkodási Főosztály vezetőjével. Bár azt is elmondta, hogy a Kormányhivatal addig jutott, hogy az OS Pelso Kft. biztosítson egy online felületet a lakosság részére a szaghatások jelzésére.  

Egy másik somogyi településen, ahol közel állandó jelleggel kb. 10 000 sertést nevelnek már megtapasztalhatták a lakosok egy ilyen online felület hatékonyságának hiányát.  Egy ilyen felület pusztán arra jó, hogy a Kormányhivatal lerázza magáról a panaszos bejelentéseket és azokat közvetlenül a nem kívánt környezeti hatást keltő céghez irányítsa át.  Az beszédes, hogy az OS Pelso Kft. egyelőre még a felületet sem biztosítja, csupán a látszólag mindenreishasználjuk mobiltelefonszámot és egy e-mail címet biztosít erre a célra. Pedig egy ilyen digitális felület éppen a bejelentések naplózását, nyomon követését is szolgálná. Persze, ha nem kecskére bízzuk a káposztát.

A polgármesterrel folytatott beszélgetésből számomra kitűnt, hogy a legutóbbi kormányzati szintű és hatósági és politikai egyeztetések és a megtett intézkedések eredményeként ő határozott és értelmezhető eredményt vár. 

A közös cél és a polgármester céltudatos megoldásra törekvése ellenére a kialakult állapot kezd éket verni a kellemetlen örökséget cipelő polgármester és a méltatlan helyzetbe került polgárok közé, akik már a település közösségi oldalain is kifejezik elégedetlenségüket és a problémára külön facebook csoportot is létrehoztak. 

Sokan és talán joggal gondolhatják, hogy az engedélyező hatóságok és a bürokrácia védőernyője alatt olyan patthelyzet alakult ki, ami leginkább az OS Pelso Kft. gazdasági érdekeit helyezi a balatonlellei lakosok és oda látogató turisták érdekei és tűrési kényszere fölé.

Az OS Pelso Kft. hatósági engedélye egyebek mellett a mezőgazdasági, kertészeti, akvakultúrás termelésből, erdőgazdálkodásból, vadászatból, halászatból, élelmiszer- előállításból és feldolgozásból származó hulladék, települési hulladék (háztartási hulladék és a háztartási hulladékhoz hasonló kereskedelmi, ipari és intézményi hulladék), ideértve az elkülönítetten gyűjtött frakciót is, továbbá szennyezett területekről kitermelt föld és biológiailag lebomló hulladék kezelését teszi lehetővé. 

Az engedély egyébként ezekre külön kategóriákként évente maximálisan 10000 tonna hulladék előkezelésére ad jogosítványt. A helyiek nem igazán értik, és nem látják, hogy a DRV lakótársa ezt miként szelektálja, és tőbben aggályosnak tartják a beérkező anyagok összetételét, így az előírt besorolások szerinti mennyiség betartását is.

Bűz, ami nincs

Legalábbis a hulladék feldolgozást lehetővé tevő engedélyben hivatkozott szakhatóságok mintha elfeledkeztek volna róla. 

Láthattuk a feldolgozásra  –valójában leginkább csak előkezelésre–  engedélyezett hulladék összetételét. Talán éppen ezért nekem nem kicsit bűzlik, hogy a valóban részletes és terjedelmes, több szakhatóság véleményét is kikérő és figyelembe vevő  engedélyezési eljárás során a Somogy Vármegyei Kormányhivatalnak nem tűnt fel, hogy a Batonlellén folytatott ipari hulladékkezelés alapjaiban szaghatással bíró alapanyagot használ és a szabad ég alatt végzett tevékenység egyszerűen bűz hatással jár.   Bár a céggel folytatott és már említett telefonbeszélgetés során megtudtam, hogy a panaszok hatására már rendeltek el műszeres szagmérést. Az más tészta, hogy máshol és más esetben már az ún. próbaüzem során is előírtak ilyen méréseket. Mondjuk eredményre akkor és abban az esetben sem vezetett. Tudjuk, amit nem akarunk az nem megy.

Az engedélyezéshez készített és nyilvánosan elérhető előírások, hatásvizsgálatok érdemben egyetlen pontban sem térnek ki a levegő védelemre és a szaghatásokat semmilyen módon nem szabályozzák. Ezzel szemben a határozat kiemeli, hogy 

“A Környezetvédelmi Osztály a természet- és tájvédelmi álláspontját a természet védelméről szóló 1996. évi LIII. törvény figyelembevételével alakította ki” ,

– – ami nem tartalmaz levegőtisztaság-védelmi előírásokat.

Azokat ugyanis a levegő védelméről szóló 306/2010. (XII. 23.) Korm. rendelet szabályozza. Mellesleg, az Alaptörvény rendelkezései alapján a közigazgatásnak is figyelembe kell vennie az egészséges környezethez való jogot, beleértve az egészséges levegőhöz való jogot is.  

A Balatonlellére  folyamatosan érkező  biológiai és a már felsorolt típusú hulladék szaga nemcsak egy kellemetlen érzés vagy egyesek érzéki csalódása.  Gyakran veszélyes anyagokra utal, kémiai vegyületekből áll, nemcsak kellemetlen, hanem gyakran figyelmeztetés arra, hogy valami káros van a levegőben. Tehát ez a bűz ténylegesen árthat is az egészségnek, főleg, ha tartósan jelen van. 

Az OS Pelso Kft. a felvett támogatások egyenes következményeként, hosszabb ideig fenntartási kötelezettséget vállalt az ipari szintű komposztáló tevékenységre. Mégis az azt engedélyező hatóság látszólag megelégedett azzal, hogy megállapítsa, hogy a telephely hatásterülete 1510 méter, míg nem igazán vette figyelembe az alapvető tényt, hogy a szagok a levegőben és annak mozgásával terjednek . Ehhez képest a bűz a közeli belvárosban, mások szerint nem ritkán a közeli Balaton partján is megkeseríti az ott élők vagy ott nyaralók életét.

Az engedélyezési eljárás törekedett az alaposságra, vagy az alaposság látszatára, hiszen  különös figyelmet fordított a telephely elhelyezkedéséhez képest szinte irreleváns zaj és rezgés hatások vizsgálatára és azok  megengedett mértékének meghatározására. A szaghatásokra vonatkozó hatásvizsgálat és szabályozás talán elkerülték valakinek a figyelmét. Legyünk jóhiszeműek és mondjuk azt, hogy ez meglepő!

A szaghatások korlátozása nélkül pedig lehet mondani, hogy nincs itt semmi látni, vagyis szagolni való, hiszen a jelentős mértékben biológiai hulladék feldolgozása szabályszerű. Mivel a szigorú szabályozó előírások nem tartalmazzák a szagok, bűzök csökkentésére és a levegő tisztaságára vonatkozó konkrét előírásokat, így aztán lehet csúsztatni, hiszen látszólag nincs milyen szabályt vagy követelményt megszegni és így a vállalkozás az engedélye szerint szabályosan működik. Vagy mégsem. 

A környezeti hatások valóságtól elrugaszkodott, életszerűtlen, esetleg hanyagságból vagy szándékosan szelektív módon való felmérése a hatástanulmányokban és hasonló környezethasználati engedélyezési eljárásokban nem egyedi eset. Sajnos már  láttam ilyet.  

Vannak technikai és technológiai megoldások, mint például egyes illóanyagokkal kevert párafüggönyt permetező berendezések. Ilyenről korábban a Kft egyik képviselője is beszélt, de egyelőre ott ilyet nem láttunk. Illúziókeltésre jó, de korábbi –személyes– tapasztalat alapján  (is) tudnivaló, hogy jelentős szaghatással járó, nyílt térben végzett ipari folyamatok esetén nem nyújtja a várt hatást, mindemellett jelentős műszaki beruházással jár és magas üzemi költsége valószínüleg nem összeegyeztethető a balatonlellei hulladékkezelés költségeivel. Mondhatnánk, hogy ez legyen az OS Pelso Kft gondja. Igenám, de egy ilyen rendszer üzembe állítása nem eredményez mást, mint csalódást és az áldatlan állapotok megszűnésének hitegetésbe átcsapó halogatását.

Sokak úgy vélik, hogy az egyetlen megoldás az üzem más területre költözése.   

A polgármester, a lakosság, a balatonlellei vendéglátók, látszólag a hatóságok is harcolnak a megoldásért, de akkor miért nincs megoldás? Kinek Jó ez az állapot?

Nehéz lenne nem arra gondolni, hogy a  mintegy 150 000 000 forint támogatáshoz jutó hulladékkezeléssel foglalkozó cég tulajdonosainak.

Balatonlellén többekkel is beszélgettem, legtöbben azt gondolják, hogy a DRV-től jön, ami jön, és ezt a látszatot a legutóbbi ún. szakadásokra való hivatkozás is táplálja. 

Azt azért tudjuk, hogy az OS Pelso Kft-hez a szennyvíziszap és egyéb biológiai hulladék kamionokon érkezik, ott pihen.

A cégbirodalom és a lé

Próbáltam a leghatározottabban kettéválasztani az összebútorozott két üzemet. A DRV-ről nem igazán kell kutatni a tulajdonosi kört. Az OS Pelso Kft. esetében már érdekesebb kihez kerültek az uniós és hazai milliók. 

Kicsit meglepődtem. Elsőre egész komoly hátteret gondoltam, hiszen a Kft. jelentős közpénzhez jutott. Hamar kiderült, hogy törzstőkéje a legutóbbi két támogatás tíz százalékának felel meg. Ez azt jelentheti, hogy üzleti volumene, esetleg a kapcsolt vállalkozások teszik “naggyá”, később látni fogjuk, hogy előbbiben van némi igazság.  

A hivatalos cégnyilvántartások szerint kettő tekintélyt parancsoló elnevezésű cég az OS Pelso Kft. tulajdonosa. Ezek a  Blue Perspektiva Korlátolt Felelősségű Társaság  és a MENSWORK Korlátolt Felelősségű Társaság.  

A  Blue Perspektiva Kft. -nek  is kettő tulajdonosa van. Egy Németországban, az Inova GmbH, a másik pedig Nyúl Gyula Tamás solymári lakos. 

A német cégjegyzék szerint az Inova GmbH törzstőkéje alig kétszerese (sincs)  az OS Pelso Kft 15,8 millió forintos tőkéjének, mindösszesen 32 millió forint. Azt nem tudni, hogy Nyúl Gyula Tamás társtulajdonos mennyivel szállt be az Blue Perspektíva Kft.  alapításába, azt viszont igen, hogy abban a céginfó szerint minősített többségű befolyást biztosító szavazati joga van. A német társtulajdonosról, az Inova GmbH -ről azt jegyzik a német hivatalos cégnyilvántartások, hogy annak egyedüli ügyvezetője (és látszólag egyedüli tulajdonosa) a solymári Nyúl Gyula Tamás. 

Így tehát valójában az OS Pelso Kft egyik társtulajdonosa Nyúl Gyula Tamás. Az OS Pelso Kft másik tulajdonosa a csupán 3 millió forint törzstőkével bejegyzett MENSWORK Kft., ami egy egyszemélyes cég, tulajdonosa és ügyvezetője Dr.Molnár Andrea Budapestről. 

Vagyis a balatonlelleiek orra alá borsot törő OS Pelso Kft. valójában Nyúl Gyula Tamás és  Dr. Molnár Andrea tulajdona.

A  Nyúl Gyula Tamás által dominált Blue Perspektíva Kft. fő tevékenysége a vagyonkezelés, törzstőkéje azonban már szabad szemmel is látható összeg 212 347 000 Ft. Azt nem lehet tudni, hogy a szintén Nyúl Gyula Tamás által uralt  németországi társtulajdonos,  az alig 32 millió forint  (80 000 EUR) törzstőkével alapított  Inova GmbH mekkora részesedéssel bír a Blue Perspektiva Kft.-ben.  Annyi bizonyos, hogy a vagyonkezelő vállalkozás kivételével, az OS Pelso Kft effektív tulajdonosai minden esetben üzleti tanácsadással és informatikai tevékenységgel foglalkozó cégek.

Az uniós és magyar állami támogatások pedig végül mégis egy kisebb cégbirodalom látszatát keltő két személynél köthettek ki. A pár főből álló csoport  pénzzel való kitömése, főleg azt feltételezve, hogy azt valódi értékteremtésre használják, vélhetően munkahelyeket is teremt.

Az Igazságügyi Minisztérium e-beszámoló rendszerére feltöltött adatok szerint: az OS Pelso Kft. alkalmazottainak száma 2024-ben 13 fő volt. Ebből fizikai munkaerő csupán 4 fő. A 9 fős szellemi munkát végző csapat részére  közel 103 millió forint,  míg a fizikai munkát végző 4 fő részére kevesebb mint 41 millió forint személyi jellegű ráfordítást könyveltek el. A cég 2024-et 728 millió forint mérlegfőösszeggel és 102 millió forint adózott eredménnyel zárta. A tulajdonosok  2024. ben 72 millió forint osztalék vettek ki. 

Ezzel együtt az OS Pelso Kft. 2024.évi hivatalos beszámolójában találunk egy újabb csettintős csavart. Ugyanis együttműködési szerződés keretében az OS Pelso Kft.  2027.10.30.-i lejáratig  kezességet vállalt az 56 millió forint törzstőkével alapított, 2024-ben 47,8 milliós  adózott eredményt elérő C&C Controlling Consulting Kft.-nek csekély 165.000 EUR, azaz  közel 66 millió forint összegre. Mondhatnánk, hogy a Nyúl Gyula Tamás által önállóan (is) képviselt OS Pelso Kft szerencséjére a C&C Controlling Consulting Kft. tulajdonosai 2024-ben  nem vettek ki osztalékot. Mondhatnánk, de minek? Vajon ki vagy kik a kezességért az OS Pelso Kft-hez kuncsorgó cégtulajdonosok? 

Hát persze, Nyúl Gyula Tamás  és a Solymáron azonos címen élő Nyúlné Bakó Beáta és a már jól ismert Blue Perspektiva Kft.  Az legalább nem mondható el  Nyúl Gyula Tamás úrról, hogy felelőtlenül ad (és fogad el) kezességet, főleg, hogy C&C Controlling Consulting Kft. ügyvezető tulajdonosában jogos a feltétlen bizalma, hiszen közelről ismeri. Úgy hívják:  Nyúl Gyula Tamás. 

Mit és kik szállítanak ki a DRV – OS Pelso ikerházból?

Az Os Pelso Kft végtermékei a cég honlapja szerint a Talajdoktor – Szennyvíziszap-tartalmú termék és a KÉK Komposzt, amit tisztán növényi alapanyagokból állítanak elő, tonnánkénti értékesítés esetén 13 000, illetve 12 000 forint értékesítési áron. Ezeket a termékeket kisebb kiszerelésben is forgalmazzák, előbbit 13 ft/kg., utóbbit 14 ft/kg.  A cég  referenciaként több mint 50 visszatérő vásárló partnerrel büszkélkedik és stratégiai partnertagsági kapcsolatot ápol a Magyar Kertépítők Országos Szövetségével. A mérleg és a referenciák szerint a négy fizikai munkás és további kollégáik vélhetően piacvezetők is lehetnek.

Tehát nincs itt semmi törvénytelen. Adott egy agilis vállalkozó és egy rugalmas kreativitással kialakított szabályzó rendszer, aminek azért Balatonlellén mégiscsak van szaga.

Biztosak lehetünk abban, hogy mindennek így kell lennie, nem lenne mindenkinek elfogadhatóbb, ha a komposzt előállítást valahol máshol, például a Balatontól és lakott területtől távolabbi területen végeznék?  

Addig is az uniós és hazai közpénz milliárdokból áradhat továbbra is a bűz. A források egy része egy rendkívül szűk tulajdonosi kört hizlalhat. A szigorúnak látszó feltételekhez kötött engedélyek kiadása során a hatóságok pont azt nem vizsgálták és nem írták elő, ami az egyik  legszükségesebb követelmény. Ezért most minden szabályos, csak éppen egyelőre a légkörben terjed a bűz, ami így továbbra is megbújhat a képlékeny, esetleg félretekintő szabályozás miatt. A megoldást ki lehetne csalogatni a hatósági védőernyő alól, hogy oda azok kerüljenek, akiknek ott a helyük.

Magyarország Alaptörvénye elismeri és érvényesíti mindenki jogát az egészséges környezethez. Jelen esetben a hatékony érvényesítésre azonban az illetékes hatóság nem képes vagy arra ismeretlen okból nincs szándéka. Más környezetvédelmi ügyekben, például hulladékok illegális kihelyezése, gyanús hulladékgazdálkodás, leginkább a lakosságnak aránytalan tűrési kényszert okozó ipari tevékenységek esetén az eljárások többször évekig is elhúzódnak. Addigis az épitett és természeri környezet a hatásokat elszenvedő családok, lakosok pedig csak tűrnek, tűrnek és tűrnek.

Nem lehet helyes egy vállalkozásba úgy közpénz milliókat önteni, hogy az azt befogadó közösség annál jobban szenved minél inkább növekszik a támogatott tevékenységből eredő  káros hatás, akár Somogyon, Solymáron, Németországon, Budapesten innen és túl.

Jámbor Péter