66 millió évvel ezelőtt egy fiatal tyrannosauroidea elfogyasztott egy korai madarat, aminek részben megemésztett maradványai később az állat ürülékével távoztak. A fosszilizálódott ürülék kivételes épségben őrizte meg a madár egyik tollát, ami rávilágíthat arra, hogy miért nem élte túl a legtöbb madárszerű dinoszaurusz a kréta végi kihalást.

„Ez a legszebb állapotú toll, amit valaha találtunk egy mezozoikumi [földtörténeti középidő, 252-66 millió évvel ezelőtt] lerakódásban – mondta a New Scientistnek Jingmai O’Connor, a chicagói Field Museum paleontológusa. – Olyan állapotú a toll, mint amit most vennél fel a földről”.

A fosszilizálódott ürüléket (koprolit) és a benne rejlő tollat még 2016-ban fedezte fel a Washingtoni Egyetem (Seattle) kutatója, David DeMar Jr, amikor halfosszíliákat gyűjtött a montanai Hell Creek-formációban, ami késő kréta kori dinoszauruszfosszíliáiról ismert. „Nem hittem el, amit látok” – mondta.

A Current Biology folyóiratban közölt tanulmány szerint a koprolit egy fiatal Tyrannosaurus rex-től vagy Nanotyrannustól származhat, ami egy megjelenésében a mai búvárfélékre emlékeztető korai hesperornithiform madarat fogyasztott el. Ezt a kutatók a koprolit mikro-CT vizsgálatával állapították meg, amivel az ürülékben két, a madárhoz tartozó lábcsonttöredéket fedeztek fel, amikhez hasonlókat már korábban is láttak a Hell Creek-formációban. A mintában halpikkelyeket is találtak, amik a madár által elfogyasztott kajmánhalfélétől származhattak.

A késő krétában élt Hesperornithes csoport tagjai a 66 millió évvel ezelőtti kihalást a dinoszauruszok közül egyedüliként túlélő modern madarak (Neornithes) közeli rokonai voltak, és vízi életmódra specializálódtak: ők voltak az egyedüli mezozoiumi madarak, amik meghódították a tengereket. A kutatók által talált 9,3 centiméter hosszú toll meglepően modern: hasonlóan a mai pelikánok tollaihoz víztaszító szerkezete volt, és szivacsos belső részét keményebb külső réteg vette körül. Ez egyszerre könnyűvé és merevvé teszi a tollakat.

„Az az izgalmas, hogy ez a modern tollak megjelenését a nem-modern madarakig tolja vissza” – mondta O’Connor, miközben a közelmúltbeli kutatások szerint a tollazat különbségei szerepet játszhattak abban, hogy miért vészelték át egyes madarak a kréta végi kihalást, míg mások nem.

Forrás