Hét évvel ezelőtt, júliusban egy távirányítású víz alatti jármű (ROV), a Csendes-óceán középső területén lévő Jarvis sziget közelében, két kilométer mélyen, egy különös teremtményt filmezett le. A három méter hosszú, rózsaszín és szürke bőrű állat előrenyúló állkapcsával és furcsán megnyúlt ormányszerű orrával nyugodtan siklott a tengerfenék fölött. Öt évvel később a kutatók ugyanezt a fajt figyelték meg Tonga közelében.

Mindkét egyed koboldcápa volt, egy kevéssé ismert faj, amelyet korábban még soha nem sikerült természetes, mélytengeri élőhelyén filmre venni. A Journal of Fish Biology című tudományos folyóiratban egy kutatócsoport elemezte a két megfigyelést – ismerteti a Science.

A koboldcápa a világ egyik legritkábban észlelt cápafaja, egy ősi fejlődési vonal egyetlen ma is élő képviselője. Előrenyúló állkapcsát és hegyes fogait használja a halak elfogására, az állkapocs több mint 3 méter/másodperces sebességgel csapódik előre a koponyájából, gyorsabban képes harapni, mint bármely más ismert cápa.

A videók alapján kiderült, hogy a faj elterjedési területe jóval nagyobb, mint korábban gondolták: több ezer kilométerrel messzebbre nyúlik a Csendes-óceán nyílt vizein. Az észlelés ráadásul 2000 méter mélyen történt, 50 százalékkal nagyobb mélységben, mint az eddigi rekord. A felvételek azt is megerősítik, hogy a koboldcápák olyan tengeri élőhelyeket használnak, mint a víz alatti hegycsúcsok és tenger alatti kiemelkedések – élőhelyeit a halászat és a mélytengeri bányászat veszélyeztetheti.

A tudósok szerint a különleges élőlények felderítése az óceán mélységeiben, az első lépés lehet ahhoz, hogy megfelelő védelmet biztosíthassanak számukra.

Kapcsolódó cikkek a Qubiten:

Forrás