• Április 12. óta a magyar irodalom is új lendületet kapott.
• Ennek a legfrissebb bizonyítéka az a helyreigazító szöveg, amit Pócs János tett közzé egy videós poszt első kommentjeként.
• Modern prózáról van szó, így szinte természetes, hogy a szöveg szerzősége homályos: bár Pócs publikálta és egyes szám első személyben írták az ő nevében, ő azt állítja, hogy a valódi szerzője Ruszin-Szendi Romulusz.
• De te csak dőlj hátra és engedd magadba ezt a 10 sort, amit, ahogy van, de lehetne tenni egy időkapszulába, hogy a Jövő Magyarjai megtudhassák, milyen volt a 2026-os rendszerváltás.

Ha hihetünk Pócs Jánosnak, akkor az alábbi helyreigazító szöveget, melynek közzétételére jogerős bírósági ítélet kötelezi a fideszes politikust, Ruszin-Szendi Romulusz előre megírta neki. (A jó hír az, hogy teljesen mindegy, ki a szöveg szerzője, az annyira csodálatos. A helyreigazításokat meg tényleg gyakran írják meg maguk a felperesek. Az ítélet szerint Pócsnak 5,5 milliót kell fizetnie és közzétennie a bocsánatkérést. Emiatt a gyalázkodó bejegyzése miatt.)

A helyreigazító szöveg a rövid megszólítás után összesen 2 mondatból áll. Az első, nyolcsoros mondat annyira hibátlan, hogy Krasznahorkai László az irigységtől sárgulva lépne be a Zebra Digitális Polgári Körbe, hogy ő is tudjon ennyire tökéleteset:

„Tisztelt dr. Ruszin-Szendi Romulusz Úr! A Facebook oldalamon 2025. június 30-án »Zsír akció« címmel megjelent videós posztomban tett azon magatartásom miatt, mely szerint egy megperzselt sertésre írt »Ő volt a soros Romulusz« felirattal Önt egy levágni való sertéshez hasonlítottam, és egy »Friss liba zsír«, »Friss kacsa zsír«, »Friss mangalica zsír« feliratú zsíros vödör mellett elhelyezett »Akciós Romulusz zsír« feliratot és egy rajzolt elhízott férfi fejet ábrázoló címkét tartalmazó zsíros bödönt mutattam be, és ezáltal Önt elhízott állatokhoz, állati zsiradékhoz hasonlítottam, megsértettem az Ön becsülethez és emberi méltósághoz fűződő személyiségi jogát, sajnálkozásomat fejezem ki. Az elkövetett, jogerős bírósági ítélettel is megállapított jogsértésért szíves elnézését kérem, és vállalom, hogy a jövőben tartózkodni fogok a személyiségi jogait sértő magatartás tanúsításától.”

Elképesztő, mindannyian örülhetünk, hogy pont most élünk. Amikor azt a fordulatot olvastam, hogy „videós posztomban tett azon magatartásom miatt, mely szerint”, újra a Lenti laktanyában találtam magam 1988 telén, amikor betereltek minket a csapatművelődési otthonba, ahol végignézhettük a kommunista rendszer talán utolsó koncepciós perének „tárgyalását”, amit a művház színpadán celebráltak. A per tárgya egy hónapok óta a laktanya valamelyik vécéjének egyik zuhanyfülkéjében – katonai nyelven: vizesblokkjában – nevelt kacsa liba, illetve egy miatta elcsattant pofon volt. Miután az egyik félmeztelen sorkatona, aki tusolni érkezett, de már az eleve értelmetlen próbálkozás legelején szarba lépett, szóvá tette a kacsa libafost, a kacsa liba gazdája megpofozta őt. Amiből azért lett per, mert a megpofozott szőrszál- vagyis kacsatollhasogató katonai rangja tizedes volt, a pofozóé meg sima honvéd. Az elöljáró brutalizálása pedig főbűnnek számít a hadseregben. A fentihez hasonló mondatok akkor hangoztak el, amikor a színpadon ülő, a magyar nyelvvel birkózó katonai ügyész megpróbálta megmagyarázni, hogy annak ellenére ítélik éppen fél vagy egy év katonai börtönre a láncon elővezetett szerencsétlent elöljáró megverése címén, hogy az általa megtámadott katona csak alsónadrágot viselt – vagyis nem hordott rangjelzést -, és a konfliktus közben még saját állítása szerint sem került szóba, hogy mi lenne a beosztása.

Ez a helyreigazítás pedig bőven van olyan szórakoztató, mint a mi kacsaperünk volt, amihez minden érintettnek szívből gratulálok.

Update: a cikk első verziójában kacsáról írtam, de több katonatársam is libára emlékszik

Forrás