Ha van olyan névnap, amire mindenki rögtön rá tudja vágni a dátumot, az az Ádám, az Éva és az István: a karácsonyt sem nehéz megjegyezni, de az augusztus 20-át sem (az már más kérdés, hogy az Eliéleket, Eltonokat és Filiberteket is ezen a napon ünneplik). Azt sem nagyon kell találgatni, hogy mire lehet számítani huszadikán: természetesen perecre, tűzijátékra és tömegre – hiszen ez mindig is így volt, legalábbis azt hinné az ember.

A történet, nem túl meglepő módon, Szent Istvánnal kezdődik, de már itt is van a történetben egy csavar. A szentek ünnepe általában a haláluk napjára esik, de István esetében ez nem így alakult: a király Hartvik püspök legendája szerint 1038-ban, augusztus 15-én hunyt el, miután a halálos ágyán Magyarországot Szűz Máriának ajánlotta. Azt az országot, amelynek a keresztény fordulatát már István apja, Géza is elkezdte kialakítani, és amelynek az első keresztény uralkodója Szent István volt, akit 1000. karácsonyán vagy 1001. január elsején avattak királlyá. Bár koronát is kapott, az új keresztény királyság jelképe kezdetben nem ez volt, hanem a lándzsa, ami Szent István pénzérméin és a koronázási paláston is megjelenik.

Az államalapítás ünnepét idén több programmal is ünneplik, az est csúcspontja egy 32 perces audiovizuális produkció lesz a Duna fölött. A drónokkal és fényfestéssel elmesélt történet a Kárpát-medence természeti világából indul, majd a magyarság ezeréves történetét meséli el, ezt kétszer is megismétlik. Emellett több mint 100 program várja a látogatókat az elektronikus zenétől a gyermekprogramokon át a Mesterségek Ünnepéig, de természetesen a körmenet idén sem maradhat el. A programokról részletesebben itt lehet tájékozódni.

A koronázás persze önmagában még nem volt elég: ahogy Bácsatyai Dániel történész is írja, a király uralkodásának három évtizede alatt sikerült legyőznie Kárpát-medencén belüli riválisait, mindeközben megvédte az ország határait is. Ehhez a történész szerint nemcsak a kortársak által is gyakran emlegetett hitbuzgalmára, hanem a politikai tehetségére is szükség volt – valamint arra, hogy ilyen hosszú időn keresztül uralkodjon.

A király halálának időpontja azért is fontos, mert István a halálos ágyán könyörgött érte, hogy halálának napja „az Örökszűz Mária mennybevitelének az angyalok és az emberek előtt nevezetes napjára” essen. De akkor miért nem 15-én ünnepeljük Szent Istvánt, pláne akkor, ha ennek a dátumnak szimbolikus jelentősége is volt?

15, 16, 20

Istvánt 1083-ban avatták szentté, méghozzá augusztus 20-án, így a király ünnepe azóta is erre a napra esik – erről Szent László gondoskodott, aki VII. Gergely pápa hozzájárulásával emelte oltárra I. István relikviáit a székesfehérvári Bazilikában. Ez ugyan egyenértékű volt a szentté avatással, de a szent ünnepét az egyetemes egyház nem ismerte el. Istvánt ugyan Magyarországon, bajor és német városokban is tisztelték, de a „hivatalos” szentté avatásra csak 1686-ban került sor – ekkor XI. Ince pápa elrendelte, hogy Buda visszafoglalásának emlékére az egész katolikus világ emlékezzen meg róla. Csak hogy ne legyen túl egyszerű a helyzet, az egyetemes egyház ezt minden év augusztus 16-án tartja.

Az ünnep kezdetben nem volt olyan nagyszabású, mint ma, tűzijátékról például szó se volt. Szent István kultusza szorosan összefonódott Szűz Máriáéval, ennek megfelelően az ünnep is javarészt egyházi jellegű volt – igaz, a Szent Jobb tiszteletét már az Aranybulla is törvénybe iktatta 1222-ben. Magának az ereklyének is kalandos története van, és ha még nem lett volna elég a több különböző ünnepi dátum, saját ünnepe is – igaz, ez kivételesen nem augusztusra esik, hanem május 30-ra, a Szent Jobb csodás megtalálásának évfordulójára.

Mercurius, a kéztolvaj

Az ereklye megtalálása már csak azért is nevezhető csodásnak, mert az első adandó alkalommal ellopták. A már említett Hartvik feljegyzései szerint Fehérváron háromnapos böjttel készültek István koporsójának felnyitására, de a vele eltemetett pecsétgyűrűt sehol sem találták. A koporsó felnyitásáról Szent László, aki már sejthetett valamit, Mercurius őrkanonokot eltanácsolta, a szerzetesnek mégis sikerült ellopnia a Szent Jobbot, Mercurius, akiről közismert volt, hogy szenvedélyes ereklyegyűjtő, később arra hivatkozott, hogy egy angyal bízta rá az ereklyét, amit a szerzetes a Bihar megyei monostorában helyezett el, innen került elő egy évvel később. László a történet szerint megbocsátott a megtévedt szerzetesnek, kolostort emeltetett az ereklyének, az utókor pedig számos csodás gyógyulást tulajdonított neki. Aztán, valószínűleg a tatárjárás vagy a török idők alatt, ismét nyoma veszett az ereklyének, és csak 1590 körül került elő ismét a raguzai domonikánus kolostorból, innen hozatta vissza Bécsbe, majd Budára Mária Terézia 1771-ben.

Igricek és regősök danája

De térjünk vissza Szent István ünnepére, ami, egyházi jelleg ide vagy oda, már a középkorban is rendelkezett némi világias vonzerővel: ilyenkor törvénykezési napot tartottak Fehérváron, ami nemcsak a nemeseket vonzotta oda, hanem mindenkit, akinek módjában állt részt venni rajta – annál is inkább, mert István sírjának gyógyító erőt is tulajdonítottak. „Nagy kulturális jelentősége is volt ezeknek az országos összejöveteleknek. Pótolták ezek azt, amit a mai korban az újság, a távírda és a távbeszélő nyújt: a hírszolgálatot” – írja Gábor Gyula A Szent István napi ünnep története című könyvében. Ha már ennyien összegyűltek, vásárt is tartottak: „a sátrak alatt a kipányvázott lovak szomszédságában, a puha gyöpön, vidáman folyt a hegynek leve s kökzben megindult a nóta, az igricek, regősök danája a magyar ősök vitézi dolgairól, a magyar nemzet régi dicsőségéről…!” – lovalja bele magát a múltidézésbe a szerző.

A fehérvári gyűlések után a történelem viszontagságai miatt az ünneplés elmaradt, sőt, ha XIV. Benedek pápán múlott volna, 1771-ben végképp befellegzett volna Szent István ünnepének, a pápa ugyanis ekkor jelentősen csökkentette az egyházi ünnepek számát, ennek pedig Szent István napja is áldozatul esett volna. Igen ám, de ez ugyanakkor történt, amikor Mária Teréziának sikerült visszaszereznie a Szent Jobbot, a királynő pedig ennek örömére visszaemelte augusztus 20-át az ünnepek sorába, és Magyarországnak adományozta az ereklyét. Az első körmenetet 1818-ban tartották a budai várban, és ekkor nyilvánították a napot munkaszüneti nappá is. És amikor az ember azt hitte volna, hogy az ünnep sorsában már nem lesznek további fordulatok, jött a szabadságharc, amelynek a leverése után egészen 1860-ig tilos volt megtartani az ünnepet.

Az ünnep visszatér

Amikor azonban visszatért, máshogy tért vissza: a körmeneteket már országos érdeklődés övezte, az ünnepségek egyre nagyszabásúbbak lettek. 1891-ben Ferenc József az ipari munkások számára is munkaszüneti nappá nyilvánította az ünnepet, a belügyminiszter pedig elrendelte a középületek fellobogózását. Ez még nem jelentette azt, hogy mindenki egyöntetűen rajongott volna érte: Kovács Ákos etnográfus, történész szerint a soknemzetiségű, sokféle vallású népesség az ünnepet nem érezte igazán magáénak. Ennek ellenére egyre népszerűbb lett, koronként változó üzenetekkel: az első világháború kitörése után, 1915-ben könyörgő körmenetet tartottak Budapesten (ekkor látogatott először Pestre az ereklye), a háború lezárulta után pedig egyre nagyobb szerepet kapott az ünnepben a háború előtti határok visszaállítása iránti vágy és az irredentizmus („a Szent István-i Magyarország helyreállítása” iránti igény). A századforduló után az ünnepségek egyre nagyobb szabásúak lettek, és ennek megfelelően egyre több embert is vonzottak – a körmenet mellett pedig világiasabb programokat is találtak, akik ellátogattak rá, a légiparádétól kezdve a legnagyobb orrú vagy legsoványabb emberek versenyéig.

A két háború között két különösen nagyszabású körmenetre is sor került: 1930-ban a Szent Imre-emlékév tiszteletére a Szent Jobb mellett az eredetileg Győrben őrzött Szent László-hermát, illetve Szent Imre-ereklyéket is körbehordoztak a városban, nyolc évvel később pedig minden addiginál többen vettek részt az ünnepségen. Nem csoda: az ünnepség Szent István halálának 900. évfordulójára esett, a körmenetben 800 ezren voltak.

A második világháború alatt a Szent Jobb ismét elhagyta az országot: a front közeledtével Salzburgba menekítették, ahonnan a Szent Koronával ellentétben a háború végeztével, 1945. augusztus 19-én vissza is hozták, így a körmenetet még abban az évben meg is tarthatták. Megtarthatták egy, sőt két évvel később is: a körmenetet ekkor, 1947-ben Mindszenty József vezette; a budapesti ünnepségen félmillióan vettek részt. A körmenetet a következő évben ellehetetlenítették, Mindszenty ellen pedig koncepciós pert indítottak.

Bár a körmenetet nem tarthatták meg, a vezetés nem akart (vagy nem mert) szakítani az ünneppel, ezért a vallásos tartalom helyett megpróbálták újragondolni augusztus 20-át: így lett előbb az új kenyér ünnepe, majd miután 1949. augusztus huszadikán lépett hatályba az új alkotmány, 1989-ig az alkotmány napjaként ünnepelték. És ha már ünnepelték, természetesen a tűzijáték sem maradhatott el: 1966 óta ez csak egyszer fordult elő, 2020-ban, a covid-járvány idején. Augusztus 20. azóta, köszöni, jól van, ha pedig az ember belenéz a programkínálatba, rájön, hogy most is legalább olyan sokszínű, mint 1902-ben vagy 1904-ben, amikor a főváros apait-anyait beleadott abba, hogy az ünnepséget Magyarország egyik legfőbb turisztikai vonzerejévé tegye – ahogy erről később sem tett le. Akármilyen viszontagságos története volt az ünnepnek, amit legalább ugyanannyiszor fenyegetett az eltörlés veszélye, mint ahányszor eltűnt a Szent Jobb, végül csak megmaradt.

Ennek a legfőbb oka valószínűleg az, hogy az igény is megmaradt rá: akár azért, mert az emberek védelmet vártak a Szent Jobbtól, mint az első világháború kitörése után, akár azért, hogy találkozzanak egymással, programokon vegyenek részt és együtt ünnepeljenek. Hogy hogyan, az időről időre változik, annyi biztos, hogy mióta egyáltalán létezik az ünnep, mindenki megtalálja benne azt, amire vágyik, legyenek azok kobzosok, igricek, drónok, fények, vagy akár a vásár.

Az államalapítás ünnepét idén több programmal is ünneplik, az est csúcspontja egy 32 perces audiovizuális produkció lesz a Duna fölött. A drónokkal és fényfestéssel elmesélt történet a Kárpát-medence természeti világából indul, majd a magyarság ezeréves történetét meséli el, ezt kétszer is megismétlik. Emellett több mint 100 program várja a látogatókat az elektronikus zenétől a gyermekprogramokon át a Mesterségek Ünnepéig, de természetesen a körmenet idén sem maradhat el. A programokról részletesebben itt lehet tájékozódni.

A cikk megjelenését a Nemzeti Rendezvényszervező Ügynökség Nonprofit Zrt. támogatta.

Forrás