Az éves munkaórák 1 százalékos csökkentése az elhízás arányának 0,16 százalékos mérséklődésével jár, állítja az a kutatás, amelyet az OECD országokban végeztek szakemberek. Az ausztrália Queenslandi Egyetem munkatársai Isztambulban mutatták be eredményeiket egy, az elhízással foglalkozó nemzetközi konferencián, írja beszámolójában a News Medical.

Miközben a felnőttkori elhízás továbbra is jelentős közegészségügyi kihívást jelent az OECD-országokban, a kutatások eddig főként az étrendi szokásokra, a fizikai aktivitás szintjére és az egyéni életmódra összpontosítottak, mint az elhízás fő okaira. A kutatók azonban egyre inkább a strukturális tényezők felé fordulnak: az élelmiszer-környezet és az időhiány régóta ismert tényezők, amelyek negatívan befolyásolják a táplálkozást és a fizikai aktivitást, azonban a munkaidő szerepe mint az elhízás egyik mozgatórugója csak az utóbbi években kapott igazi figyelmet.

A szóban forgó tanulmány szerzői a munkaórák és az elhízási arányok kapcsolatát vizsgálták, 33 OECD-ország 1990 és 2022 között keletkezett adatainak felhasználásával. Először is meglepő volt, hogy a nemzeti szinten jelentett átlagos energia- és zsírbevitel nem mutatott szoros összefüggést az országos elhízási arányokkal. Az OECD latin-amerikai országaiban például az energia- és zsírbevitel jóval alacsonyabb, mint például Norvégia, Spanyolország, Franciaország, Dánia vagy Ausztria esetében, a latin-amerikai országokban mégis jóval magasabb az elhízás aránya.

Az elhízás előfordulása jelentősen eltér az OECD-országok között. 2022-ben az Egyesült Államokban volt a legmagasabb a felnőttkori elhízási arány a rendelkezésre álló adatokkal rendelkező 30 OECD-ország közül 41,99 százalékkal, míg Japánban a legalacsonyabb: 5,54 százalékkal. Chile, Mexikó és Új-Zéland szintén magas, 30 százalék feletti arányt mutatott, míg több európai ország – különösen Észak- és Nyugat-Európában – 20 százalék alatti értékeket tartott fenn. Az Egyesült Királyság a kettő között helyezkedett el 26,8 százalékkal.

2022-ben a vizsgált 32 ország közül Németországban (1340), Norvégiában (1422), Belgiumban (1422), Svédországban (1436) és Hollandiában (1450) volt a legalacsonyabb az éves munkaórák száma. Az Egyesült Királyság az alsó tízben szerepelt 1505 órával, míg az Egyesült Államok a felsőben, 1811 órával. A legtöbb munkaórát Kolumbiában (2282), Mexikóban (2226), Costa Ricában (2149), Chilében (1966) és Izraelben (1891) rögzítették.

Számítógépes modellezés segítségével a kutatók megállapították, hogy 1990 és 2022 között az éves munkaórák 1 százalékos csökkenése az elhízási arányok 0,16 százalékos mérséklődését hozta a teljes népességben. A hatás erősebb volt a férfiaknál: náluk ugyanez 0,23 százalékos elhízáscsökkenéssel társult, míg a nőknél ez 0,11 százalék. A szerzők szerint ezek az eredmények azt mutatják, hogy a munkaórák elhízásra gyakorolt hatása erőteljesebb volt a korábbi időszakban (1990–2010), mint az utóbbi években. Véleményük szerint a szakpolitikai intézkedések és a közegészségügyi tudatosság növekedése hozzájárulhatott ahhoz, hogy 2000 után lassult az elhízás növekedésének üteme.

Kapcsolódó cikkek a Qubiten:

Forrás